Mosolyt fakasztó finomság

Édesanyám gyerekként főleg akkor hívott maga mellé figyelni, no meg segédkezni, amikor valami finomságot készített a családnak. A mindennapi sütés-főzés gyors egymásutánjában mi gyerekek kevesebb helyet kaptunk. Bár három-négy éves húgom egyszer azzal mutatta ki nemtetszését, amiért kimaradt a számára fölöttébb vonzó zöldségpucolásból, hogy „kicsimamával” – vagyis nagymamánk testvérével – együtt bezárt engem a kamrába. Csak amikor délután édesanyánk hazaért, sikerült végre kijutnunk a fogságból.

Szóval akadtak kivételek is, de a szabály mégis az volt, hogy ha édesanyánk édességet vagy sóst sütött, én segítettem – és persze nyalogattam. Tojást kevertem ki cukorral, zsírt vagy margarint morzsoltam liszttel, majd később krémet kevertem, dagasztottam, gyúrtam, aztán sütöttem is. Bakik akadtak ugyan, de általában sikeres volt a közreműködésem. Emlékezetes, amikor egyszer a lisztet a receptből kifelejtve igyekeztem csokis piskótát sütni és csodálkoztam, hogy nem nő meg. De olyan is megesett, amikor a nagy méricskélési koncentrációban csak azt nem vettem észre, hogy a mérleg fehér edényében fokhagymagerezdek pihennek. Volt aztán nagy meglepetés, hogy sikerült teljesítenem az elvárást: addig dagasztottam, amíg a tészta tényleg fokhagymaszagú lett, miközben az egyenként dobta ki magából az elbújt gerezdeket…

Aztán amikor elkerültem otthonról, vettem észre, hogy sütni csak-csak tudok, főzni viszont kevésbé, ezért sokszor, mint a kvízműsorokban, telefonos segítséget kellett igénybe vennem. Mára azokat az ételeket, amiket szeretek, el is tudom készíteni, csak azokat nem tanultam el, amit amúgy sem szívleltem. És persze egyre szélesebb perspektívák nyíltak meg előttem sütni-főzni szerető barátnők, receptes könyvek és az internet segítségével. Miután lejárt az össze-vissza órarendek miatt össze-vissza étkezős egyetemista élet, és már nem csak magamra kellett főznöm, főleg online szereztem inspirációt, ha a bevált recepteken túli lehetőségekre voltam kíváncsi. És miután férjhez mentem, s ezáltal újabb családtagokat nyertem, anyósom repertoárjából is eltanultam néhányat. Bár a különböző forrásokra alapozó tanulási folyamatot a magam részéről máig nem tekintem lezártnak, kedvenc édességeimet szívesen megosztom, hogy együtt édes pillanatokkal csalhassunk mosolyt szeretteink arcára. A következő recept egy többször kipróbált sajttorta, azaz cheescake. Férjem szerint finomabb, mint a bolti, tehát érdemes kipróbálni.

New York-i sajttorta
Hozzávalók: 25 dkg darált omlós (lehetőleg digestive típusú) keksz, 10 dkg olvasztott, langyos vaj, 65 dkg natúr sajtkrém (mascarpone), 15 dkg porcukor, másfél evőkanál liszt, 2 kávéskanál vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, 1 dl tejföl, 3 tojás, valamilyen savanykás nyers vagy fagyasztott gyümölcs, 1 tortazselé
Elkészítés: az apróra tört kekszet összekeverjük a langyos vajjal, az így kapott elegyet egyenletesen belenyomkodjuk egy kapcsos tortaformába. Ezt előmelegített sütőben közepes hőfokon nagyjából 10 percig sütjük. Az alap nem kell teljesen átsüljön! A mascarponét a cukorral, liszttel, vaníliával, citromhéjjal és a tejföllel kikeverjük, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat. A masszát ráöntjük a kekszes alapra és további 50 percet sütjük. Ne ijedjünk meg, ha lágynak tűnik a tészta, mert hűlés közben még szilárdulni fog! Rácson hagyjuk kihűlni a formában, és hűtőben tároljuk. Másnap tálcára vagy nagyobb tányérra tesszük, de nem árt először tésztájával felfele kiborítani egy tányérra, hogy ha véletlenül kicsit odakapott a kekszalap, egy késsel segíthessünk a problémán. Ha kellően kihűlt, tetejére valamilyen gyümölcsöt (pl málnát, szedret, áfonyát) helyezünk, majd tortazselével leöntjük. Ha fagyasztott gyümölcsöt használunk, az összegyűjtött levet használjuk a zselé elkészítéséhez. Ha 25 dekás mascarponéból veszünk hármat, ne aggódjunk a „felesleg” miatt. Fél kanállal több liszt, picit több cukor és egy kis tojás pluszba megoldja a problémát. És figyeljünk oda, hogy ne szintetikusan előállított vanilint tartalmazó vaníliás cukrot használjunk, hanem valódi vaníliát tartalmazót vásároljunk (ebben apró fekete vaníliapöttyök lesznek), vagy természetesen magát a vaníliarúd magját keverjük a masszába.