Liberális „sztárpolitikus” kerülhet a miniszterelnöki tisztségbe, a fontosabb pártok zöme szívesen kinevezné

Bihari kisvárosból a miniszterelnöki hivatalba?
Ilie Bolojan neve a 2000-es évek közepén vált ismertté, miután 1996 és 2004 között Élesd város közgyűlésének tagja volt, majd 2004-ben megyei közgyűlési tag lett. 2005 és 2007 között Bihar megye prefektusaként tevékenykedett. A Temesváron mérnöki és matematikai diplomát szerző politikus azzal került be a köztudatba, hogy nem csupán jelszóként használta a korrupció elleni küzdelmet, az átláthatóságot és a gyors ügyintézést, hanem tenni is próbált érte. Szimbolikus gesztusként kiiratta a prefektúrának alárendelt intézményekben, hogy nem fogadnak el vesztegetést, és utasítást adott arra, hogy a borsi határátkelőhelyen ne legyenek csukva a határőrbódék reluxái, hogy nehezebb legyen megvesztegetni az illetékesket. A váradiak és a Bihar megyeiek életminőségét nagyban javító konkrét intézkedésnek az bizonyult, amikor úgy döntött: mindent megtesz a nagyváradi útlevélosztályon kígyózó sorok felszámolása érdekében, ezért új nyomdagépeket vásároltatott, és a megye más városaiban is útlevélosztályok nyíltak.
Mivel az intézkedések híre országosan ismertté tette, 2007-ben kormányfőtitkárrá nevezték ki, de nem sokáig maradt Bukarestben: 2008-ban elindult Nagyvárad polgármesteri tisztségéért, amit összesen három alkalommal nyert el.
Ezen időszak alatt egyrészt minimálisra csökkentette a városházi alkalmazottak számát, másrészt olyan pályázatírói osztályt hozott létre, amely szintén csak országos hírűvé vált, hiszen szinte számolatlanul dőltek az uniós és egyéb pályázati pénzek a város fejlesztésére. Ennek nyomán újultak meg a belvárosi ingatlanok, a közműhálózat, a közúti infrastruktúra, és jöttek létre új kulturális intézmények, múzeumok.
2020-ban elköszönt a városházától, és a megyei közgyűlés elnöki tisztségéért indult, amit gond nélkül el is nyert. A megye élén folytatta, amit Váradon elkezdett: jórészt szintén uniós forrásokból megyei utakat kezdtek el felújítani, több vidéki város is ipari parkot kapott – a legfontosabb megvalósítás viszont kétségkívül több település körgyűrűje, amely autópályák hiányában is lehetővé teszi a dugómentes közlekedést.
Amúgy miközben országos szinten „sztárnak” számít, szűkebb pátriájában nem feltétlenül rajong érte mindenki, annak ellenére sem, hogy a „Bolojan-faktornak” köszönhetően Nagyváradot kétharmados többségben irányíthatták a román liberálisok, miután sok magyar is rájuk szavazott. „Bolo” ugyanis igencsak nehéz természetű és keményfejű emberként ismert, aki, ha egyszer elhatározott valamit, nehezen lehet meggyőzni az ellenkezőjéről, az érvek ritkán hatnak rá, így csak bírósági úton lehetett megakadályozni, hogy az általa vagy a stábja által kigondolt fejlesztések érdekében a történelmi belvárosban álló régi ingatlanokat bontsanak le.
Magyar ügyekben nemigen exponálta magát, ugyanakkor a bihari RMDSZ-szel legendásan rossz viszonyt ápol, így nem is igen volt hajlandó együttműködni vele. Emiatt a tulipános alakulat helyi vezetői magyarellenesnek bélyegezték, holott – bár vélhetően nem kedveli jobban a magyarokat az átlagnál –, az ellentétek jórészt politikai és személyes hátterűek.
Mindazonáltal az is tény, hogy a román szimbolikus térfoglalás – Erdély és a Partium elszakításában fontos szerepet játszó román személyiségek belvárosi szobrainak felavatása és román zászlók kitűzése lépten-nyomon – az ő mandátumai alatt gyorsult fel Nagyváradon.
Mindezek nyomán ha valóban ő kerül a miniszterelnöki székbe, akkor arra lehet számítani, hogy kemény kézzel próbálja majd irányítani a kormányt, függetlenül attól, hogy a koalíciós partner vagy éppen a regnáló államfő mit mond.