Kézműves sörök a Városligetben

A helyszínválasztás idén volt a legszerencsésebb. Nemcsak azért, mert a Városliget egyedi hangulatú, kellemes, árnyékos park, hanem azért is, mert oda az ment el, akit valóban érdekelt a rendezvény. A kiállítók lehet, hogy jobban szerették az Andrássy úti tumultust, ahol az eseménybe véletlenszerűen beleakadók tették ki a sorban állók többségét, bár ez sem biztos. A sörök iránt őszintén érdeklődők közül nem kevesen egy idő után akkor menekülőre fogták, közéjük tartoztunk mi is.

Nem mondok nagy újdonságot, ha leszögezem, hogy Trianon óta Magyarország a román megszállás alatt álló területek előtt jár sok tekintetben, legyen szó a demokrácia minőségéről, a politikai kultúráról, gasztronómiáról, sörről vagy borról. Ennek okai szerteágazóak, tény mindenesetre, hogy ha rákeresünk a világhálón a témára, azt találjuk, hogy a jelenlegi Magyarországnál két és félszer nagyobb területű és kétszeres lakosságszámú országban a kisüzemi, avagy ma használt, közkedvelt kifejezéssel élve „kézműves” sörfőzdék száma töredéke az anyaországinak.

Romániai próbálkozások

Működik egy kis főzde Temesváron Clinica de bere néven, amely a Terapia nevű korrekt, fősodratú sört hozza forgalomba, amivel aránylag gyakran lehet találkozni a Bánság fővárosának vendéglátóipari egységeiben. Szintén a Bánságban, a tartomány déli részén fekvő Ferencfalván (Valiug) működik a Sara nevű főzde, mely ugyanezen a néven palackoz szűretlen, élvezetes, a mainstreamtől eltérő, de még bőven fejleszthető sört. A Klausenburger Brew Pub Kolozsváron saját főzésű sört kínál, s persze ott van Csíkszentsimonban a nagy sláger, a lassan minden magyar sörissza által ismert és sokak által keresett Igazi Csíki Sör, amiből nem tudnak annyit gyártani, hogy kielégítsék az igényeket. A Regátban működik, Romanban a Nemţeana sört gyártó főzde, Maneciu-Ungureni-ben az általam kóstoltak közül a legjobb sört kínáló Zăganu (az India Pale Ale sörük győzött csak meg igazán), végül Bukarestben a temesvári Auchanig is eljutó ígéretes Sicaru, valamint további három főzde, melyekről most hallottam először, a Ground Zero, Bere Perfektum, Berestroika.

A fesztivál legjobb ötvenöt kézműves söre

Ehhez képest Magyarországon csak a Főzdefeszten 55 kiállító volt, zömmel független magyar főzde, persze voltak közöttük igényes sörözők és külföldi képviseletek is. Nem hiányzott az Igazi Csíki Sör sem, s ott volt a felvidéki magyarok által üzemeltetett rozsnyói Kaltenecker is. Nem láttam viszont sem a helyszínen, sem a rendezvény honlapján a Győrzámolyi főzdét, a Szarvasi Sörmestert, a Mistert, a Blondert, az ecseri Brandeckert, a zirci apátsági sörfőzdét, s még sorolhatnék fél tucat egységet. Tény azonban, hogy a legjobbak zöme ott volt.

A Főzdefesztnek nagy erénye, hogy itt a sör volt a középpontban a kezdetek kezdetétől, és örömteli, hogy a szervezők ezen nem akarnak változtatni. Ellentétben azokkal a rendezvényekkel, ahová a sztárelőadók csalogatják be a népet, így aztán a belépő önmagában több ezer forint, amire még rájön a fogyasztás. Ez inkább showbusiness, népünnepély, színvonalas családi program, melynek keretében az átlagvendég megiszik néhány pohár bort/sört/pálinkát, kolbászt és/vagy csülköt eszik, meghallgat egy-két koncertet, majd hazamegy. Félreértés ne essék, mi sem áll távolabb tőlem, minthogy lebecsüljem a bor- vagy a pálinkafesztiválok népnevelő hatását és jelentős hozzájárulását a magyar italkultúra színvonalának emeléséhez. Pusztán annyit állítok, hogy azok, akiket elsősorban a bor érdekel, a szakmai, többnyire zárt térben megrendezett rendezvényeket keresik, ahol szót tudnak váltani a borászokkal és odafigyelve kóstolhatnak, nem zavartatva az egyébként kellemes pecsenyeillattól. Nos, ez a különbség a várbeli nagyipari sörökre összpontosító, sok fellépős Sörfesztivál és a Főzdefeszt között. Ráadásul a kiállítók esetében a borral ellentétben itt nincs nagy átfedés. Azokat a serfőzdéket, melyek képviselői a Főzdefesztre járnak, nemigen látjuk a tömegsörök rendezvényein.

Igényes sörkorcsolyák

Jelentősen emelte a Főzdefeszt színvonalát, amikor pár éve egybekapcsolták a rendezvényt a 2013-ban indult Street Food Fesztivállal és a sörök mellé igényes frissen készült sörkorcsolyákat lehetett fogyasztani olyan népszerű mesterektől, mint a „tésztafeszítő kisiparos”, a fagylaltot mintázó hotdogot kínáló KolbICE, a Cseppentő vagy a fine dining világából érkezett Gál Attila.

Az idei rendezvény mottója a „Return of the lager” volt, ami arra utalt, hogy a felsőerjesztésű, ún. ale típusú sörök után a kisüzemek is kezdték felfedezni a lagerben rejlő értékeket, s megmutatták, hogy e műfajban is lehet jobbat készíteni a nagyipari arctalan lőrénél.

Végül hadd említsek néhányat az idén kóstolt remekművek közül. Legnagyobb élményem a Balkezes nevű gerilla sörfőző (a 2016-os Gault Millau kalauz sörtesztjének kategória-győztese) India Pale Ale típusú söre volt, amit Simcoe komlóval készített. De meglepően jó volt a most bemutatkozó District Seven American Pale Ale söre is, nem okozott csalódást a békésszentandrásiak által ismét lefőzött Vári Nővérek, új sörrel jelentkezett a Horizont, egy remek, könnyed hidegkomlózású nyári sörrel. Megkóstoltuk a Gólem nevű gerilla új sörét is, családommal úgy találtuk, hogy félrement kicsit az erjedés. De hát ez van, nem jöhet be minden dobás, az eddigi sörök, a Sötét bunkó és az Enigma visszatérő „vendégek” nálunk. Ha tökéletesítik a Manderellát, bizonyára azt is szeretni fogjuk. Meggyőző volt az Utassy Roland (ex-Legenda sörfőzde) nevével fémjelzett Beerfort sötét búzasöre, ezt biztosan visszakóstoljuk az alkotó brew-pubjában, a Green sheepben.

Sok izgalmas sör megkóstolása kimaradt az idén, mivel alig érkeztünk meg a helyszínre, eleredt az eső. Az alapélmény ezzel együtt az maradt, hogy ez volt a legjobb Főzdefeszt az eddigiek közül.