Visszaéléssel vádolják a kormányfőtitkárságot, amiért elutasította egy román-magyar szolidaritást hirdető egyesület bejegyzését

Mint részletezték: azért kellett a kormányfőtitkársághoz fordulni, hogy ellenőrizze, jogszerű-e a névben szerepló „román” kifejezés használata. A kormányszerv hosszas huzavona után januárban elutasította a kérést, és a név „december 15.” elemét kifogásolta. Ezt azzal indokolta, hogy a romániai köztudatban 1989. december 16. él a forradalom kezdőnapjaként, így más dátum félreértésre adhat okot, így erre hivatkozva névváltoztatást kért.

„1989. december 15. kegyelmi pillanat volt”, megvalósult a temesváriak között az etnikumok és felekezetek közötti összefogás a szabadságért – mondta egykori szemtanúként Szilágyi Zsolt. Az öt alapító személyiség – Tőkés László, Gabriel Andreescu, Kincses Előd, Florian Mihalcea és Szilágyi Zsolt – ezért választotta ezt a nevet az egyesületnek – hangzott el az akkori történések helyszínén, a belvárosi református egyházközség székhelyén tartott sajtótájékoztatón.

Gabriel Andreescu emberi jogi aktivista szerint Tőkés László jelenlétével „történelmi dimenziót” akartak adni a román-magyar kapcsolatoknak, az akkor létrejött szolidaritásnak. Annak tagadása, hogy december 15. a román forradalom kezdőnapja, a történelmi események félremagyarázása, amire a román titkosszolgálat, a Securitate törekedett – mutatott rá.

A Bukaresti Táblabíróság azonban megalapozatlannak ítélte kérésüket.

„Elfogadhatatlan, ami történt, az egyesülési jog effajta megsértése egyedi, csak speciális esetekben lehetséges” – mutatott rá Andreescu. Hozzátette:

A temesvári egyesület pedig épp a demokratikus értékek védelmét tűzte ki céljául.

Florian Mihalcea kifejtette, hogy az egyesülési jog alapjog, ezért 1989-ben Temesváron utcára vonultak és meghaltak emberek. Úgy vélte,

Szilágyi Zsolt arra emlékeztetett: az 1990-es években a nacionalista politikai oldal megpróbálta félremagyarázni a forradalom történéseit, és most a kormányfőtitkárság is e szerint a „sablon” szerint járt el. Kiemelte, hogy az elutasítás nem akadályozza az alapítókat a munkában, sőt megerősíti őket abban, hogy jó úton járnak: vissza kell terelni a „normális kerékvágásba” a forradalomról szóló vitákat, kiadványokban közölni, a fiatalokban is tudatosítani az igazságot.