Antonescué a teljhatalom

A párt új elnökségét listás szavazással választották meg, az Antonescu vezette listát 1434 küldött támogatta, míg ellene csupán 44-en szavaztak. A párt főtitkárává Eduard Hellviget választották, emellett 31 alelnöki tisztségről is döntöttek.

Újraválasztását követően Crin Antonescu közölte: elnökként mindenképpen utoljára vesz részt PNL-kongresszuson. Leszögezte: amennyiben nem nyeri meg a jövő évi államfőválasztást, a párt éléről is visszavonul. „Ha megnyerem az elnökválasztást, akkor Románia elnöke leszek, tehát nem lehetek a PNL tagja, így elnöke sem. Ha nem győzünk, akkor is visszavonulok a PNL éléről” – jelentette ki Antonescu. A régi-új pártelnök kitért a párton belüli ellentétekre is. Mint arról beszámoltunk, több régi PNL-tag – köztük Călin Popescu Tăriceanu volt pártelnök-kormányfő és Ludovic Orban – bírálta Antonescu politikáját és a párt alapszabályának tervezett módosításait, mivel úgy vélik, hogy Antonescu kézi vezérlésűvé kívánja alakítani a PNL-t. Antonescu most leszögezte: a PNL-ben nincsenek táborok, viszonya Tăriceanuval és Orbannal ugyanolyan, mint azelőtt, a kölcsönös megbecsülésen alapul. Emlékeztetett, hogy elsöprő többséggel választották újra pártelnökké, ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy a kisebbségi véleményeket is meghallgatják. Tăriceanu egyébként szintén szombaton arról beszélt, hogy Antonescunak hamarabb ismertetnie kellett volna elnöki programját, hogy azt kellőképpen kielemezhessék. Orban a pártelnök kormányzati politikáját bírálta, emlékeztetve, hogy a kormányzó Szociálliberális Unió (USL) társelnöke, Victor Ponta kormányfő együttműködési megállapodást írt alá Traian Băsescu államfővel, miközben a kormányban háttérbe szorulnak a liberális miniszterek. Antonescu ugyanakkor úgy vélte, a PNL sohasem vált a Szociáldemokrata Párt (PSD) másodhegedűsévé az USL-ben. Szerinte a pártban elég erősek az alapok ahhoz, hogy naggyá váljék. Egyébként Antonescu egy másik jelentős bírálója, Andrei Chiliman, Bukarest 1. kerületének polgármestere – aki diktátori hajlamokkal vádolta meg a pártelnököt – közölte, hogy a tervezett alapszabály-módosítások miatt nem vesz részt a kongresszuson.

Ezen pénteken elfogadták a párt alapszabályának módosítását is, ennek nyomán első alelnökké választották Klaus Johannist, aki közölte: ennek nyomán lemond a Német Demokrata Fórum éléről.
A nagygyűlésen meghívottként felszólalt Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is, aki közölte: bár jelenleg nem a legjobb az RMDSZ és a PNL közötti viszony, ellenzéki pártelnöki minőségében eleget tett a meghívásnak, akárcsak két évvel korábban Antonescu, aki a szövetség nagyváradi kongresszusán vett részt. Kifejtette: azt az üzenetet kívánja továbbítani, miszerint a romániai magyarok szülőföldjükön akarnak élni, munkájuk révén gazdagítani kívánják az országot, és normalitást akarnak, tiszteletet ajánlanak és várnak el. „Mindent meg akarnak tartani, ami nemzeti önazonosságukhoz kapcsolódik” – szögezte le Kelemen. Hozzátette: a szerzett jogok nem veszélyeztetik az ország érdekeit. Beszéde végén Kelemen egy székely zászlót ajándékozott Antonescunak, megjegyezve: a szimbólum körüli konfliktust mesterségesen gerjesztették, a zászló pedig egy olyan közösségi szimbólum, amelyhez sok hasonló van mind Romániában, mind más európai országokban. Leszögezte: jelképes gesztusával azt üzeni, hogy készen állnak véget vetni a konfliktusnak, mivel az ország semmit sem nyer a gyűlölködésből és a megosztásból. Antonescu ironikusan úgy válaszolt: egy pillanatra azt hitte, szász zászlót kapott, ugyanakkor a székely zászló is jó helyen van a Kelemen és az ő kezében is mindaddig, amíg nem egy állami intézményre tűzik ki.

A kongresszuson felszólalt Victor Ponta kormányfő, Antonescu szövetségese is, aki szerint Antonescuból kitűnő államfő válik majd, egyúttal irigységének adott hangot, amiért a pártnak sikerült leigazolnia Klaus Johannist. A székelyzászló-ajándékozás kapcsán kifejtette: abban semmi kifogásolnivaló sincs, humoros gesztusról van szó, és megismételte azon korábbi kijelentését, miszerint olyan zászlóról van szó, amelyet a székelyek először akkor használtak, amikor „ a magyarok” ellen vonultak Mihály havasalföldi vajda szövetségeseként.