Több mint 900 kötettel gazdagította az iskolai könyvtárat a kortárskönyv-kommandó

A „kommandóparancsnok” nem tartja számon, pontosan hány tagja volt már a „különleges alakulatnak”, hány nemzedék diákjai kerültek szoros kapcsolatba a könyvgyűjtéssel, de minden új generáció élvezi a tevékenységet és az elődök munkáját, kikölcsönözhetik, elolvashatják a korábban beszerzett műveket. A csapat adományozó akciókat szokott szervezni: sütivásárt vagy aprópénzgyűjtést hirdetnek, de volt, hogy az iskola háttérintézményeként működő Alma Mater Alapítvány vagy a Pro Schola Egyesület támogatta anyagilag a kezdeményezést. A befolyt összegből pedig megvásárolják a diákok által kért/ajánlott könyveket – már amennyire futja a pénzből.

„A legemlékezetesebb ilyen találkozó Leiner Laurával volt. A népszerű írót nagyon sokat kedvelik az iskolánkban, főleg a lányok, és örömmel jöttek el a találkozóra, és dedikáltatták a könyveket” – emlékezett vissza Rudolf Ágnes.

Azt, hogy éppen mire van igény, a könyvkommandó tagjai mérik fel. „Folyosói és baráti beszélgetések alapján, de volt, hogy kérdőívet osztottunk ki, és arra felírhatták, hogy ki, mit szeretne” – mondta Roșu Tímea a XI. D osztályból, aki osztálytársaival együtt három éve kapcsolódott be a munkába. Általában egy-egy példányt vásárolnak mindenből, de ha valamelyik kiadvány iránt nagy az igény, akkor többet is rendelnek.

Lészay Sarolta a könyvkommandóbeli tagsága előtt is olvasott, verseket is szokott szavalni, de bevallása szerint, ennek a „mozgalomnak” köszönhetően került szorosabb kapcsolatba a könyvekkel. Boros Boglárka azt emelte ki, hogy tevékenységükkel az új generáció körében is népszerűsíthetik az olvasást, és sok kortárs szerzőt megismertethetnek velük. Ők hárman is inkább a kortárs írók műveit részesítik előnyben a szépirodalommal szemben, és arra a kérdésre, hogy ki a kedvenc szerzőjük, mindhárman Leiner Laurát jelölték meg. Sarolta szerint „a diákok nyelvén ír”, Boglárka pedig azt fűzte hozzá, hogy a könyvkommandó révén ismerte meg a magyarországi író munkásságát. Egyébként mindhárman azon a véleményen voltak, hogy mióta kortárs könyvekkel gyarapodott az iskola könyvtára, több diák – főleg az általános iskolai tagozatról – fordul meg a gyűjteményben.

– ezt már Back Mária római katolikus vallástanár, az iskola könyvtárosa mondta.

„Nekem mindig nagy öröm, amikor új könyvekkel gyarapszik az állomány. Évente két-három alkalommal vásárol könyveket a könyvkommandó, olyankor ők iktatják azokat, amit nagy lelkesedéssel végeznek. Utána bevezetem a számítógépes programba. Külön számoljuk a kommandó könyveit, pontosan 902 könyvet számlál ez a gyűjtemény. Nagyon sok jó könyvünk van: sorozatok, ifjúsági regények, kalandok, lányoknak szerelmes, mindenféle van, és nagy szeretettel várjuk az olvasókat” – mondta Back Mária.

A diákok egy része a kötelező háziolvasmányokat is a könyvtárban keresi, de sokan azt mondják, hogy „fenn van a neten”, és elolvassák a világhálón. „De az, hogy érezzem a könyvnek a tapintását, a lapok vastagságát, a könyv illatát, számomra sokkal többet ér” – jelentette ki Back Mária. S egy könyvtárosnak hinni lehet…