A német egység – mai szemmel

Az érdekelt két német állam – a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság mellett – „természetesen“ a második világháború négy győztes nagyhatalma is „érdekelt” volt az ügyben, és aláírásukkal „beleegyezésüket” adták az egyesítéshez. Nos, a német egység megteremtése  azóta már történelemnek számít – részletek, előzmények pedig voltak bőven.

A rengeteg eseményből említsük csak az 1989 nyarán elindult, szinte mindennapos NDK-beli megmozdulásokat. Kelet-Berlinben, Lipcsében, és más nagyobb városokban is tömegtüntetésekkel tiltakoztak a rendszer ellen és reformokat követeltek. A demokrata német államot ebben az időszakban már nagy számban igyekeztek elhagyni a polgárok. Magyarország 1989 augusztus–szeptemberben nyitotta meg a nyugati határokat, és így sok ezer keletnémet választotta a  menekülés útját. Ugyanezen év november 9-én aztán leomlott a „berlini fal”, melyet 1961-ben építettek a „kommunizmus védelmére”. December 2-án Gorbacsov szovjet elnök Máltán találkozik Bush amerikai elnökkel, és a beszélgetés eredményképpen a hidegháborút mindkét fél befejezettnek tekintette.

A következő év tavaszán már megindulnak a két német állam egyesítéséről a tárgyalások, és 1990 őszére megszületik az új, egyesített Németország. Azóta október harmadikát ünnepli egységes és erős ország népe. A német egyesítés feltételei között szerepelt, hogy német földről többé semmiféle háború, „csak béke indulhat el”. Tömegpusztító fegyvert a németnek nem szabad többé gyártania, és hadseregét egy bizonyos – inkább alacsony – szinten kell tartania.

A „mumustól” még mindig féltek az egykori ellenfelek, de azt hiszem, most, két évtized után mindenki elégedett lehet az egyesített nagy Németországgal. Persze jogosan tehető fel a kérdés: mennyiben elégedettek maguk a németek mostani életükkel az Európai Unióban, és mit várnak jövőjüktől?

A „kétsebességes” Európa víziója

Az biztos, hogy a németek, sok évszázados viharos történelmük folyamán soha nem éltek olyan biztonságban és jólétben, mint most. A 20. század két kegyetlen háborújának – részben – ők is okozói voltak, a náci rendszer őrültségei és kegyetlenkedései miatt pedig még a háború utáni generációk is bűnhődtek. Ennek most lassan a végére járunk, de a német nép most új kihívások előtt áll. Az Unió a német gazdaság nélkül el sem képzelhető, és a németek a legnagyobb „adakozók”, akik eddig mindig készek voltak a gyengébb gazdasággal működő országoknak segítséget nyújtani. A német polgár ma jól él, mindenesetre sokkal tehetősebb, mint az Unió más tagállamainak polgára. Ezt az életszínvonalat azonban meg szeretné tartani, és nem akar a végtelenségig fizetni mások lustasága és hanyagsága miatt.

Az Unió és ezzel egész Európa helyzete bizonytalan. A „jóslatok”, de még a komolyabb előrejelzések is nagyon különbözőek. A konzervatív, inkább korosabb szakértők szerint az Unió ebben a formában nem működhet tovább, szerintük az euró megszűnése lehet a jövő, vagy legalább egy úgynevezett kétszintű Európa, egy északi és egy déli államcsoporttal, különböző pénzegységgel. A német vezetés, Merkel kancellárral az élen egy „kétsebességes” Európát képzel el, persze az is tény, hogy egy ilyen „kétsebesség” már régen létezik, hiszen az eurózóna és a schengeni övezet már kettéosztja az Uniót.

Euró – még 100 évig?

Vannak optimista előrejelzések is. A Német Gazdaságkutatási Intézet (DIW) új vezetője (Marcel Fratzscher) például egy hosszú interjúban sorolta fel az Unió eddigi – politikai és gazdasági – hibás lépéseit, de szerinte az euró még nyugodtan 100 évig is létezhet. Nem tudni mi lesz, hiszen azt sem tudjuk, hogy az amerikai választások után mennyire változik majd Amerika külpolitikája, és mennyire támogatják (vagy akadályozzák ) az euró megtartását.

És ha egy kicsit hiszünk az összeesküvés-elméletekben, akkor a „hátsó hatalmak” taktikáját, és elképzeléseit is számításba kellene vennünk, ezek viszont kiszámíthatatlanok. Az is biztos, hogy a német többség sokáig nem szeretné a „gazdag nagybácsi” szerepét játszani, jelenlegi jólétét szeretné megtartani, és ezen igénye jogos.

Merkel kancellár tudja ezt, de azt is tudja, hogy a „mentőakciókat” sem lehet leállítani. A holnap kezdődő athéni tárgyalások – ilyen értelemben nem lesznek könnyűek.

Az IMF, az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank – a hitelező trojka – képviselői ezekben a hetekben vizsgálják Athénban, hogy kiutalható-e a Görögországnak tavasszal odaítélt második, 130 milliárd eurós nemzetközi mentőprogram következő részlete. Ettől függ Görögország számára közvetlenül a fizetőképesség megtartása, Európa számára pedig alkalmasint az euróövezet megőrzése a mostani formájában. A német kancellár ma Görögországba utazik, ez jócskán előmozdíthatja a megegyezést. 

Hollai Hehs Ottó, Németország
A szerző a budapesti KAPU folyóirat Nyugati szemmel rovatának vezetője