Játszom a „nagyot”

Nem titok, hogy a legnépszerűbb közösségi oldalon van egy sütő-főző-beszélgető csoportom Erdélyi Ízőrzők címen. Mint neve is sejteti, itt főleg sütés-főzésről zajlik a beszélgetés és bárkit befogadunk, aki szereti és főzi a hagyományos ételeket, de „nem skanzenben főz”, vagyis nyitott az újra, a másféle ízekre is. Nyilván egy ilyen csoportban barátságokat is lehet kötni, mondjuk nem éppen igaziakat, hanem amolyan virtuálisakat. Nos, a minap az egyik bloggerbarát közzétett egy igencsak finom ételt, ám megdöbbenésemre, amikor elolvastam a receptjét, kiderült, hogy ugyanúgy készíti a rántott agyvelőt, mint én. Hajszálnyi eltérés sem volt, ráadásul még a hozzátálalt zöldborsófőzeléket is ugyanúgy készítem, mint ő. Amint megpillantottam a monitoron az ételről készített fotót, összefutott a nyál a számban, úgy megkívántam. Eldöntöttem, rövidesen én is megfőzöm, de hiúságomból adódóan sem akartam ugyanúgy készíteni, mint az a bizonyos virtuális barát. Így hát, amíg a kedvenc üzleteimben bóklásztam a hozzávalókat keresve, eldöntöttem, úgy teszek, mint a nagyok, vagyis mint az igazi szakácsok: újragondolom a rántott agyvelőt zöldborsófőzelékkel.

Az újragondolás általában arról szól, hogy a hagyományos ételeket úgy alakítják át, hogy megőrizzék az étel jellegzetességeit, mégis könnyebben emészthető, mutatósabb formában kerüljenek a tányérra. Egyeseknek néha ez annyira jól sikerül, hogy az újragondolt változat köszönő viszonyban sincs a hagyományos étellel, de a nagyokat ez legkevésbé sem érdekli. Én viszont valahogy úgy akartam a rántott agyvelőt a tányérra tenni a zöldborsóval, hogy legalább az a „köszönő viszony” megmaradjon. Így a rántott agyvelőn mindössze annyit változtattam, hogy a panírjába tettem kevés szezámmagot is, zöldborsófőzelék helyett viszont mentás zöldborsópürével tálaltam. Mivel úgy gondoltam, hogy ehhez az ételhez elmegy egy kis saláta is, készítettem egy mentás cseresznye-salsát, csak mert cseresznye- és mentaszezon van, és mert szeretem a meghökkentő ízkombinációkat.

Rántott agyvelő újragondolva
Hozzávalók a rántott agyvelőhöz: 50 dkg agyvelő, só, bors, késhegynyi citromsav, 2 tojás, 3evőkanál liszt, 3 evőkanál zsemlemorzsa, 1 evőkanál szezámmag, olaj a sütéshez. Hozzávalók a mentás zöldborsópüréhez: 30 dkg zsengeborsó, 1 nagy burgonya, 2 mentalevél, só, diónyi vaj, 1 evőkanál tejföl. Hozzávalók a mentás cseresznye-salsához: 30 dkg cseresznye, 1 szál zöldhagyma vagy csokornyi snidling, 1-2 mentalevél, csípős paprika, ízlés szerint, só, bors, 1 evőkanál olívaolaj, 1 evőkanál citromlé
Elkészítés: az agyvelőt sós-citromsavas vízben megabáljuk, megtisztítjuk a hártyáitól, szeletekre vágjuk, majd borsozzuk. Egyik tányérban felverjük a tojást, a másikba beleszórjuk a lisztet, a harmadikban pedig összevegyítjük a zsemlemorzsát a szezámmaggal. Az agyvelőszeleteket előbb lisztbe, majd tojásba, végül pedig a szezámmagos zsemlemorzsába forgatjuk, és forró olajban aranybarnára sütjük. Közben enyhe sós vízben feltesszük főni a zsengeborsót és a kockára vágott burgonyát. Mielőtt puhára főne, hozzáadjuk a finomra aprított mentalevelet is. Ha megfőtt, leszűrjük és botmixer segítségével, kevés vajjal és tejföllel, pürésítjük. A salsához a cseresznyét kimagozzuk, a zöldhagymát vagy snidlinget felaprítjuk, ízlés szerint adunk hozzá kevés finomra vágott csípős paprikát és mentalevelet is, sózzuk, borsozzuk, és egy tálban összekeverjük. Végül leöntjük az olívaolajból és citromléből kavart vinaigrette-tel, majd a rántott agyvelőt a mentás zöldborsópürével és a cseresznye-salsával tálaljuk.