A minoriták temploma, a Páduai Szent Antal Plébániatemplom (előtte a Szentháromság-szoborral) az aradi műemléképületek egyike
Fotó: Kurunczi Ferenc
Több önálló kiállítása is volt már Kurunczi Ferencnek a jellegzetes aradi műemléképületeket bemutató fényképeiből. Az amatőr fotós, civilben informatikai mérnök több mint 15 éve járja a várost és kapja lencsevégre a változatos építészeti stílussal büszkélkedő Arad bérpalotáit, a békebeli időkre emlékeztető épített örökséget. Célja elsősorban e gazdagságnak, a nagy elődök stílusérzékenységének és igényességének részletekbe menő bemutatása, másrészt a figyelemfelkeltés, hogy az utókor hajlamos hanyagul kezelni ezt az örökséget, gondatlanul bánni az épületekkel, vagy éppen avatatlan módon hozzájuk nyúlni. A városvezetés is felfigyelt értékmentő munkájára, a polgármesteri hivatal a 2022-es Aradi Városnapok alkalmával Kiválóság-díjjal tüntette ki Kurunczi Ferenccel, aki a hobbijáról és szenvedélyéről, a fotózásról és a műemléképületekhez való viszonyáról mesélt a Krónikának.
2025. június 03., 18:002025. június 03., 18:00
2025. június 04., 19:562025. június 04., 19:56
– A saját Facebook-oldalán rendszeresen közöl aktuális felvételeket a jellegzetes aradi műemléképületekről, olykor párhuzamba állítja ezeket a száz évvel ezelőtt készült fotográfiákkal, de kulturális és közösségi eseményekről is tesz közzé sorozatképeket. Honnan jött az ötlet, hogy egyfajta képes krónikása legyen a városnak és környékének?
– Összegyűlt mintegy 15 ezer képem Aradról, s úgy gondoltam, hogy ezeket időnként megosztom a közösségi oldalon jelenlévőkkel. A tervezőkről, építészekről, egykori neves lakókról, egy-egy bérpalota történetéről is közlök néhány sort a helytörténet iránt érdeklődőknek. Korabeli újságokból, régi és újabb könyvekből idézek, a klasszikus Fábián Gábor-, Lakatos Ottó-, Márki Sándor- és Somogyi Gyula-féle monográfiákon kívül ott vannak a kortárs, nagyra becsült aradi helytörténészek írásai is, gondolok itt Puskel Péterre, Ujj Jánosra, Matekovits Mihályra, és természetesen néhai Ficzay Dénesre és dr. Kovách Gézára. Sokat mesélt a régi Aradról néhai Pávai Gyula, de érdekességeket tudtam meg Fekete Károlytól és Erdélyi Istvántól, a Kölcsey Egyesület tagjaitól is.
– Mikor lett a hobbija, szenvedélye a fotózás?
– Több mint negyven éve tanultam, a Mosóczy-telepi általános iskolában a magyartanárunk, Szente László tartott hetente fotókört, tőle tanultam az alapokat. Előtte is próbálkoztam, ugyanis édesapám is amatőr fotós volt, de inkább családi fotókat készítettünk egy szovjet gyártmányú Smena 8-as fényképezőgéppel, és a fürdőszobában egy minilabort improvizáltunk, abban hívtuk elő a képeket. A végeredménnyel nem mindig voltunk megelégedve, amatőr munka volt. Később szerencsém volt megismerni néhai Siska-Szabó Zoltán és néhai Budiu György fotóművészeket, akik sok hasznos tanáccsal láttak el.
Szenvedélye a fotózás és aggódik az épített örökségért
Fotó: Nagy István
Amúgy a foglalkozásom szerint informatikai mérnök vagyok, a villanygyárban dolgozom, a fotózást a magam szórakoztatására, szabadidőmben művelem, nagyon megnyugtató a stresszes napok után.
– Képein az Osztrák-Magyar Monarchia idején emelt épületek, a 19. század iránti nosztalgiát ébresztő városképek fordulnak elő leggyakrabban. Egyfajta értékmentő munkának tekinthető ez, az épített örökség iránti figyelemfelkeltésnek?
– A fő célom az, hogy megismertessem másokkal, más nemzetiségűekkel is, hogy milyen örökséget hagytak ránk elődeink, mire voltak képesek az akkori építészek, s a milyen szép a mi városunk. Ezért nemcsak magyarul, hanem románul és németül is közlöm a műemléképületek leírásait.
– Milyen fotósszemmel nézve a város?
– Próbálom a részleteket is bemutatni, úgy beállni, hogy minden látszon az épületen, ne legyen árnyékban,
tehát mindenre, amit nem veszünk egy séta alkalmával. Volt, aki azt mondta, „szebb a fényképen, mint a valóságban”. Lehetséges, mert nem mindegy, hogy milyen szögből és milyen fényviszonyok között örökítem meg.
Sajátos szemszögből mutatja az épületeket
Fotó: Kurunczi Ferenc
Bevallom, szomorúság tölt el amiatt, hogy az idő foga meglátszik ezeken az épületeken, bár el kell ismernem, hogy az utóbbi néhány évben történt javulás, a polgármesteri hivatal felszólítására sok műemléképület homlokzatát felújították. De bőven van még tennivaló! Vannak régi fényképem, és ha összehasonlítom a mostanság készültekkel, látszik, hogy mennyire elhanyagolták ezeket az épületeket. Remélem, ezeket is felkarolják, tatarozzák majd, de fontos, hogy szakértők restaurálják, ne akárki, mert el is lehet rontani egy szép épületet, ha avatatlan kézzel nyúlnak hozzá.
– Melyik a kedvenc épülete?
