Rostélyos és bélszín amerikai módra

A Tripadvisor elnevezésű, utazásokhoz, étterem- és szállodaválasztáshoz kifejezetten hasznos, első kézből való tapasztalatok regisztrációjával és rendszerezésével foglalkozó portál tanúsága szerint Temesvár egyik legnépszerűbb étterme a Grill to Chill nevű, nemrég megnyílt steak house. Egy nagyvonalú jó barátomnak köszönhetően alkalmam volt méltó módon letesztelni a helyet.

A szinte teljesen üres vendéglőben egy kétszemélyes asztalhoz akartak ültetni, amely meglehetősen kényelmetlen lett volna, így kértünk egy négyszemélyeset. A beltér hangulatos, a meglehetősen kis termet ügyesen rendezték be, a modern és a konzervatív elemek jó arányú ötvözésével. Egyfajta lezser elegancia határozza meg az étterem atmoszféráját, ami illik egy felsőkategóriás steak house-hoz. Az árak magasak, de nem elérhetetlenek, nem éreztünk aránytalanságot a díjszabás és a teljesítmény között. A hűvös október dacára teraszt is működtettek, de mi inkább bent ültünk le. Bár az is csábító lett volna, hogy a nemrég sétáló utcává alakított Jenő herceg utca hangulata határozza meg étkezésünk környezetét. (Nem tudok róla, hogy ezen kívül lenne még olyan köztere Temesvárnak, amely a rendszerváltás után visszakapta eredeti, Monarchia-korabeli nevét.)

Borvita

Az étlap tanulmányozása során kiderült: kínálnak minőségi felvágottakat, főként kiemelkedő minőségű sonkát, sajtokat és olajbogyót borozás mellé, igényes előételeket, burrata-t, chilis, szójaszószos tintahalat, rákot ropogós panírban, illetve rizottót grillezett tengeri gyümölcsökkel, izgalmas salátákat, főételként bárányt, sertésoldalast, bébicsirkét, sült halakat, és persze prémium minőségű steakeket a Rib Eye-tól T Bone steakig. Vannak desszertjeik is, amelyek változóak, ezekkel nem foglalkoztunk.

Komoly borlapjuk van, de sajnos csak két bort mérnek ki decire, mindkettő vörös. Mondhatná bárki, hogy egy steak house-ban vörös borokra alapoznak, hiszen vörös húshoz vörös bor illik. Jómagam úgy vélem, a tanninos, súlyos vörösboroknak nem sok keresnivalójuk van a gasztronómiában. Keserűcsokoládés ételekhez és feketebogyós gyümölcsmártásokkal (áfonya, fekete ribizli, szeder) tálalt „nagy” húsok mellé (vadak, marha) jók, egyébként hajlamosak eluralkodni az ételen. Jómagam mártás nélkül felszolgált vagy tejszínes mártással kínált steak mellé sokkal inkább iszom egy vajas karakterű, kissé füstös, almasavbontott barrique-olt Chardonnay-t, mint egy Syrah-t vagy Cabernet Sauvignont. Így a Grill to Chillben egy Monteiths IPA-t kértem, de mint kiderült, időközben lecserélték, ajánlottak viszont helyette egy Deuchars-t. Nem hozta azt a markáns IPA-s jelleget, amit vártam, de nem volt rossz. Társam elbeszélgetett a borokról az üzletvezetőnek tűnő fiatal, rokonszenves úriemberrel, akiről az étkezés végére az is kiderült, hogy séfként működik, csak odaérkezésünk idején épp a vendégtérben tartózkodott. Az ízekhez igencsak ért a fiatalember, a borokhoz kevésbé. Szerinte a Syrah és a Shiraz között van különbség, miközben ugyanannak a fajtának a két elnevezéséről van szó, mint például a Pinot Gris és a Pinot Grigio esetében (mindkettő szürkebarát, első a francia, a másik az olasz megnevezés). A fajtát Syrah-nak mondják francia nyelvterületen, shiraznak pedig az angol kultúra által meghatározott vidékeken. Ezen túl arról is fel kellett világosítanunk vendéglátónkat, hogy a shiraz nem ausztrál fajta, hanem Rhone völgyi francia. Egyébként sem Ausztrália volt a potenciális vetélytárs, hanem Irán, ahol így hívnak egy várost is. A kiszolgálás egyébként a vita dacára mindvégig rendkívül udvarias és kedves volt, még akkor is, ha a séfnek láthatóan nem esett jól az ismerethiányára való rávilágítás.

Gyönyörű steak rusztikus lapítón

Hosszas válogatás után kértünk egy Egyesült Államokbeli rostélyost (entrecote Rib Eye), valamint egy dél-amerikai Black Angus-bélszínt, köretként tépett burgonyát – a héjában főtt burgonyát kézzel szabálytalan darabokra szaggatják, majd hőkezelik – spárgával. Hogy megkóstolhassuk egymás steakjét, a pincér egy közös vágódeszkán hozta ki, s mellé kaptunk egy forró vaslapot is, amelyen társam megsüthette a „rare” húst, amennyiben az túl „véres” neki (hússzaftról és nem vérről van szó, ezt már sokan megírták). Értékeltük, hogy a lemért húst (az árak az étlapon 10 dekára vannak megadva) kihozták sütés előtt egy tetszetős rusztikus lapítón, ahogy a székelyek nevezik a vágódeszkát, s megmondták mindkettő súlyát, majd megkérdezték, megfelelnek-e a darabok. Két gyönyörű steaket mutattak, nyilván nem mondtunk nemet. Világszínvonalú Josper márkájú faszenes grillt használnak, amelyben a húsokat kifogástalanul sütötték meg, ízre-állagra élményszerű volt mindkettő. Hasonlóan jól készítették el a spárgát is, amely roppanós volt, de nem nyers, maga a tökély. Remekül sikerült a tépett burgonya is, kívül ropogós, belül puha, omlós volt. A két steak mellé adtak koktélparadicsomos-rukkolás salátát, valamint két mártást, az egyik egy tejszínes pecsenyemártás volt, a másik erdei gombás, ezt is tejszínesen készítették el.

Távozás előtt megkérdeztem, eltehetem-e az étlapot is tartalmazó papíralátétet. A pincér azt mondta mosolyogva, hogy nem, mert ellopjuk az ötleteiket, majd adott egy szűz példányt. Összességében ritka jó élmény volt a Grill to Chill. Örvendetes, hogy Temesváron ilyen profilú és színvonalú vendéglő is nyílt, amely minden túlzás nélkül megállná a helyét bárhol a világon. Sok sikert és sok elégedett vendéget kívánunk nekik, s persze mindenekelőtt azt, hogy sikerüljön tartani a színvonalat.