Az autonómia nem alku tárgya – székely szabadság napja Budapesten

Pánczél Károly (Fidesz) szerint „az autonómia követelését egy őshonos nemzeti kisebbségnek nem szabad feladnia”, a román politikának pedig fel kell ismernie, hogy az autonómia nem szeparatizmus, \"más jogainak csorbításával nekik nem lesz több”. Hangsúlyozta: mihamarabb közmegegyezésen nyugvó tervezetet kell kidolgozni a témában, mert „négy-öt egymással harcoló autonómiaterv olyan, mintha egy sem lenne\".

A Székelyföldért Társaság megemlékezésén, mintegy ezerfős hallgatóság előtt a politikus a Hősök terén kijelentette: székely hősök vannak és lesznek, ahogy székely szabadság is lesz a közeljövőben. „Az autonómiáról végre nem beszélni kellene, hanem megélni azt” – fogalmazott. Mint mondta, a magyarok „a haladás évszázadának” gondolták a huszadik századot, ehelyett két világháború és két szörnyű diktatúra következett. „Máig érezzük a bőrünkön az 1918 és 1920 közötti vészkorszak\", az első világháború elvesztésétől Trianonig tartó évek következményeit – fűzte hozzá.

Papp Lajos Széchenyi-díjas szívsebész annak a véleményének adott hangot, hogy a világot ma a hazugság vezérli, például az a valótlanság, hogy szabadok a magyarok Székelyföldön. Székelyföld a székelyeké volt és a székelyeké lesz, most és mindörökké – zárta beszédét. György-Mózes Árpád, a megmozdulást szervező Székelyföldért Társaság elnöke azt emelte ki, hogy a romániai magyaroknak ugyanannyi jogot kell kapniuk, mint a magyarországi románságnak.

A szónok felolvasta hétpontos követelésüket, amelyben egyebek mellett szerepel, hogy Romániában is ismerjék el államalkotónak az őshonos nemzetiségeket, amelyek anyanyelvhasználata a gyakorlatban is valósuljon meg, és a bukaresti kormány folytasson párbeszédet a székelyek küldöttségével.

Magyarországon több helyen megemlékeztek a székely szabadság napjáról; többek között Budaörsön, Esztergomban, Sárospatakon, Szolnokon voltak rendezvények.