Hallottak már a piláfról?

Gyerekkoromban egyszerűen a román rizses hús neve volt a piláf, amibe mi sokáig zöldséget sem tettünk, volt a hagyma, a rizs meg a hús. Egyik elnevezés sem volt jobb a másiknál, a rizses húst meg attól függően szerettem, hogy milyen húsból készült. Ha disznóból, akkor nem volt a kedvencem, ha csirkecombból, akkor imádtam.

Hatalmas minőségi ugrást jelentett, amikor felfedeztem, hogy zöldséget, főleg murkot is lehet tenni a rizses húsba. Összehasonlíthatatlanul finomabb lett ígymár akár disznóhúsból is, bár  a combból készült még mindig előnyben van. Kicsit később bekavart a rizottónak nevezett köret, amibe murkot és zöldborsót főztek, viszont kimaradt belőle a hús. Azt hittem, ez a rizses hús takarékos változata, de aztán kiderült, hogy nem, én meg hússal szívesen megettem, anélkül nem mindig. Ha elég szaftos volt, imádtam, ha száraz, nagyon sajnáltam, hogy elrontották az egyik kedvencemet. A piláffal kapcsolatosan mindezalatt nem változott bennem semmi, hiszen még mindig abban a hitben éltem, hogy a szó ugyanazt jelenti, csak másik nyelven.

Egyszer csak jött azonban a nagy, majdnem világrengető felfedezés: kiderült, hogy a piláf mennyivel sokkal több, mint a rizses hús. Teljesen más világ, más kultúra, izgalmakkal, titkokkal teli csoda. Hogy vannak részei ennek a bolygónak, ahol a nők a megbecsülésüket is ki tudják vívni a piláffal. Hogy férjet lehet szerezni, csatákat lehet nyerni vele. Merthogy a piláf nem száraz rizses húst jelent, hanem a rizs egyik készítési módjának a művészi szintre emelése.

A piláfot főként Törökországtól keletre ismerik, pilaf, pilau, palau, plov neveken is lehet találkozni vele. Állítólag Nagy Sándornak köszönhető elterjedése a világban. Üzbegisztán egyik legnagyobb városának meghódítása után kóstolta meg, és hazatérése után sem tudott elszakadni tőle. A piláfhoz minden esetben sok fűszert, jóféle alaplevet és rizset használnak. Kerülhet bele még valamilyen hús, keleten nyilván leginkább birka, különböző zöldségek, aszalt gyümölcsök, olajos magvak. A törökök, azeriek, kazahok, üzbégek, perzsák és örmények nagy kedvence, de fogyasztják Latin-Amerikában és Délkelet-Ázsiában is. Európában kicsit módosult változatai terjedtek el, de az olasz rizottó, a spanyol paella, no meg nyilván a magyar rizses hús mind-mind a piláf rokonai.

Piláfreceptet le lehet írni, de majdnem értelmetlen. Ez is akkor lesz a legfinomabb, ha az ember bátran kísérletezik, az érzéseire vagy a kamrája tartalmára hagyatkozik, és azt tesz bele, amit jónak lát. Persze bizonyos kereteken belül, illetve azok határait feszegetve. A gyümölcsöket például nem érdemes kihagyni, de egy-egy marék durvára tört mandula is csodákra képes. Ha unjuk a rizset, próbálkozzunk bulgurral.

Hozzávalók: 25 dkg csirkemell, 1nagy hagyma, 2 murok, 1 nagy édes paradicsom, 8-10 db aszalt sárgabarack vagy maréknyi mazsola, 25 dkg rizs, 2 tk őrölt fahéj, fél tk őrölt szegfűszeg, 1 tk csili (elmaradhat), 1 dl száraz fehérbor, 2,5-3 dl zöldségalaplé, vagy víz, 3 ek olaj, só, bors.
Elkészítés: A vékony szeletekre vágott hagymát megdinszteljük az olajon, rádobjuk az apró kockákra vágott csirkehúst és megpirítjuk minden oldalát. Megszórjuk fűszerekkel, ráöntjük a bort és az alaplevet, és főzni kezdjük. Közben a murkot vékony szeletekre vágjuk, beledobjuk az edénybe, beleszórjuk a rizst, a lehámozott, darabokra vágott paradicsomot, meg a aszalt gyümölcsöket. Sózzuk, borsozzuk, lefedjük, és puhára főzzük. Időnként ellenőrizzük, ha elfőtte a levét, pótoljuk. Azonnal tálaljuk, de másnap melegítve is finom lesz.