Forgatókönyvek egy háborúra

Diplomáciai források szerint Irán tegnap ténylegesen megkezdte a kutatási célú urándúsítással összefüggő munkálatok felújítását a natanzi kísérleti üzemben. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) március 6-i ülésén értékeli majd ki a kormányzótanácsának február 4-i határozatában megfogalmazott követelésére adott teheráni választ. Az ENSZ nukleáris ügyekben illetékes szakosított szervezete azt követelte szóban forgó határozatában, hogy Irán függessze fel minden urándúsító tevékenységét.
Nem véletlen, hogy az Oxford Research Group vezető brit stratégiai elemzőcsoport tegnapi jelentése szerint egyre kisebb az esélye a válság békés megoldásának. Az egyetemi szakértőkből álló, adományokból fenntartott szervezet forgatókönyve szerint az Irán elleni katonai akció jelenleg kevésbé valószínű ugyan, mint az iraki háború volt fél évvel annak kitörése előtt, de ez a helyzet változhat.
A jelentés szerint a Perzsa-öböl térségét a következő három évtizedben rendkívüli geopolitikai fontosságúvá teszi az a tény, hogy az Egyesült Államok olajimport-függősége évről évre növekszik, és az is, hogy most már Kína is hasonló helyzetben van. Az Egyesült Államok számára pedig elfogadhatatlan, hogy egy olyan „lator” állam, mint Irán, nukleáris kapacitás birtoklásának akár csak a közelébe is jusson. Így ha a diplomáciai erőfeszítések zsákutcába jutnak, valószínűleg megkísérlik elpusztítani „a feltételezett iráni atomfegyver-fejlesztő infrastruktúrát”. A jelentés szerzői nem zárják ki, hogy ezt az izraeli légierő fogja megtenni, hiszen Izrael 1981-ben egy iraki kísérleti atomreaktort már elpusztított. Ha az Egyesült Államok indítja meg a támadást, annak két alapvető célja lenne: legalább öt évvel, de inkább hosszabb időre visszavetni az iráni atomfegyverkezési terveket, és egyben megmutatni azt is, hogy az amerikai kormány kész a katonai fellépésre egyéb, általa elfogadhatatlannak tartott iráni tevékenységek ellen. Ilyen például Irán Irakban történő esetleges beavatkozása. Az Oxford Research Group szerint rendszerváltást előidéző átfogó szárazföldi hadműveletekre nem kerülhet sor, mert ahhoz legalább 100 ezer fős haderőt kell felvonultatni, erre azonban az Irakban 150 ezres kontingenst állomásoztató Egyesült Államok most nem képes, és koalíciós partnereket sem találna ehhez. A támadást teljes egészében a légierő és a haditengerészet hajtaná végre, a helyszínen állomásozó harci gépekkel, illetve amerikai területről felszálló hadászati bombázókkal.
A támadás egyik fő célpontja az iszfaháni nukleáris technológiai központ lenne, ahol számos kísérleti reaktor, urániumátalakító és üzemanyaggyártó laboratórium működik. A busehri új, ezer megawattos reaktor is a célpontok között lenne, de mivel ezt az idén feltöltik fűtőelemekkel és beindítják, a létesítmény burkolatát elpusztító támadás esetén a sugárzó anyag Kuvaitig, Szaúd-Arábiáig és az emírségekig is eljutna, az emberi tényező mellett súlyos következményeket okozva a világ legsűrűbb olajkitermelő infrastruktúrájának működésében is.
A jelentés szerint az egyik legnyilvánvalóbb iráni megtorló lépés az Irán és Omán között húzódó Hormuzi-szoroson áthaladó olaj- és földgázszállítmányok feltartóztatása lenne, ezért járulékos akcióként szükségessé válna a parti rakétaütegek és az egyébként kis iráni haditengerészet elpusztítása is. A szakértők a lehetséges iráni válaszlépések között említik a dél-libanoni Hezbollah fegyveres csoport további katonai akciókra ösztönzését. Mivel a Hezbollah most már nagy mennyiségű olyan fegyverrel bír, amelyek elérik Haifát és más izraeli településeket, erőteljes izraeli válaszcsapás várható, ami tovább mélyítené a válságot.