Burgonya a nagy orosz fazékból

Ahhoz képest, hogy a világnak ezen a felén a krumpli az egyik legfontosabb alapanyag, mindezidáig méltatlanul kevés krumplis ételről írtam. Ennek egyikegyszerű oka az, hogy jómagam az utóbbi években csak nagyon ritkán jutottamfinom krumplihoz, így nem csak azért eszünk kevesebbet, mert sok más alapanyag van itthon, hanem azért, mert a mostani „tucatkrumpli” nem ízlik. Annak, ami az emlékeimben él, íze és illata is volt. Ezt leírni nem is lehet, csak érezni, de mondom, manapság már csak nagyon ritkán. A kilencvenes években mindenki holland krumplit kezdett vetni, mert az ellenállóbb volt a mindenféle kártevő ellen és nagyobbra nőtt. Cserében viszont nem volt íze. Ezzel akkoriban nem nagyon törődtek, és közben szép csendesen elfelejtődött az igazi.

Tovább gondolkodva az eddigi írásaimon az is eszembe jut, hogy sokszor olyannak tűnhet, mintha egy nagymama írná, akinek minden második szava az, hogy „bezzeg az én időmben”. Valószínűleg mindenkinek megvan a saját ideje, amikor nagyon fogékony dolgokra, és az akkor szerzett élmények úgy belerögzülnek, hogy aztán egy életen keresztül nem tud szabadulni tőlük. Nekem ezek az emlékek többek között az ízekhez, ételekhez kötődnek. Ez olyan terület, amelyből úgy gondolom, nem érdemes engedni, még akkor sem, ha sokszor csak az emlékeimmel maradok. Alapanyagokból szerencsére van elég, finomat főzni meg a legtöbbször csak fantázia kérdése.

A krumplit azért nem száműztük teljesen az étrendünkből, inkább úgy próbálok „kifogni” rajta, hogy olyasmiket készítek belőle, amiket gyerekkoromban nem ettem. Így nincs „íz-emlékem”, az agyam nem vár el semmit, viszont roppant boldog, hogy ismét valami újat, valami finomat érzékelhet.

Ennek a receptnek a címe fogott meg: olyan kedves, játékos. Egyik kedvenc szakácskönyvemben bukkantam rá, Wladimir és Olga Kaminer: A nagy orosz fazék című munkájában, amelynek alcíme A szocializmus konyhaművészete. Wladimir Kaminer 1967-ben született Moszkvában, évek óta Berlinben él, ahol a kulturális élet meghatározó, jellegzetes alakja. A nagy orosz fazék semegyszerű szakácskönyv. Ebben a művében egyrészt bemutatja a volt orosz tagköztársaságokat, szerepüket és helyüket a nagy Szovjetunióban, majd egy személyes, az adott országhoz kapcsolódó történetet mesél el. Ezek után következnek a receptek.

A krumpliasszonykák Fehéroroszországból származnak, onnan, ahol állítólag nincs más, mint rengeteg erőd és mocsár, pár nagyváros, néhány kisebb folyó, és gigantikus méretű krumpliföldek. No, meg itt voltak a fél Szovjetuniót árammal ellátó atomerőművek. Valószínű ennek hatására a krumplik évről évre nagyobbakra nőttek. Nem csoda hát, ha a belorusz konyha alapja lett a krumpli, annak ellenére, hogy csak Nagy Péter cár terjesztette el, addig itt is répát evett mindenki. A legenda szerint a cár nem sokat gondolkodott, hogyan nyerhetné meg a lakosságot a krumpli számára. Az első krumpliföldek köré fölállíttatott néhány táblát, amelyeken halálbüntetéssel fenyegették meg a tolvajokat – másnap egy krumpli sem volt már a földeken. A „propaganda” annyira hatásos volt, hogy Fehéroroszországban a jó ízlés szimbóluma lett a krumpli. Kaminer szerint a beloruszok egészen az utóbbi időkig reggelire sült krumplit ettek, ebédre krumplilevest, krumplipürét kovászos uborkával és desszertnek krumplilángost lekvárral, vacsorára lerben sült krumplit készítettek, amellé pedig krumplihéjból főzött pálinkát ittak. Az utóbbi időkben már Fehéroroszországban sem minden a régi, a nyugati kultúra itt is érezteti hatását, így a krumpli mellé sokszor esznek már Amerikából importált csirkecombot vagy német kolbászt.

Az eredeti receptben semmilyen fűszer nem szerepel. Így a húst kicsit mindig megbolondítom valamilyen fűszerkeverékkel, amihez éppen kedvem van. Próbálkoztam már arab, kínai keverékekkel, de finom lesz, ha csak borssal, kakukkfűvel, zsályával ízesítjük. Muffin formában szoktam sütni, kissé pepecs munka, de megéri a fáradtságot. Persze, ha valaki nagyon siet, nagyobb tepsiben is megsütheti.

(egigeropaszuly.blogspot.com)

Krumpliasszonykák

Hozzávalók az alaphoz: egy kiló krumpli, két tojás, négy evőkanál tej, három evőkanál vaj, só

Elkészítés: A krumplikat meghámozzuk, sós vízben puhára főzzük. Kicsit hűlni hagyjuk, majd összetörjük, és a vajjal, a tejjel és a tojásokkal alaposan összekeverjük, ha szükséges, sózzuk.

Hozzávalók a töltelékhez: 30 dkg darált hús, tíz evőkanál víz, nyolc dkg szárított gomba, két hagyma, négy evőkanál olívaolaj, só, két teáskanál kínai ötfűszer-keverék

Elkészítés: a gombát vízbe áztatjuk. A hagymát felaprítjuk, a gombát vékony csíkokra vágjuk. Az olívaolajon megdinszteljük a hagymát, majd rádobjuk a gombát, sózzuk, és öt evőkanál vízzel pároljuk rövid ideig. A húst pirítjuk egy keveset, belekeverjük a fűszereket, majd öt evőkanál vízzel megpároljuk, sózzuk.

Hozzávalók a tetejére: két tojás, négy evőkanál tej, só, a formák kikenéséhez puha vaj

Elkészítés: a muffinformákat kivajazzuk. Az aljára teszünk egy evőkanál krumplit, arra jön a hús, majd a hagymás gomba, és megint krumpli következik. A tetejét leöntjük egy-egy evőkanál tejjel felvert tojással. Előmelegített sütőben 15-20 perc alatt készre sütjük.