Örömkertészkedés a város közepén

Ez a fajta „földművelés” időközben divatos lett a világban is. Közösségi kertészkedésnek hívják, és mindenhol művelhető, ahol egy akkora szabad terület áll szabadon, amin elfér egy palánta.

A mozgalom jó pár éve hódít szerte a világban, az afrikai városkáktól a metropoliszokig. A cél változó: van, ahol csak úri huncutságból termelnek az emberek, van, ahol a megélhetést jelentik ezek a kis kertek. Van, ahol így teszik széppé, élővé az elhagyott telkeket, és van, ahol nagyítóval keresik a bármilyen kicsi, üresen álló, de beültethető területeket. Magyarországon az elmúlt két-három évben jelentek meg az első közösségi kertészek, azóta Budapest különböző pontjain egyre másra nyílnak az újabb és újabb kertek. Az alapelv ugyanaz: ott, ahol üresen áll egy telek, megkeresik a tulajdonost, legyen az az állam, az önkormányzat vagy magánszemély, és ha beleegyezik, szerződést kötnek vele. A háttérben általában egy-egy civil szervezet áll, a parcellákra pályázni kell. A sikeres pályázók minimális összeg befizetése után egy évig kedvükre művelhetik a földet. A pénzért szerszám, locsoló, víz és szaktanácsadás is jár, azaz a közösségi kerteket nem a haszonért működtetik, hanem azért, hogy mindenkinek jó legyen. Hatalmas hozam nem várható, de azt a 4-5 étkezésre elegendő paradicsomot, paprikát egészen biztosan mindenki a legnagyobb kincsként kezeli. Az elsődleges haszon nem ebben mérhető, hanem a közösség építő erejében, abban, hogy városi emberek kerülnek közel a földhöz. A teremtésről szól ez, arról, hogy a napi 10-12 órát irodában ülő emberek előtt megnyílik egy teljesen más világ.

Bár sokan életükben először kerülnek kapcsolatba a földműveléssel, a feladatot teljesen komolyan veszik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint néhány adat: 2010-ben New-Yorkban közel 500 közösségi kert volt, jelentős részük együttműködött egy közeli iskolával. Los Angelesben 70 kert megművelésében 3900 család vesz részt. Detroit összképét ma már a pusztuló épületek és a közösségi kertek határozzák meg. Ott, ahol a munkanélküliségi ráta az országos átlag kétszerese, a lakosság a kertészkedésbe menekült. Itt a legnagyobbak a közösségi kertek, városszerte mintegy 1200 található. Elkeríteni sem kell őket, a lakosság vigyáz rájuk. Etiópiában az önkormányzatok adományozzák a földeket, hogy a HIV fertőzött nőket érintő háztartásokat ezzel is segítsék. A kertészkedés nem csak a teljes elszegényedéstől menti meg ezeket a családokat, hanem csökkenti az őket ért hátrányos megkülönböztetés mértékét is. Akinek a közelében nincs közösségi kert, az egy másik divatirányzatnak hódolhat: a balkonláda-kertészet mostanában szintén feljövőben van. Az embereknek egyre inkább igényük van arra, hogy valamit saját maguk állítsanak elő. Adott esetben egy kevés rukkola, metélőhagyma, petrezselyem, koktélparadicsom is nagy örömöt tud jelenteni, balkonládát pedig szinte mindenhova lehet telepíteni.

Persze egy ilyen kertben ilyenkor még nagyon kevés növény található, ezek is leginkább fűszernövények. Ám néhány fűszer már elég ahhoz, hogy illatos reggelit varázsoljunk az asztalra. Attól, hogy saját termelésű hozzávalókat tartalmaz, nagyon megnő az értéke adott esetben egy omlettnek is. Ez persze csak alaprecept, bátran lehet kísérletezni. Spenóttal, medvehagymával, turbolyával, ilyenkor spárgával vagy ami éppen akad otthon. Hidegen előételnek is finom, ebben az esetben a végén ne kenjük meg vajjal.

(egigeropaszuly.blogspot.com)

Omlett a teraszról

Hozzávalók: 6-8 tojás (személyenként 2-3), tárkony, turbolya, petrezselyem, metélőhagyma, 3-5 dkg vaj, só, 5-10 dkg sajt (elhagyható)

Elkészítés: A fűszereket apróra vágjuk. A tojásokat felverjük, belekeverjük a fűszereket, a reszelt sajtot, sózzuk. A vaj egy részét felolvasztjuk, ráöntjük a tojást, és kevergetés nélkül megsütjük mindkét oldalát. Kicsúsztatjuk a serpenyőből, óvatosan feltekerjük, és megkenjük egy kevés vajjal.