Hol kerül kézműves sör az asztalra?

A Dining Guide egyik nagy erénye, hogy rajta tartja kezét a gasztronómia pulzusán. Maga is divatot teremt, illetve erősít, ugyanakkor létező jelenségekre mutat rá, létező mozgásokat használ ki, azoknak hullámain igyekszik szörfölni, nem kis sikerrel. A sörforradalomról már tavaly értekeztek a Top Gasztronómia kiadványukban, részletesen bemutatva a sörkészítés rejtelmeit, a sörínyencek ízlésének trendjeit, a legjobb sörlelőhelyeket és sörkocsmákat.

Az idén megjelent Gault Millau Magyarország 2014 című etalon-kiadvány is foglalkozik e jelenségkörrel, joggal jegyezve meg, hogy egyelőre még távol állunk a minőségi sör és a gasztronómia olyan szintű szervessé válásától, mint amit a bor vonatkozásában a kilencvenes évek végére már megtapasztalhattunk. Vannak üdítő kivételek, olyan helyek, melyek komoly szintet jelentő magyar sörök mellett színvonalas ételeket szolgálnak fel, de a jellemző az, hogy a kiemelkedő választékot kínáló sörözőkben (Hopfanatic, Legenda, Monyó, Különleges sörök boltja, Csak a jó sör) a gasztronómia eléggé elhanyagolt. A legjobb éttermek pedig nem feltétlenül fogékonyak a minőségi sörökre, de ez már másodlagos kérdés, az ember egy 14-15-16-17 Gault Millau pontos étteremben jó eséllyel amúgy is bort fog rendelni. Tehát sokkal inkább arra lenne szükség, hogy a jobbacska vendéglők bárki által elérhető fősodra, a 10-11 GM-pontos éttermek (pl. Café Bouchon, Bacchus, Kispiac, Klassz, Régimozi, Végállomás) nyissanak a kézműves magyar sörök fele.

Irányok és arányok

Mindazonáltal örömteli, hogy a lassan életre kapó magyar minőségi kézműves sörfőzés a legfontosabb irányokat lefedi: ihatunk felsőerjesztésű magyar „ale”, azon belül pedig a sörínyencek által talán legmagasabbra értékelt IPA (India Pale Ale) söröket, de vannak nagyon komoly magyar félbarna és fekete sörök is, különböző irányzatok szerint a belgától a stout-változatokig. A következőkben a sörözőkkel foglalkozunk, de érdemes górcső alá venni a sörfőzdék és a sörszaküzletek helyzetét is, mint ahogy a borok esetében is érdemes figyelemmel kísérni a borászok munkáját, a szaküzletek választékát és a hangulatos borozókat, ahol emberi áron kóstolhatunk kedvünkre. (Az aradiak bor témában előnyben vannak, mert a Tulipán borozóban mind a kb. 100-féle bort „csapra verik” minimális felárral, vagy felár nélkül helyben felszolgálják, ismereteim szerint ezzel csak a Vinopolis dicsekedhet a Fővárosban. Győzködjük a tulajdonost, hogy vegyen be a választékba magyar kézműves söröket is.)

Míg az említett tavalyi Dining Guide kiadvány sörkalauza által számba vett legjobb sörözők zöme a cseh sörökre alapozott, mára a legizgalmasabb helyek a magyar söröket kínáló brew-pubok. A csúcs az lenne persze, ha a megnevezésnek megfelelően helyben főzött sört csapolnának. Ez utóbbira is akad példa, de a modell valószínűleg az lesz, hogy a sörfőző cégek, mint személyes kedvenceim, a kiskunhalasi Hopfanatic vagy a XVI. kerületi Legenda, sörözőt nyitnak a Budapest tágan értelmezett belvárosában. A Hunyadi téri bíztató nevű Hopfanatic (hop – komló angolul, ami kulcsszó a sörgyártásban, kis túlzással azt lehet mondani, hogy a sörínyencek annál jobban szeretnek egy sört, mennél inkább komlózva van) tart minőségi, helyben készült, kézzel formázott húspogácsás hamburgert is, meg angol kolbászból készült hot dogot, több sör van csapon, s persze üveges söröket is kínálnak a sajátjaik közül.

A Legenda sörözőben szélesebb az italválaszték, árulnak söröket a szó szoros értelmében legendás Brewdogtól is, de enni egyelőre nem lehet semmit. S ha már a Legendánál vagyunk, említsük meg a Gozsdu udvar tőszomszédságában egy teherautó utánfutóban működő sörkimérésüket is, mely már igencsak bejáratott, s ennek megfelelően esténként meglehetősen frekventált, nem is sikerült helyet kapnunk az asztalai mellett.

Magyar komlóból

Magyar kézműves sörök tekintetében a legszélesebb választékot a Kálvin téri Monyó café kínálja. Hat sört tartanak csapon (ebből négy magyar kézműves) és elvben 42 palackosat, melyek egytől egyig a tárgyalt kategóriába tartoznak, más kérdés, hogy utánpótlási problémák miatt nincs minden készleten.

Igen jó a sörválaszték a romkocsma-divatra rájátszó Élesztőben, ahol rengeteg sört csapolnak (induláskor 17 volt a csapok száma, azóta vélhetően nem csökkent) és tartanak bizalomgerjesztő sörkorcsolyákat is. A magyar sörökre alapoznak, de vannak külföldi különlegességeik is. Kiemelkedő söröző a Gozsdu udvar vonzáskörzetében működő Léhűtő is, ahol a csapolt választékot impozáns palackos készlet egészíti ki.

A Különleges sörök boltja, valamint a Csak a jó sör elsősorban sörszaküzlet, de egy ideje mindkét helyen csapolnak is söröket, amit az asztalokhoz telepedve szürcsölgethetünk. Ottjártunk idején, idén nyáron az első helyen három, a második helyen hat sört csapoltak, egyik izgalmasabb volt a másiknál. A Csak a jó sörben kóstolt Mikkeller IPA és Brewdog Black IPA meghatározó, katartikus élménye volt kicsiny társaságunk mindhárom tagjának.

Érdemes megemlíteni a német sörökre összpontosító Sörmanufaktúrát is, mely több, mint harminc magyar kézműves sört forgalmaz, tulajdonosai pedig részesei a talán legjobb, legizgalmasabb sörfőzdének, a Legendának. Láttunk már ilyet, amikor a borszaküzlet-tulajdonosból (Pauli Zoltán) vagy bor-szakújságíróból (Losonczi Bálint) borász lett, miért ne ütné fel a fejét e jelenség a sörök világában is?

Végül két szó a vidékről Kelet-Magyarországra fókuszálva. A helyzet a kezmuvessorok.hu kimutatása szerint nem túl rózsás. Békésszentandráson kaphatók a helybeli sörfőzde sörei a főzde saját kocsmájában, Miskolcon a Kortyoldában a Serforrás sörei, a Budai Gourmet-n sikerrel bemutatkozó Zipsben pedig a főzde saját sörei, amit komoly sörkorcsolyákkal kísérhetünk. Szegeden a Smooth café kínál néhány kézműves sört, s ezzel a lista végére is értünk. Ha valaki eljutott a Duna-Tisza közéig, és jó magyar sörre vágyik, utazzon fel a Székesfővárosig, megéri. De még onnan is van továbblépési lehetőség Fót és Győrzámoly irányába, ahol söröző és sörfőzde egyaránt működik. De erről majd bővebben a sörfőzdék kapcsán.