Nem nagy ügy: aszalt szilvás, fahéjas vaddisznópástétom

Régen minden más volt. Sokáig ölni tudtam volna, amikor azt mondták, hogy majd meglátom. Most meg már magam is sokszor mondok ehhez hasonlókat.

Szóval régen semmi perc alatt, gondolkodás nélkül készítettek, főztek, sütöttek meg olyan dolgokat, amelyekre ma már nem jut idő, legalábbis azt gondolja az ember, hogy nem fér bele a napjába. Ennek eredményeképpen vásárolunk meg csomó olyasmit, amit régen nem. És ennek következtében eszünk meg egy csomó minden olyat, amit régen szintén nem. Sőt tulajdonképpen képmutatók vagyunk: mert míg egyfelől egyre többször, egyre többen hirdetjük, hogy mennyire fontos az egészséges életmód, az egészséges, bió élelem, addig, ha a kényelmünk úgy diktálja, lelkifurdalás nélkül eszünk meg akármilyen felvágottat például, pedig abba aztán tényleg bármit beledarálhattak.

A különböző pástétomok tipikusan az a kategória volt, amit az asszonyok otthon készítettek, boltban nem lehetett kapni, hiszen nem volt megoldott a tárolása. Aztán a világ nagyot lépett előre, kifejlődött a konzervipar, ezzel egy időben megjelentek a dobozba zárt pástétomok, az emberek pedig hosszú időre beléjük szerettek. Ezek ráadásul kiszorították a rusztikus, darabos húskészítményeket is, a pástétom egyenlő lett a sima, kenyérre kenhető, általában májból készült krémmel.

Volt idő, amikor egy ilyen doboz pástétom majdnem akkora kincs volt, mint egy tábla finom csokoládé. Ettük magában vagy kenyérre kenve, ha nagyon igyekszem, a mai napig fel tudom idézni az ízét. A pástétom még ma is vidáman  éli dobozba zárt életét, illetve jobb helyen, aranyárban már kimérve is lehet kapni. Ha az összetevőket nézzük, ezek sem jobbak, hiszen ahhoz, hogy hosszú ideig elálljanak, muszáj teletömni tartósítószerrel.

Bezzeg a franciák – tudom, ez is pont olyan elcsépelt már, mint a kezdő mondat. Csakhogy míg mi sóhajtozunk, és elérhetetlennek gondoljuk például a nagyon elegáns nevű pástétomokat és terrineket, addig a francia háziasszonyok nem restek, ők elkészítik maguk.

Hiszen nem bonyolult ételek ezek, a nevük a legijesztőbb. Még csak különleges sütőforma sem kell hozzájuk, püspökkenyérforma minden háztartásban akad, abban pedig tökéletes húspástétomot lehet sütni. Merthogy a pástétom nemcsak az a krém, amiről korábban beszéltem, hanem így nevezik azokat a darált, megsütött húsokat is, amelyeket egyben sütnek meg vízfürdőben. A fasírttól többek között abban különböznek, hogy nincs bennük tojás, és az ízesítésük csakis a háziasszony fantáziájától függ. Nemcsak disznóhúsból lehet pástétomot csinálni, hanem mindenféle vadból is. Ha így készítjük el a szarvast, vaddisznót, őzet, az garantáltan nem lesz száraz, rágós, ha meg kellően adagoljuk az első hallásra vadnak tűnő fűszereket, olyan különlegességet állíthatunk elő, amit évek múlva is emlegetni fognak mindazok, akik olyan szerencsések voltak, hogy megkóstolhatták.

Az alábbi gyümölcs-fűszer kombináció csak egy példa, nyugodtan lehet csomó minden mással is kísérletezni. Áfonyával, barackkal, fügével, naranccsal, szegfűszeggel, szegfűborssal, borókával, csokoládéval, dióval, mogyoróval. Természetesen nem kell várni a vadhúsra, nyugodtan készítsék el sima disznóhúsból.

 (egigeropaszuly.blogspot.com)

Hozzávalók: 500 dkg vaddisznócomb, 30 dkg zsírosabb disznóhús, 20 dkg húsos szalonna, 5 dl vörösbor, 1 hagyma, 2 babérlevél, egy kis csokor kakukkfű, 1,8 dkg só, bors, 5 dkg aszalt szilva, 1 kk őrölt fahéj, 0,5 kk csilipehely, néhány vékony szalonnaszelet vagy bacon
Elkészítés: A húsokat kis darabokra vágjuk, és a felszeletelt hagymával, babérlevéllel és kakukkfűvel jól záródó edénybe tesszük, leöntjük a borral, és hűtőben pácoljuk egy-két napig. Az aszalt szilvát beáztatjuk vízbe.
A pácolt húst meg a hagymát ledaráljuk a húsos szalonnával együtt. (A babérleveleket kivesszük.) Egy tálban alaposan összekeverjük az apróra vágott szilvával, sóval, borssal, csilivel és fahéjjal együtt. A szalonnaszeletekkel kibélelünk egy kis püspökkenyérformát, beletömködjük a húst, lefedjük szalonnával. A formát beletesszük egy tepsibe, amit félig felöntjük vízzel, és 180 fokos lerben másfél óráig sütjük. Ezután kivesszük, kihűtjük teljesen, majd szeleteljük és tálaljuk.