„Döntsünk a szeretet mellett!” – Böjte Csaba ferences szerzetes a rendkívüli helyzetről, a másik ajtóról, a születő új világról

De a gyerekeket nem könnyű nyugalomra, békére inteni. Azt is mondtam: csak maszkkal szabad csókolózni.

– Miként sikerül biztosítani a Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonainak működését, a lakók ellátását a korlátozó intézkedések közepette?

– Csak felnőttek mehetnek vásárolni. Sok mindent rendelünk is, ez pluszköltséget jelent. Nem tudom, mi lesz, mert mostanáig abból tartottam fenn az alapítványt, hogy elmentem és prédikálgattam, és az emberek pénzt raktak a perselybe. Most online misézem, sokan el is jönnek, de hát nem tudok perselyezni. Remélem, ha az isteni gondviselés az ég madaraival és a mező virágaival törődik, velünk is fog. Mostanáig is gondja volt ránk, gondolom, ezentúl is lesz.

– A járvány az egyház életét is megbénította, bezártak a templomok, a miséket online közvetítik. Miként nyújthat bátorítást az egyház ezekben a nehéz időkben a híveknek?

– Nagyon tetszett Ferenc pápának a bátorsága, hogy Rómában, a Szent Péter téren tiszta egyedül kiállt, és nemcsak imádkozott, nemcsak megáldott, hanem az urbi et orbi áldást adta (a városnak és a világnak címzett pápai áldás, karácsonykor és húsvétkor szokott elhangzani), és teljes búcsúban részesítette mindazokat, akik jelen vannak. Sokáig maga Jézus Krisztus volt jelen a világban, aztán kitalálta, hogy az oltáriszentségben is jelen tud lenni. Ez minőségileg más jelenlét, de valós jelenlét.

Hisszük és valljuk: aki az oltáriszentséggel köszönti Jézust, ugyanazon Isten előtt hajt térdet, mint a pásztorok vagy a napkeleti bölcsek. Egy darabig az apostolok nem felolvasták az evangéliumot, hanem ők maguk mondták el az igazságokat. Aztán szép lassan meghaltak, és mit volt mit tenni, helyettük papírról olvasták az igét. Hisszük és valljuk, hogy az a darab kenyér, az az evangélium, amit a kezünkbe veszünk, ugyanúgy kegyelmet közvetít, áldás tud lenni számunkra, mint a valós jelenlét.

Igenis kezdjük elfogadni, és merjük bátrabban használni korunk ezen lehetőségeit. Guttenberg idejében, amikor kinyomtatta az első Bibliát, egyesek szerint nem volt jó dolog. De elterjedt, és mielőtt felolvasnám az evangéliumot, mindig lehajolok, megpuszilom ezt a papírköteget, nyomtatott könyvet, mert hiszem: rajta keresztül Isten szól hozzánk, mindannyiunkhoz. Azt gondolom, hogy ez történelmi idő, amikor az egyház is új irányba lép, nem magától, hanem a szükség törvényt bont alapon.

Nem arra gondolok, hogy vasárnap elmegyek templomba, meghallgatom a prédikációt, a műsort, mint a show-bizniszben. Hanem arra, hogy odafordítom az arcomat a Teremtőm felé, nincs fontosabb, Uramhoz imádkozom. És nem rózsafüzért mondok, hanem egyszerűen jelen próbálok lenni. Azt szeretném, hogy mélyüljön el ez az Isten felé fordulás, ismerjük meg saját hitünket, értékeinket. Mert nem attól roppan össze a kereszténység, hogy kívülről ostromolják, hanem attól, ha belülről kiürül. Azt szeretném, hogy önmagunkat erősítsük meg hitünkben, világnézetünkben, családjainkat acélozzuk meg, mert akkor sokkal nagyobb terhet és nehézséget is képesek leszünk elviselni.

