Bush országértékelő beszéde

A zsarnokság felszámolását az Egyesült Államok történelmi küldetésének, hosszú távú céljának nevezte George Bush amerikai elnök az ország helyzetéről mondott beszédében. Az elnök a kongresszusban hangsúlyozta, hogy van, aki ezt a célt tévelygő idealizmusként elutasítja, a valóságban azonban Amerika biztonságának a jövője függ tőle. A nép megoltalmazásának és a béke biztosításának Bush elnök szerint az az egyedüli útja, ha az Egyesült Államok vezető szerepet vállal a világon. Hangsúlyozta, hogy Irak három év alatt a diktatúrától eljutott az alkotmányig és a választásokig. Az amerikai katonák számát annak arányában csökkentik, ahogyan az iraki erők átveszik a feladatot tőlük. Erről a döntést a katonai parancsnokok hozzák meg, nem a politikusok Washingtonban – jelentette ki az elnök, a gyors távozást, kivonulási menetrendet sürgető demokrata párti bírálóira utalva. A hirtelen kivonulással az iraki szövetségesekre halál és börtön várna és a stratégiai fontosságú ország élére olyan terroristák jutnának, mint Oszama bin-Laden és Abu Muszad az-Zarkávi.
Az elnök hangsúlyozta, hogy a terrorizmus elleni harc több, mint katonai művelet. Amerika támogatja a demokratikus reformokat. Iránról szólva úgy fogalmazott, hogy jelenleg egy szűk klerikális elit tartja fogva túszként az országot, a népet elszigeteli és elnyomja. Közvetlenül Irán polgáraihoz szólva Bush elnök kijelentette, reméli, hogy az Egyesült Államok „egy napon a szabad és demokratikus Irán legközelebbi barátja lesz”. Az elnök hangsúlyozta, hogy 2025-re 75 százalékkal kell csökkenteni a közel-keleti kőolajimportot, egyebek között alternatív üzemanyagok kifejlesztésével, így hat éven belül versenyképessé kell tenni az etanolt.
Az amerikai sajtó értékelése szerint a realitások visszafogottságra szorították Bush elnököt. A The Washington Post szerint a visszafogottság különösen a belpolitikában érezhető és az elnök javaslatai jórészt a korábbiak újracsomagolt változatai csupán. Semmi olyan kezdeményezéssel nem állt elő, amely akár csak megközelítette volna a társadalombiztosítás átalakítására tavaly felvázolt tervét, amely elhalt, még mielőtt a kongresszus elé kerülhetett volna. A The New York Times bírálja, hogy az olajüzletből jött elnök felrója Amerikának „olajmámorát”, miközben a Halliburton és az Exxon vállalat úszkál a profitban, és az utóbbi bevételei meghaladják Szaúd-Arábia vagy Indonézia hazai össztermékét.