Vendéglátás a Haller-kastélyban

Keserédes élmény meglátogatni egy szépen felújított erdélyi magyar kastélyt. Egyik oldalról az embert lenyűgözi a környezet, örvend, hogy belekóstolhat a boldog békeidők hangulatába, másik oldalról nem tud nem gondolni azon Kárpát-medencei kastélyok százaira, melyeket leromboltak, vagy melyek ebek harmincadján várják, hogy összedőljenek. S persze nem tudunk nem gondolni arra, hogy milyen élet lenne tájainkon, ha 1918-ban nem kerül Magyarország élére egy idegen érdekeket szolgáló politikai kommandó, amely leszerelte a veretlen, harcképes és a kisantant államok haderejénél nagyságrenddel ütőképesebb magyar hadsereget, ha azt az utat választjuk, amit Kemal Atatürk, aki megvédte országát a Párizs környéki rablóbéke által előírt felszabdaltatástól.

A Haller-kastélyban étterem is működik, ahová nemrégiben sikerült végre ellátogatni. Gyönyörű, gondozott kerthelyiség fogadott, de inkább a felső, benti termet választottam, mondtam is a csodálkozó felszolgálónak, hogy a beltérben többet magába tud szívni az ember a történelmi levegőből, jobban át tudja magát adni a patinás hangulatnak. Mind az étkezőrész, mind a felvezető lépcső, a lépcsőforduló szavakba önthetetlenül megnyerő, hangulatos, lenyűgöző. Kazettás mennyezet, díszes világítótestek, polgári parketta, a falon festmények, az asztalon élő virág és dizájnos olaj-ecet-só-bors tartó. Nem bántuk volna, ha az olajtartóban extra szűz olívaolaj van s nem ipari napraforgó. Azon is morgolódhatnánk, hogy csak románul van kiírva, hogy a kiállított tárgyakhoz nem szabad hozzányúlni, de nem tesszük, hisz van ennek egy olyan olvasata is, hogy a magyarok tudják ezt maguktól.

Az étlap széles választékot nyújt, tán túl széleset is. Meglepő az ételek egy részének igen baráti, átlagos vendéglőket idéző ára. A füstölt húsos bablevesért mindössze 10 lejt kérnek, a rizzsel és áfonyamártással körített rántott Camembertért 24-et, a cigánypecsenyéért 16-ot, a füstölt húsos töltött káposztáért 17-et. De más példák is sorolhatók.

Megszoktam lassan, hogy sikerül kiszúrnom az étlapról azt, ami éppen nincs. Ezúttal is így jártam, amikor arról érdeklődtem, hogy a potom 24 lejért zsírjában kínált libamáj hízott állatból való-e. Pincérem arról biztosított, hogy ez az egyetlen étel, amivel nem szolgálhat. Hamar kiderült, hogy ez nem pont így van, mert pezsgő sabayon sem volt. Némi hezitálás után roston cápaszeleteket rendeltem rozmaringos krumplival és vajmártással, valamint somlói galuskát.

A cápát elég vékony szeletekre vágták, viszont egyrészt friss volt az alapanyag (a cápa igen érzékeny hal, ha túl sokat tartjuk a hűtőben, sütéskor rettenetes ammóniaszagot produkál és ízben is kellemetlenné válik), másrészt szép pörzsesre sütötték úgy, hogy nem szárították ki. A krumplit másképpen képzeltem el, a rozmaringos krumpli alatt a legtöbb európai vendég főtt, majd sült krumpli-kockákra asszociál, amit friss vagy száraz morzsolt rozmaringgal ízesítenek. A cápa mellett viszont porrá őrölt rozmaringgal ízesített, fagylaltos-kanállal szépen formázott krumplipüré került, amelybe alighanem még burgonyapelyhet is tettek. A vajmártás egyszerű, hagyományos, de szép sima volt, izgalmasabbá lehetett volna tenni valami rozmaringgal harmonizáló zöld fűszerrel (pl. kakukkfűvel). Összességben nem volt ez rossz, mindenképpen túlmutatott a mai erdélyi vendéglátás átlagszínvonalán, miközben árban (27 lej) barátinak mondható. A somlói galuska (11 lej) remeknek bizonyult: szaftos volt, ahogy kell, többrétegű, diós, a tejszínhab állati eredetére viszont nem mernék mérget venni.

Összefoglalásképpen: a Haller-kastély étterme jó ár/érték arányú hely, ahol a magyar főúri pompát idéző történlmi környezetben ehetünk az apró hibák ellenére is tisztesen elkészített ételeket. A helyet jó szívvel ajánljuk minden átutazónak.