Gerendás étterem – székely vendéglátás a szó legjobb értelmében

A Balavásárt Szovátával összekötő úton Makfalva közelében két esztendeje, 2014 márciusában nyitotta meg kapuit a Gerendás étterem egy impozáns, tetszetős, népi motívumokkal gazdagon díszített épületben, mely egyszerűen vonzza az arra autózók tekintetét és betérésre csábít. Nem sokkal a nyitás után már elterveztem, hogy egyszer megállok itt ebédelni, a minap ezt sikerült végre nyélbe ütni.

A beltér épp olyan barátságos, szívmelegentő, mint az étterem külső része, minden apró részlet ki van találva s minden elem harmonikusan illeszkedik egymáshoz, a tulipánmotívumú faragott székektől, a fonott kosárban helyet foglaló ecet-olaj-só-borson, a fából készült hajópadlón, a nyerstégla oszlopokon át a gerendás mennyezetig (nomen est omen). Értékeltem azt is, hogy kellően alacsony hangerővel fogyasztható zene szólt, s nem valami hallgathatatlan mai borzalom. Ha netán autentikus székely népzene biztosította volna a hangulati hátteret, az lett volna maga a tökély.

A kiszolgálás kedves, udvarias, mosolygós és gyors.

Az étlap bőséges, de nem eltúlzott választékot nyújt, elsősorban a székely és a magyar konyha klasszikusait vonultatja fel: marhapörkölt, csirkepaprikás, puliszkalisztbe forgatott sült pisztráng, sült és rántott húsok, egyes esetekben töltve. A puliszka több esetben is megjelenik tájjellegű köretként. A desszertfront is túlmutat a szokványos palacsinta–túrófánk duón (amit az utóbbi időben sok helyütt anyaországi importként kiegészít a somlói galuska), kínálnak kézműves fagylaltokat, almatortát és túrótortát is. A konyhát Molnár Sándor vezeti, aki a tulajdonos, Csont Ida útmutatása alapján varázsolja a vendég asztalára a házias stílusú, odafigyeléssel elkészített ételeket.

A nyitva tartás vendégbarát, ami adódhat az „adalékos” panziófunkcióból, elvégre a szállóvendégek zöme szeret reggelizni is, nem kezdi a napot ebéddel, mint egyesek. Ennek megfelelően kínálnak hagyományos reggeli fogásokat is, a ham and eggs-től a virslin át a rántottáig.

Az is tetszett, hogy a választékban szerepel a zsíros kenyér is, mely teljes kiörlésű lisztből sütött kenyérszeletet fed, amit mangalicazsírral kennek meg és kibédi lilahagymával tálalnak. Jó érzés lehet beülni ebbe az egyedi hangulatú vendéglőbe, meginni egy üveg jó magyar bort s mellé csak zsíros kenyeret falatozni. Hamvas Béla írta A bor filozófiája című örökbecsű munkájában, hogy a legegyszerűbb borágy a kenyér, szalonnával és paprikával. Azt is írhatta volna, hogy zsíroskenyér lilahagymával.

Az árak változóak, helyenként magasnak tűnnek. A harcsapaprikás túrós csuszával barátinak mondható harminc lejért, a kemencés csülök paradicsomos fuszulykával, sült pityókával és tormamártással negyvenért már elgondolkodtató, de az is tény, hogy fél kiló a húsadag s közel annyi a köret, úgyhogy két ember simán jóllakik vele s így már nem is vészes a díjszabás. A vadgombás rozmaringos szarvaspörkölt juhtúrós nokedlivel 43 lejért reális, hiszen drága alapanyagokról van szó, s az étterem igencsak tisztes adagokat mér ki. Inkább a kiegészítők elrugaszkodottak: egy darab ecetes paprika 3 lejért abszurdum, mint ahogy a mustár, majonéz, ketchup 4 lejért szintén az. Persze nem fizet az a ketchupért, aki nem rendel, az ár a leszoktatást is szolgálhatja. A vendéglő nevel is, jelen esetben valami felesleges mellőzésére, egyes francia vendéglőkben a borfogyasztást azzal serkentik, hogy a bort nem rendelőket szankcionálják.

Kértem egy sütőtök krémlevest (10 lej), töltött káposztát (16 lej), valamint túrótortát (12 lej). A leves kifejezetten finom volt, jó állagú, intenzív ízű. Jót tett neki, hogy megszórták pirított tökmaggal és finoman meglocsolták tökmagolajjal. Jó volt a töltött káposzta is, bár kissé túlkészült, a puliszka meg szárazabb volt az optimálisnál. Összességében, a szép füstölt főtt csülökszelettel (alulra került a puliszka, rá a csülök, majd annak tetején foglalt helyet a három szép kövér töltelékes káposzta) megelégedésemre szolgált, különösen, hogy jóféle tejfellel öntötték le és házi pityókás kenyeret kínáltak hozzá. Az már filozófia kérdése, hogy nem adtak mellé aprókáposztát, jómagam nélkülözhetetlen, fontos elemnek tartom ezt, de sokan, főleg Székelyföldön másként gondolják. Ízletes volt a gyümölcsmártással tálalt túrótorta is, mely méltó zárása volt az étkezésnek.

Az átlagnál igényesebb az itallap is, értékelendő, hogy tartanak 100 százalékban tartósítószer-mentes gyümölcslevet is, Igazi Csíki Sört, valamint néhány minőségi magyar bort, így például a balatonboglári Ikon pincészet Chardonnay-ját, Shirazát és Cabernet-jét.

Átlag feletti, otthonos, barátságos, szeretnivaló hely a Gerendás, ahonnan az ember el sem ment, de már azon gondolkozik, hogy kivel és mikor jöhet el újra.