Autonómia – etnikai vagy finanszírozási kérdés?

Az esemény mindenképpen újdonságnak számít, hiszen ez az első román kezdeményezésre szervezett autonómia-konferencia. A rendezvényre azokat a politikusokat, civil szervezeti vezetőket, szakértőket hívták meg, akik a kérdéssel kapcsolatban az elmúlt időszakban sarkos álláspontot képviseltek.
A konferencia alaphangját Alina Mungiu Pippidi, a SAR elnöke adta meg, aki úgy vélte, az ország területi felosztásának az újragondolása előtt el kell végezni azokat a szaktanulmányokat, amelyek világosan megmutatják: kik nyernének, és kik veszítenének az újraszervezésből. A feladott labdát elsőként Sorin Ioniþã, a SAR kutatási igazgatója csapta le, aki arról tartott előadást, hogy a székelyföldi autonómia hátrányosan érintené a régiót. Hargita és Kovászna megye ugyanis jelenleg haszonélvezője a bukaresti újraelosztásnak. Hargita megye a legtöbb központi támogatást felemésztő megyék közé tartozik. Az igazgató politikai mítosznak vélte azt az állítást, hogy szétszóródnak a régió erőforrásai. „A valóság ennek épp az ellenkezője” – jelentette ki Ioniþã.
A témát teljesen más dimenzióban kezelte Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke. Megközelítésében a székely népnek alapvető joga az önrendelkezés, melynek az államon belül próbál érvényt szerezni. Varga Attila arról beszélt, hogy a román közgondolkozásban alaptalan félelmek tapadnak a székelyföldi autonómia gondolatához. Az RMDSZ képviselője elmondta, az autonómia a szubszidiaritás elvén alapszik, és megoldást nyújthat az etnikai feszültségekre. Úgy vélte, a székelyföldi területi autonómia csak a kialakítása szakaszában lenne etnikai jellegű.
A felvázolt kérdéseken a Románok Nemzeti Egységpártja két volt elnöke Eugen Chelaru, és Valeriu Tabãrã, próbált fogást találni. Chelaru ma a Konzervatív Párt alelnöki tisztségét tölti be, Tabãrã pedig a Demokrata Párt parlamenti képviselője. Utóbbi szerint semmilyen székelyföldi követelésnek nincsen alapja, hiszen a népszámláláson alig néhányan vallották magukat székelynek. „A székelyföldi autonómia a bezárkózást jelentené, a mai Európa pedig a nyitásról szól” – vélte Tabãrã. Állításait Bakk Miklós cáfolta. Szerinte Európában az utóbbi években az államok sorra erősítették multikulturális jellegüket. Míg Olaszországban és Spanyolországban az aszimmetrikus regionalizmus, Nagy Britanniában pedig a devolúció elve törvényesült, még Franciaország is kénytelen volt elismerni Korzika különleges státusát. A szervezők alaptézisét, hogy a székely autonómia ügye voltaképp finanszírozási kérdés, Antal Árpád képviselő kezdte ki leghatásosabban. Szerinte megtévesztők a régió gazdasági potenciáljára vonatkozó adatok. Nem számolnak ugyanis a székelyföldi erőforrásokra alapozó, másutt bejegyzett cégekkel és azzal az emocionális többlettel sem, mely az autonómia megvalósulása után a gazdaságot is serkentené.