– Leállt az élet, sokan a bezártságra panaszkodnak. Hogyan tudjuk kihasználni ezt a böjti időszakban, amikor a kereszténység egyik legnagyobb ünnepére készülünk?

– Jézus hogyan készült húsvétra vagy nagypéntekre? Azzal, hogy finom vacsorát szervezett, megmosta a lábát az apostolainak. Nekem annyira tetszik, hogy maga mártja be a finom falatot, és egyenként adja a tanítványoknak. Megfogalmazza a szeretet parancsát, létrehozza a papság rendjét. Tudja, hogy nagypéntek jön, de nem esik letargiába, nem roskad magába, hanem aktív. Legszebb beszédeit, a főpapi imáját ekkor mondja el. Jézus aktív, úgy készül húsvét ünnepére. Mi is ezt kellene hogy tegyük. Én több ismerősömet is felhívom, akikről tudom, hogy egyedül vannak. Az egyik egy tömbház hetedik emeletén lakik, és azt mondta: két hete én voltam az első, aki rácsörgött, és már annyira maga alatt van, hogy kinyitotta az ablakot, és arra gondolt, kiugrik.

Vagy csak egyszerűen felhívom a másikat. Annyi telefonszám van a készülékünkben, a Facebookon rengeteg ismerős. És lehetőség is, a Messengeren ingyen fölhívhatod, beköszönhetsz, és megkérdezheted, hogy van. Nem azért, hogy untasd, ráöntsd a magad félelmeit, szorongásait. Ez hasznos, értékes idő, amiből ugye csak 7 percet töltünk a gyerekeinkkel, barátainkkal. Talán ott vannak évek óta, de nem fordultunk egymás felé.

Fel kellene találnunk az interneten keresztüli kávézgatást is, mert sok eszköz van arra, hogy egymás iránti ragaszkodásunkat kifejezzük anélkül, hogy fizikailag elmennénk egymáshoz. Nagyon tetszik, hogy például Déván mindennap más-más család mondja el az Úrangyalát. A Facebookon élőben közvetítik – így elmennek egymáshoz a családok imádkozni. S ez olyan szép. Ma egy háromgyerekes család mondta, és sokan bejelentkeztek, lájkolták.

Nem lehet kimenni, vegyük tudomásul, hogy ezt be kell tartani, de más irányba elmozdulhatunk.

Ez egy valós kegyelmi időszak, amiből sokkal tisztábban, értékesebben kerülhetünk ki mindannyian. Rádöbbenhetünk arra, hogy mire a sok rohangálás, lihegés, kapkodás. Hogy a gyerekemért teszem? De ki az én gyerekem? Üljek már le vele, beszélgessek! Vajon tényleg arra van szüksége, hogy körberángassam a világban, hogy itt nyaraljunk, ott nyaraljunk? Nagyon érdekes szembesülések vannak ezekben a napokban, hetekben. Adja az Isten, hogy minél rövidebb legyen ez az időszak.

– Minden rosszban van valami jó, tartja a mondás. Bízhatunk abban, hogy a járvány utáni világ jobb lesz azáltal, hogy most átéljük ezt a nehéz időszakot?

– Ez egy közös nagyböjti lelkigyakorlat. Előbb-utóbb eljön a húsvét, minden vihar után kisüt az áldott nap. Hiszem, hogy a koronavírus-járványnak is valamikor vége lesz, lecseng. Persze bármit is döntöttünk, bárhogy álltunk talpra, terveztük újra az életünket, a gonosz lélek nem fog békén hagyni, újból kísérteni fog mindannyiunkat. De hozzuk ki ebből a lehetőségből a maximumot! Sokan mondták: erre sincs időm, arra sincs. Én magam is. Ott van egy csomó könyv az éjjeliszekrényem mellett, azt mondtam: majd elolvasom, de nem volt soha időm. Majd felhívom ezt a barátom, majd beköszönök ahhoz... Nem volt időm. Hála Istennek, most van idő. Használjuk ki ezt az időt!