„A baloldaltól semmi jóra nem számíthatunk” – Zsigmond Barna támogatásokról, ellenzéki vádakról, lelki összetartozásról

Emlékezzünk vissza, mekkora lépés volt a kétezres évek elején, amikor a státusztörvény elfogadásával kulturális, majd 2010-től kezdve, az egyszerűsített honosítás és szavazati jog megadásával pedig közjogi értelemben vett egyesítésről beszélhettünk. A következő években egy újabb lépcsőfok elé érkezünk, amely meglépéséhez elengedhetetlen, hogy a Kárpát-medencére egységes gazdasági térként tekintsünk, valamint hogy hazánk gazdasága a következő években is hasonló növekedést mutasson. Ehhez arra van szükség, hogy Magyarország folytathassa azt az utat, amelyen 2010-ben elindultunk.

– A baloldali ellenzék rendszeresen „kidobott pénzekről” beszél a határon túliaknak szánt támogatások kapcsán. „Megéri” Magyarországnak anyagi segítséget nyújtani a külhoniaknak?

Jó lenne, ha találkoznának azzal a sok ezer családdal és gyermekkel, akik érdekében történnek ezek a beruházások. Remélem, egyre kevesebben vannak azok, akik számára bizonygatni kell, hogy a határon túlra szánt gazdaságfejlesztési források Magyarország szempontjából nem „kidobott pénz” kategóriájába tartoznak, hanem a magyar gazdaság elemi érdekeit is szolgálják. Nagyobb piac, több együttműködési lehetőség, nagyobb növekedési potenciál, win-win helyzet!

– Ugyancsak visszatérő vád a támogatások „átláthatatlansága”.

– Ne üljünk fel az ellenzék nemzetpolitikai célok elleni propagandájának. Emlékezzünk vissza, hogy a Gyurcsány Ferenc által vezetett magyarországi baloldal hányszor uszított a határon túli magyarok ellen.

Gyurcsányék most azzal is kampányolnak, hogy el kell venni a külhoni magyaroktól a szavazati jogot, amit mára az egykor önmagát nemzeti-radikálisnak aposztrofáló Jobbik is megnyirbálna. Szabó Tímea és Vadai Ágnes kirohanásairól ne is beszéljünk. Amit az Országházban műveltek, a külhonban élő magyarok számára adományozott szájmaszkokkal kapcsolatosan, az egyszerűen vérlázító.

Az elmúlt években a határon túlra juttatott, az identitás megőrzését célzó kulturális, oktatási, nevelési támogatások megtöbbszöröződtek, és olyan új támogatási formák is megjelentek, mint a gazdaságfejlesztés, a sportfejlesztés vagy a közvetlen családtámogatás. Azt tudjuk ígérni, hogy ez az irány, ahogy az elmúlt évtized is bebizonyította, csak erősödni fog. Arra kérem erdélyi nemzettársainkat: ahogyan eddig is tették, továbbra is bízzanak az Orbán Viktor vezette kormányban, és vegyünk minél többen részt az országgyűlési választásokon. Minden, határon túlról érkező szavazatra számítunk, és nem elég csupán a szimpátia, az elkötelezettség. Csak a leadott, csak az elküldött voks, szavazat az, ami számít.

– Egy publicisztikában azt írta, a lelki összetartozás élménye az, amit a baloldal esetleges hatalomra kerülése elsősorban veszélyeztet.

– A honosítás óta eltelt tíz év alatt kialakult a nemzeti összetartozás érzése. Ahogyan korábban fogalmaztam, mára egyetlen magyarnak sem kell magát elhagyottnak és magányosnak éreznie, éljen akár a Kárpát-medence, akár a nagyvilág bármelyik szegletében, mert tudhatja, hogy van egy nemzet, és van egy ország is, amelynek az ő léte fontos és számít.

Mi, vásárhelyiek megtapasztaltuk, milyen volt az, amikor Kádár János eljött hozzánk és kijelentette, az erdélyi magyarok sorsa Romániára tartozik. Átéltük a 2004. december 5. utáni időszakot is, amikor mindenki úgy érezte, hogy elárulták, szörnyű méltatlanság osztotta meg a magyar nemzetet. Csak rajtunk múlik, hogy megadjuk-e még egyszer arra az esélyt, hogy ilyen gyalázat ismét előfordulhasson. A baloldal többször bizonyította, hogy semmit nem változott, ezért tőlük semmi jóra nem számíthatunk sem az anyaországban, sem pedig a határon túl.