Ország, étel

Anyukámék év közben rendszeresen tartanak egy-egy olyan „ország napot”, ahol az előző években kirándultak. Ilyenkor valami helyi ételt készítenek, felidézik az emlékeket és megnézik a fényképeket. Jó mulatság, kicsit olyan, mintha megint ott lennének, barátaik is szívesen részt vesznek az ilyen alkalmakon.

Otthonról utazni tulajdonképpen jó játék, és nemcsak olyan országokkal, kontinensekkel lehet megtenni, ahol már járt az ember, hanem olyanokkal is, ahová nagyon szeretne eljutni. Ha ügyesen tervezünk, egész nyárra lehet programunk akkor is, ha valamiért egy alkalom sem adódik utazásra. Az szinte biztos, hogy az imádott helyről már sok-sok fotót, esetleg filmet néztünk meg, történeteket hallottunk. Ezeket most felidézhetjük, és hogy az élmény még teljesebb legyen, főzzünk néhány olyan ételt, amit ott ehetnénk, és máris megteremtettük az utazás illúzióját.

Ha nincs ilyen hely, vagy valamiért nem is szeretnénk messzire utazni, akkor is tehetünk úgy, mintha egész nyáron nyaralnánk. Kényeztessük magunkat, lépjünk ki a napi rutinból. Tegyünk mindent fordítva az addig megszokotthoz képest. Főzzünk csupa olyat, amit nagyon szeretünk, ebéd alkalmával ne az íróasztal mellett kapjunk be valamit, hanem készítsünk menő szendvicset, és üljünk ki egy közeli parkba vagy csak az udvarra, de ha semmi más nincs, akkor az ablakba. Fogjunk össze a munkatársakkal, és minden nap más-más vigye az ebédet az egész társaságnak, vagy mindenki vigyen mindenkinek egy kicsi adagot. Terítsünk svédasztalt a munkahelyünkön, szervezzünk batyus bulit a városi parkba, lakjunk be olyan teret, ami mellett addig csak reggelente elsiettünk. Finom étellel bárkit le lehet venni a lábáról, nyáron amúgy is mindenki lazább, ezeket a vidámabb perceket a főnök is elnézi a dolgozóknak, főleg, ha ő is részese lett a munkahelyi nyaralásoknak.

Nálunk az itthoni nyaralás azt jelenti, hogy sokkal kevesebb fajta ételt főzök. Ennek két oka van: egyrészt nagyon sok zöldséget szívesebben eszünk nyersen, hiszen annyira jó ízük van, kár lenne kifőzni. Másrészt mindig lesz egy-egy kedvencünk, amit nem ununk meg soha. Idén kezdődött a mentás zöldborsóval, most meg lecsóból nem tudok eleget főzni, meg kapros-tárkonyos tökfőzelékből. Ami a sütést illeti, a gyümölcsös lepények részesültek előnyben egészen addig, amíg fel nem fedeztem a muffint. Igen, ezt a mindenki által dicsért tésztát, hiszen két perc alatt össze lehet keverni, maximum 25 perc alatt megsül, milyen praktikus.

Fahéjas muffin
Hozzávalók: 16 dkg puha vaj + egy kevés, 16 dkg cukor, 45 dkg liszt, 2 tojás, 2 tk sütőpor, 2 ek tejföl, 180 ml tej, csipet só, lekvár, fahéjas cukor a hempergetéshez
Elkészítés: a vajat kikeverjük a cukorral, majd egyenként beledolgozzuk a tojásokat. A lisztet összekeverjük a sütőporral és a sóval, a tejet összekeverjük a tejföllel, majd két részletben, egymást felváltva a tojásosmasszához keverjük. A masszát elfelezzük. Ha fém muffin formánk van, kivajazzuk, lisztezzük. A massza egyik felét elosztjuk a formákban. Vizes kézzel szoktam beleegyengetni a formába, minél vékonyabban, kis kosárkákat alakítva. A tölteléket belekanalazom a mélyedésekbe, majd befedem a massza másik felével. 180 fokra melegített sütőben 20-25 percig sütjük. Ha langyosra hűltek, olvasztott vajba mártogatjuk, és fahéjas cukorba hempergetjük.

Nos, én ilyet soha nem készítettem, nekem túl ormótlannak és fantáziátlannak tűnt. Többnyire egy nagy darab piskóta, engem soha nem hozott lázba. Akkor sem, ha meggyet tettek belé, akkor sem, ha nutellát. Nem is kerestem az új recepteket, egyszerűen nem jutott eszembe, hogy muffinnal kísérletezzek.

Egyszer azonban szembe jött egy recept, ami megfogott. Van benne sok vaj, fahéjas a külseje, ráadásul tényleg villámgyors. Kipróbáltam, és akkora sikere lett, hogy azóta hetente kétszer megsütöm. Amikor éppen nem lecsót reggelizünk, akkor ilyen muffinokkal kezdjük a napot. Ha egyszer az amerikai prérin autóznék úgy, ahogy azt elképzelem, a hamburgerek és sült krumplik mellé egészen biztosan csomagolnék ilyen muffint is. Ki tudja, lehet, akkorra még a kólát is megszeretem.

Ez a muffin nem olyan puha, erőtlen, mint amivel a leggyakrabban találkozhatunk. A tésztájának van tartása, a linzerhez hasonlít a leginkább. Töltelékként nálunk a friss sárgabaracklekvár a favorit, de tehetünk bele a gyerekek kedvéért csokoládékrémet, apróra vágott gyümölcsöt, pudingot vagy ami éppen eszünkbe jut.

 (egigeropaszuly.blogspot.com)