Pulpo à la Gallega, azaz galíciai polip

Már sokszor leírtam, szeretem az egyszerű ételeket. Ez persze nem azt jelenti, hogy soha nem készítek olyat, amihez ötnél több hozzávaló kell, és az elkészítése is tovább tart húsz percnél, de van, ami már sok nekem. Ezért is szeretem a mediterrán konyhát, mert szinte a semmiből varázsolnak nagyon finom, sőt, elegáns ételeket.

Az alábbi fogás sem túl bonyolult, sőt. Ráadásul polipból készül, ami elég macerás alapanyagnak tűnik annak, aki nem főzött még belőle, azaz bátorságot lehet meríteni ebből az ételből. Miután egy kifejlett polip – mert ehhez az kell, nem amolyan „bébipolip\" – elég nagy tud lenni, kifejezetten kiadós ételről van szó, amire már bulit is lehet, sőt, érdemes szervezni. Vagy pikniket, vagy spanyol vacsorát.

A polip galíciai módra, mint ahogy a neve is mutatja, elsősorban Spanyolország észak-nyugati részében divatos tapas. A tapas (ejtsd: tápász) a spanyol konyha legelterjedtebb jellegzetessége, Spanyolországban gyakorlatilag minden bárban megtalálható valamilyen formája, szeszes italok mellé ezt csipegetik a helyiek. Sokféle tapas létezik, tulajdonképpen bármiből lehet borkísérő falatka, amit kis adagokban lehet kínálni: apró szendvicsek, kolbászkák, sonkák, olajbogyók, tenger gyümölcsei, halak, húsok, zöldségek stb. A tapasok a pulton sorakoznak tálakban, csak rájuk kell mutatni, hogy miből szeretne az ember, és azt kis tálkákba, pohárkákba adagolják.

A galíciai polip annyiban különbözik a többi falatkától, hogy legtöbbször a bárok mellett, a szabadban főzik, azaz látni is, amint hatalmas, vörösréz üstökben puhul a forró vízben vörösre színeződött állat. Elég bizarr látvány, ha valaki nem tudja, miről van szó, fel sem ismeri a polipot, a tudatlanság pedig csak fokozza az érzést, miszerint éppen a pokolban sétálgatunk. Mindebből persze semmi nem marad, mire tányérra kerül, hiszen a vajpuhára főtt polipot igen egyszerűen tálalják: apró darabokra vágják, meglocsolják jóféle olívaolajjal és megszórják finom pirospaprikával.

Magamtól én sem kóstoltam volna meg, viszont egy bárban képtelenség lett volna elutasítani a kedves helyiek ajándékát: ők ugyanis egész egyszerűen kirendeltek egy tányérral a mellettük ülő két zarándoknak, akik közül az egyik történetesen én voltam. Csillogó szemekkel magyarázták, hogy annál jobb nem történhet velem, minthogy megeszem, az általuk kiválasztott bort kortyolgatva mellé. Valamilyen hitetlenség tükröződhetett még a szememben, mert addig magyarázták egyre hevesebben, hogy mennyire finom, míg megkóstoltuk. Tényleg ízletes volt. Attól kezdve több helyen is kipróbáltuk, mindenhol jó volt. Itthon kicsit újítottam a spanyol recepten: olaj helyett vagy mellett muzsdéjjal is meglocsolom, szerintünk így még finomabb. Meg kellene kóstoltatni a spanyolokkal is.

A polip húsát főzés előtt érdemes megpuhítani. Legegyszerűbben úgy lehet, ha a friss polipot lefagyasztjuk, majd kiengedjük, és utána készítjük el. Avörösborról viszont semmiképpen ne feledkezzünk meg!

(egigeropaszuly.blogspot.com)

Hozzávalók: 1 nagy polip, 2-3 babérlevél, 1 hagyma, édes, esetleg füstölt, minőségi pirospaprika, olívaolaj.

Elkészítési mód: A polipot felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, beletesszük a babérlevelet és a hagymát, és másfél-két óra alatt puhára főzzük. Felvágjuk kisebb darabokra, tányérra helyezzük, meglocsoljuk a muzsdéjjal, olívaolajjal, ha kell sózzuk, és megszórjuk pirospaprikával. Kínálhatunk mellé friss kenyeret is.