Ne féljünk a „reguláktól” – Értékvezérelt életre buzdított Urbán Erik, a csíksomlyói búcsú ünnepi szónoka

A szentbeszéd bevezetőjében a Székelyhon által idézett Urbán Erik úgy fogalmazott, ismét nagy templommá alakult a Kis- és Nagysomlyó hegyek közötti nyereg, több generációból alkotva az egyház látható, lüktető és élő valóságát: kicsik és nagyok, fiatalok és idősek. Majd emlékeztetett az idei búcsú mottójára: „Üdvözlégy, ki szűz lévén templommá lettél!”

korábban írtuk

A csíksomlyói búcsú szónoka: mindenkinek tennie kell a maga részét a maga helyén

Mindenkinek tennie kell a maga részét a maga helyén, ugyanakkor nem vonhatjuk ki magunkat az elvégzendő munka, a hivatásunk és küldetésünk teljesítése alól – hangzott el üzenetként a csíksomlyói búcsú prédikációjában.

Mint jelezte, az elkövetkező három évben a ferences szerzetes rend centenáriumot ünnepel. A centenáriumi évek magukban foglalják azokat az eseményeket, amelyek nyolcszáz évvel ezelőtt történtek (a ferences regula – az életszabályzatuk jóváhagyása, a grecciói karácsony megünneplése, Szent Ferenc stigmatizációja, a Naphimnusz ének befejezése, a Szeráfi atya égbeköltözése). Urbán Erik szerint ezek a jubileumok átölelik életünk szakaszait, és segíteni akarnak bennünket abban, hogy a maguk valóságában ragadjuk meg azokat.

Hozzátette: Szent Ferenc látni és láttatni akarta az Isten Gyermek egyszerűségét, szegénységét és alázatát. „Mélyüljünk el abban a tudatban, hogy a szentségek táplálnak és gyógyítanak bennünket.

Urbán Erik a Székelyhon szerint arról is beszélt, hogy szükség van az életben való eligazodáshoz egy olyan értékskála birtoklására, amelyhez igazíthatjuk saját életünket, amelyhez pedig igazíthatja működését egy közösség. „Az életben való eligazodáshoz és boldoguláshoz szükségünk van egyfajta keretre, szabályzatra, és a ferences centenáriumnál maradva, regulára. Ijesztő fogalmak, mert mi másra gondolunk első hallásra, ha nem arra, hogy megreguláznak, korlátoznak a szabályok?! Személyes életem kiteljesedését, hogy azzá váljak, akit Isten eltervezett, egyszóval

Mi a teendő az élettel, hogyan lehet azt teljesen, a maga valóságában, mélységeiben és magasságaiban, örömeiben és fájdalmaiban, kudarcaiban és sikerélményeiben megélni? – tette fel a kérdést a szónok. Válaszul kifejtette, hitünk tanítása szerint az élet nem ér véget a földi halállal, elmúlással, hanem örökkévaló.

„Van egy jelenhez kötött feladat itt és most, melynek biztosítania kell a jövő hitelességét és következetességét. Ahhoz, hogy be tudjuk gyűjteni életünk gyümölcseit, szükséges a már említett értékskála birtoklása, amely elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy helyesen tudjuk megélni hivatásunkat és küldetésünket. Tudjuk, hogy az élet előbbre való, mint a szabály, de anyanyelvünknek van egy találó és sajátos kifejezése, mégpedig a kordában tartani, vagyis

Szerinte a tudatossággal megélt élet tanúságtétel, arra tanítva, hogy

„Első szent királyunk az országát, népét, annak jövőjét a Boldogságos Szűz kezébe ajánlotta, nekünk, utódoknak pedig sziklára épített államot és hitet hagyva hátra. Ne féljünk életünk regulájától, attól, ami nem korlátként, tiltó szabályzatként akar jelen lenni, hanem éltető szóként, ami az egyénen keresztül mindannyiunk jobb és reménytelibb boldogulását szolgálja” – fejtette ki a provinciális.

A Kovács Gergely gyulafehérvári érsek által celebrált szabadtéri szentmise a pápai himnusz, valamint a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget több százezer hívő jelenlétében. A zarándokok között jelen volt Novák Katalin magyar államfő, elődje Áder János volt köztársasági elnök, Semjén Zsolt, Magyarország, illetve Kelemen Hunor, Románia miniszterelnök-helyettese.