A Szekuritáté fogalomtára - nem mind besúgó, aki nyilatkozott

A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) magyar tagját a Krónika azért kérdezte a témával kapcsolatos fogalmakról, mert az elmúlt napokban sok pontatlan információ jelent meg az átvilágítási folyamattal kapcsolatban.
Amint megtudtuk, a Szekuritáténak többféle megfigyelési módja volt. Egyes személyek számára a politikai rendőrség egyszerű megfigyelési dossziét nyitott (dosar de supraveghere informativã; dsi), melybe az illetővel kapcsolatos véletlenszerűen befutó anyagokat gyűjtötte. A fókuszoltan megfigyelt személyek számára követési dossziét (dosar de urmãrire informativã; dui) nyitottak. Az ilyen módon megfigyelt személyeknek álnevet adtak, ez került a dosszié címlapjára. A követési dossziékba kerültek a megfigyelést elrendelő tiszt cselekvési tervei, de ide gyűjtötték a telefonlehallgatási, levelezési jegyzőkönyveket, a besúgók álneves jelentéseit és a megfigyelt személytől vett nyilatkozatokat is.
A megfigyeltektől vett nyilatkozatok alapesetben afféle vallatási jegyzőkönyveknek számítanak. Ezekben általában a nyilatkozó fél áll a vádlott pozíciójában. Az átvilágítóbizottság valamennyi saját néven aláírt nyilatkozat esetében mérlegeli, hogy az milyen körülmények között született. Azt is vizsgálják, hogy a nyilatkozatot adó személy csak azzal a témával kapcsolatban vall-e, amivel kapcsolatban kérdezték, vagy ettől eltérő információkat is szolgáltat a politikai rendőrségnek. Fokozottan figyelnek arra, hogy nyújt-e olyan információkat, amelyek � akár csak elméletileg is � árthatnak valakinek. Csendes László elmondta, elképzelhető, hogy egyik-másik kollégája ilyen, saját néven írt nyilatkozat alapján is arra a következtetésre jut, hogy valaki a Szekuritáté besúgója volt, ő azonban nem osztja ezt a nézetet.
Mint hangsúlyozta, általában azokat minősítik besúgóknak, akik kötelezvényt (angajament) írtak a Szekuritáténak, melyben azt vállalták, hogy bizonyos fedőnéven besúgói jelentéseket (nota informativã) írnak. Sok esetben a besúgói tevékenységért pénzt vagy ellenszolgáltatásokat is kaptak. A politikai rendőrség azoknak nyitott hálózati dossziét, akiket megpróbáltak valamilyen módon beszervezni az informátorok sorába. A kísérlet esetenként sikerült, esetenként pedig nem, így a hálózati dosszié megléte sem egyértelmű bizonyítéka annak, hogy valaki a Szekuritáté besúgója volt. A kötelezvényt aláíró besúgók jelentései a hálózati dossziéik csatolt mappájába (mapa anexã) kerültek. Csendes László a Krónikának elmondta, a besúgói jelentések szerzői gyakorta arra hivatkoznak, hogy adtak ugyan álneves jelentéseket, de ez nem tekinthető politikai rendőrségi tevékenységnek. A kérdés megítélésében eltér Csendes László és Constantin Ticu Dumitrescu véleménye. Utóbbi úgy tekinti: valamennyi álneves jelentő politikai rendőrségi tevékenységet végzett, Csendes viszont a törvényre hivatkozott, mely szerint csak azokat a jelentéseket kell politikai rendőrségi jellegűeknek tekinteni, amelyek valakinek kárt okozhattak. A vizsgálat során mindenképpen enyhítő körülménynek számít, ha a nyilatkozatot író fél figyelmeztette a nyilatkozatában említett személyeket arról, hogy kénytelen volt róluk vallani a Szekuritáténak.
Csendes szerint a megfigyelési, követési és hálózati doszsziék mellett peranyagokból és úgynevezett intézményi dossziékból is tájékozódnak. Utóbbiak egy-egy szerkesztőség, társulat vagy egyéb intézmény kollektív dossziéi. Mint elmondta, nem tekintik besúgói jelentéseknek azokat a feljegyzéseket, nyilatkozatokat, amelyeket aláírójuk nem a Szekuritáténak, hanem hivatali fölötteseinek írt.