Stílusos székely éttermiség: az Erdélyi Gasztronómiai Egyesület kapocs kíván lenni a szakácsok, a gazdák és a vendégek között

Ladó Hunor és Bancsi Rigó István biozöldségkertészek, az oroszhegyi őstermelő Vass családtól Gül baba-krumplit vásárolunk, a Lactis tejfeldolgozó, Dancs Adorján sajtkészítő, Szőcs Rezső és Melinda, a Jamy pálinkafőzde tulajdonosai, Szécsi Attila olajpréselő, Pál Ferenc kézműves pék ugyancsak a beszállítók közé tartoznak. Sajnos húsban nincs nagy kínálat. Az egyetlen beszállító, aki helyben van, jó minőségű árut hoz, és nem luxustermékként forgalmazza, az a csíkcsomortáni termelőszövetkezet, ahol a kolozsvári Via étterem egykori konyhafőnöke, Szőcs Előd a szakmai tanácsadó. A fagylaltot az udvarhelyi kézműves fagylaltkészítőtől, a Manó fagyizótól, Benkő Józseftől szerezzük be. Ők gyártanak külön nekünk is fagylalttípusokat. Ilyen volt tavaly pl. a matcha-, a bazsalikomos málna- vagy a tárkonyfagyi.

Most ezen dolgozunk, de a világjárvány nyilván mellékvágányra állította az egyesületi tevékenységet is. Egyelőre nem tartunk ott, hogy minőségi garanciát jelentsen EGE-tagnak lenni, mivel még nem terjesztettük ki a tagságot. Támogatóink vannak, viszont az öt alapítón kívül új tagjaink nincsenek.

– Az étterem honlapján az egyesület eddigi tematikus gasztrorendezvényeiről szóló beszámolókat is olvashatunk. Ezektől összefut a nyál az ember szájában. Milyen körben hirdetik meg e rendezvényeket?
– Alapvetően egy szűk körből indult, az erőforrásainkhoz méreteztük az eseményeket is. 2020 tavaszáig nagyjából háromhavonta tartottunk egy-egy „gerillafőzést” önkéntes szakácsokkal, olyan helyszíneken, amelyek tulajdonosai nyitottak voltak arra, hogy önköltségi áron fogadjanak. Mivel ez nonprofit jelleggel működött, és az első évi Bethlen Gábor Alaptól kapott támogatáson kívül csak a vendégek támogatására számíthattunk, meghívásos alapon tartottuk a rendezvényeinket. Aki az első alkalommal bizalmat szavazott nekünk, később lehetőséget kapott arra, hogy maga is vendégeket hívjon. A rendelkezésünkre álló humán és anyagi erőforrások nem tették lehetővé 50-60 fős vacsoráknál nagyobb rendezvények megszervezését.

amelyet eredetileg 2020-ra ütemeztünk. De mint sok minden mást, a koronavírus-járvány ezt is zárójelbe tette. Amennyiben sikerül fedél alá hozni a dolgot, az egyesületek honlapján elérhetővé tesszük a belépést a nagyközönség számára is. Szinte biztos, hogy nem lesz könnyű a helyszínre eljutni, de ugyanakkor az is, hogy az élmény miatt megéri majd a fáradság.

– A vírusjárvány elleni védekezés mennyire vetette vissza Székelyudvarhely vendéglátását?
– Székelyudvarhely viszonylag hamar vált vörös zónává, gyakorlatilag október közepétől november legvégéig zárva voltunk. A vendéglátóhelyek nagy része megpróbálta kiszállításra átállva átvészelni e periódust, ami anyagilag nyilván nem tudta ellensúlyozni a helyben fogyasztó vendégek kiesését, de valamilyen reménysugarat mindig adott.

Reméljük, hogy a tartalékok meglesznek ahhoz, hogy a majdani teljes nyitást is sikerüljön legtöbbünknek átvészelni. A negatívumok mellett hozzá kell azonban tenni, pozitív hozadéka is van a válságnak: a vendéglátósok többször is összefogtak különböző karitatív ügyekben, ami jelentősen hozzájárult a közösséggé formálódáshoz.

– Milyen tervei vannak arra az esetre, ha sikerül visszakapnunk régi életünket és megindul újra a turizmus?
– Mi erre feltételes mód nélkül tekintünk. Tehát nem az a kérdés, hogy visszakapjuk-e a régi életünket, hanem az, hogy mikor. A célunk hosszú távon talán úgy lenne megfogalmazható, hogy a vendégek ne azért ugorjanak be a Schwarzba, mert itt vannak Udvarhelyen, hanem azért legyenek Udvarhelyen, mert itt a Schwarz.

Dorozsmai Endre