Reggeli finomság

Sokáig nem vettem komolyan a reggelizést. Persze délelőtt is ettem valamit, de úton-útfélen, semmiképpen sem otthon. Aztán valahogy beszüremkedett az életünkbe ez az étkezés is. Ehhez egyrészt az kellett, hogy legyen a konyhánkban egy asztal (az előző albérletünkben erre nem nagyon volt hely) és az is, hogy – szinte véletlenül – leszokjak a kávéról. A koffein reggeli ébresztését és ébrentartását mással kellett helyettesíteni, az ennivalóban rejlő energiák pedig épp megfelelőek erre.

Sokáig haragudtam magamra, amiért ébredés után eszembe sem jutott az étkezés, főleg mivel a „reggelizz, mint egy király, ebédelj, mint egy polgár, és vacsorázz, mint egy koldus” jelszavát jól ismerem. De ellenvéleményekkel is találkoztam bőven: nemcsak ismerősi köröm néhány tagja állítja, hogy a rendszeres reggeli étkezés nem annyira lényeges, hanem már egyes kutatások is ezt az álláspontot képviselik.

Akárhogy is legyen, reggelizni jó. Akkor kerül elő a legtöbb friss zöldség, akkor vagyunk igazán éhesek és akkor dől el, milyen hangulatban kezdjük a napot. Pirított kenyéren és különböző összeállítású rántottákon kívül nem szokásom reggelire bármit is sütni, ám egy vajmentő akció változtatott ezen a szokásomon is. Húsvétkor férjem szüleihez is ellátogattunk, ahol az eredeti terv szerint anyósom csokis tortája lett volna a fő édesség. Ám sógornője vásárolt egy üzleti kiadást, így megmaradtak a beszerzett hozzávalók, a keserű csokik és két vaj. Hogy ez utóbbiaknak még szavatossági idejük lejárta előtt legyen valami hasznuk, magunkkal hoztuk Kolozsvárra az egyiket, két napom volt kitalálni, mi legyen belőle. Az eredeti terv valamilyen pogácsa vagy kifli lett volna – krémes édességeket a húsvéti tobzódás után már nem nagyon kívántunk –, ám végül egy vajas kalács receptje mellett döntöttem, mert nagyon sok hozzászólásban rengetegen dicsérték. Utánanéztem az internetes oldal receptbeküldőjének is: egy fiatal hölgy, Nóra, aki Dacota név alatt közöl, és a főzést kimondott művészetnek tekinti. Magyarországon született, de több nemzetiség ételeivel közelről megismerkedett már, élt San Franciscóban és Bayreuthban is. Cikkei és receptjei egyaránt frappánsak és finomak. Vajas kalácsával sem nyúltam mellé: melegen, hidegen és pirítva is nagyon szerettük, csak akkor lettünk szomorúak, amikor munkám gyümölcse – többször is dagasztani-keleszteni kellett, amit utólag nem bántam meg – elfogyott.

 Vajas kalács

Vajas kalács
Hozzávalók: 50 dkg finomliszt, 30 g élesztő, 2 db tojássárgája, 5 dkg porcukor, 80 g vaj, 1 kk só, 3,5 dl tej és 1 további tojássárgája a kalács kenéséhez. Egy tepsire vagy egy nagyobb (esetleg 2 kisebb) püspökkenyérformára lesz még szükségünk, no meg némi vajra és lisztre a kikenéshez.
Elkészítés: 1 dl kézmeleg tejben egy mokkáskanál porcukorral felfuttatjuk az élesztőt. A tálba szitált liszt közepébe mélyedést készítünk, ebbe öntjük a felfuttatott élesztős tejet. Az összes lisztből csak annyit keverjünk bele, hogy nagyjából galuska állagú legyen (a maradék liszt kicsit később kerül sorra). Egy kis liszttel megszórjuk a liszttel elkevert élesztős tejet, letakarjuk és nagyjából 20 percig meleg helyen kelesztjük. Ha a „kovászunk” duplája az eredetinek, összedolgozzuk a maradék liszttel, tejjel, a 2 tojássárgájával, sóval és a cukorral. Addig dolgozunk, míg már nem ragad kezünkhöz és a tálhoz a massza (nekem ehhez szükségem volt még némi lisztre). Ezután 2-3 adagban beledolgozzuk az olvasztott vajat is, úgy, hogy a tészta beigya azt és hólyagos legyen. A tésztát megint letakarjuk és kelesztjük. Ha megkelt, lazán átgyúrjuk kicsit és három részre vágjuk (ha a püspökkenyérformánk kisebb, akkor abból kettőre lesz szükségünk, így hat részt vágjunk, mert majd fonnunk kell). A részekből laza mozdulatokkal rudakat formázunk, ezeket összefonjuk, a végét az aljára hajtjuk. Vagy kivajazott tepsire helyezve kelesztjük újra, vagy ha püspökkenyérformát használunk, akkor abban (kisebb méret esetén: azokban) kelesztjük letakarva ismét duplájára. Ha ez megtörtént, a tetejét megkenjük tojássárgájával és előmelegített sütőben 200 fokon kb. 40 perc alatt aranyszínűre sütjük. Ha elkészült, kiszedjük, illetve kiborítjuk a formából és rácson kihűtjük. Önmagában, vajjal megkenve és lekvárokkal is nagyon finom.