Kínai hangulatban

Ez a recept olyan, hogy minden kínai fejét fogná, ha olvasná. Mert úgy kínai, hogy még wok sem kell hozzá, pedig az már tényleg az a minimum, ami nélkül nem nagyon beszélhetünk kínai konyháról. Azzal nyugtatom magam, hogy a kínaiak amúgy is azt mondják, igazán rendes alapanyagokat nem lehet felénk kapni, még a szójaszósz is más. Ezt tehát egy olyan kínai étel ihlette, amilyet én sem ettem eddig. Lebutított, kínai büfékben kínált változatával persze már találkoztam, de állítólag az sem olyan, mint amit Kínában készítenek.

A kínai konyha az itthon kínáltnál sokkal-sokkal változatosabb, Kínán belül sem egységes, bár elég nagyok az átfedések. A különbségek az ország nagyságából fakadó éghajlati eltérésekből, és ennek következtében az alapanyagok változatosságából fakadnak. Délen, ahol megterem a rizs, rengeteget fogyasztanak belőle, ezzel szemben Északon a búzalisztből készült laskák dominálnak.

Sült rizs
Hozzávalók: 20 dkg hosszú szemű rizs (jázmin vagy basmati), 2 tojás, 2 fej hagyma, 1 csokor zöldhagyma, 1/2 ek barnacukor, 3 cl száraz sherry, 3 cl szójaszósz, 3 cikk fokhagyma, 1 ujjnyi gyömbér, 2 ek szezámolaj, 1-2 ek halszósz, 1,2 dl olaj, és esetleg 1-2 tk chilipehely
Elkészítés:
bő, sós, fövő vízbe szórjuk a rizst, és 15 perc alatt megfőzzük. Leszűrjük, és hagyjuk, hogy alaposan lecsöpögjön. A zöldségeket megpucoljuk. A gyömbért és a fokhagymát lereszeljük, a hagymát nagyobb kockákra, a zöldhagymát karikákra vágjuk. A tojásokat lazán felverjük. Kimérjük a hozzávalókat, és a tűzhely közelébe készítjük, hogy minden kéznél legyen. Egy felforrósított serpenyőbe beleöntünk 1 dl olajt, és lágy rántottát sütünk, majd kivesszük egy tányérba, ahol kanállal csíkokra szabdaljuk. A serpenyőbe öntünk két evőkanálnyi olajat, amikor már füstöl, rádobjuk a fokhagymát, gyömbért, a hagymát, és állandóan kevergetve pár percig pirítjuk. Rászórjuk a cukrot, a chilit, pár pillanatig karamellizáljuk, majd ráöntjük a sherryt és a szójaszószt. Rászórjuk a zöldhagyma felét, és beleöntjük a halszószt is. Beleborítjuk a rizst, jól átkeverjük, hozzáadjuk a sült tojást, ráöntjük a szezámolajt, és megszórjuk a maradék zöldhagymával. Azonnal tálaljuk

.A wokot is leginkább az északi területeken használják, ahol már régen nincs fa, aminek a segítségével hosszasan főzött ételeket készíthetnének. Amilyen fűtőanyagok maradtak, azoknak nagy a lángja, de hamar leégnek, így a konyha is ehhez idomult: rövid idő alatt, wokban pirítva készítik az ételeket.

A szűkös lehetőségek miatt a kínai konyha mindent felhasznál, ami fogyasztásra alkalmas, sőt, európai szemmel nézve sokszor olyanokat is, amelyek már nem. Így történhet meg, hogy Kínában járt ismerőseink patkánysütésről és kutya- meg macskahúsról mesélnek.

A sült rizsnek az autentikus változatát Kína délkeleti részén lévő, kantoni tartományban készítik. Ebben a tartományban nem fűszereznek olyan erőteljesen, mint például Szecsuánban, itt szeretik az alapanyagok saját ízét előnybe helyezni. Ebből következik, hogy fontos az alapanyagok minősége, s az, hogy azoknak legyen saját ízük.

A sült rizshez szükség lesz szójaszószra. A kínaiak azt szokták tanácsolni, hogy lehetőleg olyan alapanyagokat vásároljunk Európában, amin csak kínaiul, vagy valami fura, távol-keleti nyelven ír mindent, és csak a ráragasztott címkéből derül ki, hogy mit is rejt a csomagolás valójában. A többi hozzávaló itthon is beszerezhető. Az alábbi receptben nincs hús, de lehet bele csempészni egy kis bacont vagy sonkát. A rizs mellé kínálhatunk bármilyen húst, halat, tengeri gyümölcsöt, de önmagában is teljes értékű főétel. Persze, akinek van wokja, készítse abban, de egyébként egy nagy serpenyő is megteszi.

(egigeropaszuly.blogspot.com)