Gourmet gulyásfagylalttal és más ínyencségekkel

A Budai Gourmet úgy indult a kétezres évek közepe táján, mint egy alternatív borfesztivál egy másik helyszínen. Voltak ugyan minőségi kézműves ínyenc termékekkel foglalkozó standok, de a hangsúlyos elem a bor volt. Üde színfoltot jelentett a 2008-as rendezvényen a Molnár B. Tamás nevével fémjelzett Magyar Gasztronómia Egyesület bemutatkozása egy sátorban, ahol a legjobb éttermek közül tucatnyian kóstoló adagokban kínáltak elérhető áron egy-egy izgalmas kompozíciót. Nem kell a jegyzeteimben kutassak, annyira emlékezetes volt, hogy Széll Tamás (Onyx), aki abban az évben nyerte meg az első ízben megrendezett Hagyomány és evolúció szakácsversenyt, többek között borjúláb carpacciót készített, Lithauszky Zsolt (akkor Maligán) szalontüdőt, Bíró Lajos (Bock bisztró) 64 fokos tojást zöldborsófőzelékkel, Pethő Balázs (Csalogány 26) újszerű paprikás csirkét, Jáhni László (Kistücsök) pedig báránynyelvet.

A 2008-as, valódi Gourmet-fesztiválként való debütálást követően néhány évnyi „borfesztiválos” szünet következett, de az utóbbi években kialakult egy tényleges Gourmet-arculat, mely éppen úgy iránymutató és párját ritkító a térségben, mint az évente több tízezres közönséget vonzó Várbeli Borfesztivál vagy a magát méltán Közép-Európa Boriránytűjeként hirdető Vince. A Budai Gourmet-n felvonult a magyar gasztronómia színe java. Kint volt a 12 Gault Millau ponttal bíró Gusteau kulináris élményműhely (Mád), a Tigris, a Trattoria Pomo D’Oro, a 12.5 pontos 21 Vendéglő, Chianti (Veszprém),  La Mareda (Győr) és Viator (Pannonhalma), a 13 pontos Arany Kaviár, Café Pierrot,  Jankovich Kúria (Rácalmás), Mandula (Villány) és Villa Medici (Veszprém), a 14 pontos Aranyszarvas, Bock bisztró, Boscolo, Chateau Visz (Visz), Kistücsök (Balatonszemes) és Ráspi (Fertőrákos)  s végül, de nem utolsó sorban a 17 pontos Costes. A keret szorításában nem sorolom fel a szintén magas minőséget nyújtó 11 és 10 pontos éttermeket. Az idei rendezvénynek volt egy központi témája is, a gulyás, amit minden étterem a maga felfogásában készített el. A kiállítók kínáltak szarvasgulyást, orosz gulyást, ázsiai gulyást, sertésgulyást, somogyi gulyást, bécsi fiáker gulyást, babgulyást,  Raviolo gulyást, marhapofából és ínból készült gulyást, debreceni stílusú gulyás-hotdogot, báránypofagulyást, pontygulyást, gulyásfagylaltot, sárga gévagombás borjúpacalgulyást, ürügulyást, gulyáskolbászt, kardhalgulyást, tiroli gulyást, szarvasgulyás-kocsonyát és palóc gulyást.

Tavaly sokan fanyalogtak a magas beugró miatt, amihez még hozzáadódik a „benti” kóstolgatás költsége. Tény, hogy a Gourmet-n igen gyorsan fogy a pénz, kezdve az idei 2900 ft-os beugróval (ami viszont tartalmazott egy Spiegelau kristálypoharat, és ifjabb Szepsy István Mád nevű, Furmintból készített borából egy tisztes mennyiségű kóstolót). Az első ezer vendég kapott ezek mellett egy minőségi kávét, egy adag rukkolás carpacciót és egy pezsgőkóstolót is a Hungaria Extra Dry rosé brut pezsgőből – az első napon mi is időben érkeztünk, s mindezt tanúsíthatjuk.
Programunk úgy alakult, hogy mindkét napon megebédelve mentünk ki, ez azzal járt, hogy jóval kevesebbet költöttünk, mint tavaly, de jóval kevesebbet is kóstoltunk. De azért ettünk osztrigát, az Osztriga és Champagne standnál, grillezett kardhalat, Szent Jakab kagylót, ráknyársat a Spazio gasztrobárban, körmös pacalpörköltet az És bisztrónál, sushit a Buddha bárnál, továbbá Káli Art Inn étterem házikójánál medvehagymás kecskesajtos nudlit és báránypofapörköltet. A Magyar Gasztronómiai Egyesület standjánál is kóstoltunk, sőt ettünk, ahol tavaly a többszörös karcagi birkapörkölt-főző bajnok, Csontos György mutatta be tudását, idén pedig az Érsekcsanádi halászcsárda csapata főzött szabad tűzön, bográcsban hagyományos dunai halászlevet. A borok közül végigkóstoltuk az etyeki Kertész pince borait – egyik tétel jobb volt, mint a másik, különösen a fahordós tételek nyertek meg –, továbbá Maurer Oszkár és Pók Tamás remek, a szó szoros értelmében kézműves borait. Külön élmény volt a Gere Attila pincészete által készített Járdovány: filoxéra előtti régi magyar szőlőfajtából hosszú-hosszú ideje nem készített senki bort, de palackos bort biztos nem. Meghatározó kellemes élmény volt a miskolci Zip’s sörfőzdének a kínálata, különösen a Golden Ale sör nyerte meg a tetszésünket. Haza is hoztunk egy literrel a szűretlen, pasztőrizálatlan, frissen csapolt sörből. Sajnos csak a második nap fedeztem fel az Élesztő nevű kultikus söröző standját, ahol megannyi kézműves magyar sörkülönlegességet lehetett kóstolni, ami a sofőröket sújtó alkohol-témájú zéró tolerancia miatt számomra elmaradt.
A Gourmet így is maradandó élmény volt. Nehéz lesz kivárni a jövő évit.