Ahol a templom a minden: „kis Szilágyság” szerveződött a református egyház köré Angyalkúton

Az 1960-as években kezdődött meg a német ajkú lakosság kitelepítése a kommunista Romániából, az üresen hagyott házaikba főként románokat költöztettek be Bihar, Máramaros és Beszterce-Naszód megyéből, de ha elszórtan is, jöttek magyarok Szatmárból és – főként – a Szilágyságból.

Több Arad megyei településen is testvérgyülekezetnek számít a református és az evangélikus egyházközség, így volt ez annak idején Angyalkúton is – emlékezett vissza Gál Sándor, aki a családjával 1971 óta él a községben. „Tizenhárom évig voltam presbiter az Arad-belvárosi református egyházközségben. Nagyon sokat harcoltam azért, hogy ez a közösség megmaradjon. Mikor az evangélikusok megengedték, hogy náluk tartsuk az istentiszteletet, akkor eljöttem a belvárosból, és itt lettem presbiter.

Óvónői tapasztalatait Angyalkúton is kamatoztatja, Gombos Brigitta kérésére részt vesz a vallásórákon és egyéb közösségi programokon.

A lelkipásztor a hitéleten kívüli tevékenységével, a közösség iránti odaadásával vívta ki az angyalkúti hívek tiszteletét és szeretetét. „Emlékszem, amikor a püspökségről eljöttek hozzánk, hatodéves hallgatókhoz, és elmondták, ki, hová fog kerülni: nekem azt mondták, hogy Angyalkútra helyeznek. Szóltam a férjemnek – épp mellettem ült –, kérlek, Gábor, nézd meg a térképen, Angyalkút itt van, Romániában? S mondta: igen, Brigi, itt van, Arad megyében. Semmit sem tudtam róla, de én nagyon sokat imádkoztam az azt megelőző hónapokban, hogy az Úristen egy olyan helyre rendeljen, ahol fel tud engem használni. Ha az ember hittel imádkozik, hittel kéri, hogy az Úristen oda küldje, ahová ő akarja, akkor ott biztos, hogy áldás lesz” – mesélt a kezdetekről Gombos Brigitta.

Két lelkes, állandó résztvevője a vallásóráknak a gyülekezet fiatal tagjai közül Ökrös Dorka és Vincze Tímea, mindketten az aradi Csiky Gergely Főgimnázium általános iskolai tanulói. „Lelki támogatást kapok, amióta ide járok, bátrabban kommunikálok az emberekkel, könnyebben feloldódom társaságban” – válaszolta Dorka arra a kérdésre, hogy miért szeret ennek a közösségnek a tagja lenni. Tímea ezt felelte: „Ez a közösség szimpatikus, itt szókimondó vagyok, jól el lehet beszélgetni a társakkal.”

Nem csak templomba járók az angyalkútiak: ha közösségi rendezvény, előkészület vagy utómunka van, akkor is jönnek a segítő kezek. „Igyekszünk aktívak lenni, és szeretettel csináljuk. A tiszteletesasszony vezette be a csigatésztakészítést, 10-13-an vagyunk, aki minden szerdán jövünk – most nyáron nem, mert a nagy melegben nem lehet készíteni, összetörik a tészta –, elkészítjük, és vásárokon adjuk el, vagy rendelésre. A bevételt az egyház javára fordítjuk, megvesszük belőle azt, ami kell, például poharakat, kanalakat, mint a legutóbb” – magyarázta Varga Melinda. „Ha van összejövetel, besegítünk, sütünk-főzünk – vette át a szót Püsök Irén. – Amikor volt a pandémia, a kórházba is vittünk ételt, a fiatalok főztek, és a helyi öregeknek és készítettünk ebédet. Decemberben pedig nagyban megy a mézeskalács- és a kiflisütés.”

Az összefogás megnyilvánulása volt a templom nyári belső tatarozása is. Az első hívó szóra jöttek segítő emberek, a munkálatokat Major Olivér irányította. „Van egy építkezési vállalkozásunk, és a tiszteletes asszony kérdezte, hogy pénzért kifestenénk-e a templomot. Mondtuk, hogy pénzért az egyháznak nem dolgozunk, de csináljuk meg kalákában, ahogy régen: délutánonként, munka után kifestjük. Egy szombati nap volt egy rendezvény, ott mondtuk, hogy mi hétfőn itt leszünk, és aki tud, jöjjön: nem kell mindenki szakmunkás legyen, mert kell takarítani, anyagot keverni, felmosni is. Nem kellett noszogatni az embereket, 80-90 százaléka a magyarságnak szilágysági, így rokonok, ismerősök vagyunk, s megvan ez a szokás, hogy egymásnak segítünk. Ez a templom 80 százalékban kalákában épült, gyerekek voltunk még, de itt voltunk, segített mindenki, amit tudott, nők is, gyerekek is” – mondta Major Olivér.

A gyülekezetnek kórusa is van: kicsi, de lelkes csapat szokott összegyűlni a próbákra, ősz végétől tavaszig, mert olyankor érnek rá – magyarázta Ökrös Annamária. „Két-három énekkel készülünk, hogy egy-egy istentiszteleti alkalmat ünnepélyesebbé tegyünk” – fűzte hozzá. A belvárosban és az evangélikus templomban is fellépett már az énekkar, de távolabbi szereplést nem vállalnak, mert kevesen vannak, minden kórustag dolgozik, ezért nehéz összehozni azt, hogy a településen kívül is fellépjenek. A kórus ötlete Gombos Brigittától származik.

A júniusi helyhatósági választásokon sikerült visszajuttatnia az önkormányzatba egy képviselőt az angyalkúti magyarságnak Bene Sándor személyében, így az októberben megalakuló új testületben négy év szünet után ismét ott lesz az RMDSZ jelöltje. „Mozgósítottuk a magyarságot, beköszöntünk mindenkihez. Vannak Angyalkútra beköltözött magyar családok, és azt mondták, hogy három éve itt laknak, de még nem kereste fel őket senki a magyarok közül, s nagyon megörvendtek. Elnyertük a bizalmukat és 151 szavazattal sikerült a tanácsba bekerülni. Ha a magyarság képviselve van, több mindenről fogunk tudni, és akkor mi is részesülhetünk a forrásokból” – jelentette ki Bene Sándor.

Az egyházközség lelki gyarapodása, a helyi magyarok közképviseletének visszaszerzése a bizonyíték rá: nem lehetetlen küldetés.