– A Szántay-palota, utána a Földes-patika, de ha úgy veszem, minden épület a kedvencem. Nincs két egyforma, mindegyik más stílusban épült, és ha alaposan megnézzük őket, rácsodálkozunk, hogy itt is rejtőzik valami szépség, ott is. Szeretem ezeket az épületeket.
Szántay Lajos (1872–1961) Arad egyik legjelesebb műépítésze, 97 épület tervezésénél és kivitelezésénél működött közre, ebből 81 meg is épült. A középületek közül ő tervezte többek között a Kultúrpalotát, az evangélikus-lutheránus templomot, de 45 lakóépületet is tervezett, köztük a belvárosi Széchenyi (ma Horia) utcai Szántay-palotát, amely nem volt ugyan az övé, de a köznyelv a nevével kötötte össze. Erre is ráférne a felújítás
Fotó: Kurunczi Ferenc
– Mindez nagy lokálpatriotizmusra vall.
– Igen, az vagyok, s az is maradok. Minden Aradhoz köt.
A város épületei, parkjai, a Maros, a barátok, a szüleim, a rokonaim, a gyermekkori emlékeim mind ide kötnek. Nagyon szeretem a várost, még ha elhanyagolt is sok tekintetben. A képeimen bemutatom ezt az oldalát, meg a szépet is.
– Az épített örökséget bemutató képeiből kiállításai is nyíltak már, az első 2018-ban, az Aradi Magyar Napok alkalmával volt az RMDSZ-székházban. Hogyan jött létre?
– Faragó Péter Arad megyei RMDSZ-elnök, akkori parlamenti képviselő ötlete volt, és örömmel mondtam igent. Több ezer fotóból kiválogattam kb. 150-et, amelyek városunk építészeti örökségét mutatják be, végül sok selejtezés után maradt 25-30 fotó, amelyeket 60 x 100 cm méretben kinyomtattak, és a bekeretezés után falra kerültek. Ma is ott láthatók. Szeretném, ha egyszer nyomtatásban is megjelennének, egy albumban.
2018-ban nyílt az első kiállítása
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
– A városvezetés is felfigyelt a tevékenységére, amit 2022-ben Kiválóság-díjjal ismert el munkásságát. Hogyan fogadta a kitüntetést?
– Nagyon meglepődtem, nem számítottam rá, megtisztelőnek tartom, hogy gondoltak rám, és jelöltek. Gondolom azért, mert fotóim megragadták az emberek figyelmét. Természetesen nagyon örültem neki, és köszönöm szépen a díjat.
– Egyházi ünnepségekről, búcsújárásokról, szakrális köztéri emlékművekről is sok képet közöl, ezért feltételezem, fontos az ön számára a vallás.
– Igen, amikor nincs más programom, ott vagyok a miséken. A múlt rendszerben, amikor tiltották a templomba járást, gyerekként titokban részt vettünk az elsőáldozási, majd a bérmálkozási előkészítőkön is.
Sajnos visszaszorult a kereszténység, az emberek elfordultak Istentől, egyházuktól, templomuktól. Úgy gondolják, nincs szükségük az istenhitre. Úgyhogy ne csodálkozzunk azon, ami most történik Európában vagy a világ más részein…
2022-ben Kiválóságdíjjal tüntette ki a városvezetés
Fotó: Aradi Polgármesteri Hivatal
A világ legjobb sportfotósainak listájára került fel a 18 éves kolozsvári Horváth Tamás, akinek alkotását a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség (AIPS) versenyén a legjobbak közé választotta a sportmédia nemzetközi szakértőiből álló zsűri.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Alin Tişe, a Kolozs Megyei Tanács nemzeti liberális párti (PNL) politikusként megválasztott elnöke csütörtökön kijelentette, hogy nem érzi magát képviselve a pártja „nehézsúlyú” vezetői által.
Alapjaiban megrázta a romániai szociális ellátórendszert a Bihar megyében engedélyek nélkül működtetett menhelyek körüli, a szervezett bűnözés elleni ügyészség eljárása nyomán kirobbant botrány. A Krónika helyszíni riportja.
Paradox helyzet alakult ki a Szeben megyei Muzsnán: bár június közepén leomlott az erődtemplomot övező középkori várfal egy szakasza, azóta nem csökkent, hanem éppen nőtt a látogatók száma.
Nem rendezik meg idén a Közösségi Párbeszéd Tábort, amelyet a tavalyi induláskor a szervezők a Tusványos egyfajta alternatívájaként, ugyanakkor nem ellenrendezvényként hirdettek meg.
Egyre több nem uniós állampolgár érkezik jön az országba, és ez alól Erdély, a székelyföldi megyék sem képeznek kivételt.
Sem a parajdi önkormányzat, sem a prefektúra nem kapott értesítést arról, hogy az EU szolidaritási alapjából Romániának árvízvédelmi célokra megítélt 14,3 millió euróból mennyi pénz jut a bányakatasztrófa nyomán kritikus helyzetbe került Parajd számára.
Újabb különleges épülettel gazdagodik a kolozsvári Romulus Vuia Néprajzi Park: megkezdődött az első zsidó lakóház újjáépítése, amely a jövőben a szabadtéri múzeum állandó kiállításának részeként mutatja be az erdélyi zsidó közösségek épített örökségét.
Két, egy 1940-ben és egy 1941-ben elhelyezett időkapszula került elő a csíksomlyói kegytemplom jobb oldali tornyának gömbjéből.
Több mint tizenöt évvel az első álmok, tervek megszületése után hivatalosan is megnyílt kedden Kolozsváron a Magyar Ifjúsági Központ.
Több mint 100 ezer lejjel és csaknem 30 ezer euróval károsítottak meg egy 73 éves Kolozs megyei nőt azok a csalók, akik telefonon rendőröknek és a Román Nemzeti Bank alkalmazottainak adták ki magukat.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!