Utcai ízharmóniák, kulináris különlegességek

A Dining Guide Toplista – Gasztronómia 2013 című kiadványa kapcsán előző írásomban a vendéglőkre összpontosítottam, de azért megérdemel egy komolyabb ismertetést is. Annak dacára, hogy „trendi”, hogy nyelvezete, stílusa könnyed, hadd ne mondjam, nyegle, hogy korábban egészen mulatságos tévedések is belekerültek (például a legjobb déli menüt kínáló éttermek közé került egy olyan hely, a Szabadság téri Hütte, melyről a helyszínen kiderült, hogy soha nem kínált huzamosabb ideig déli menüt, miközben igen jó menüztető helyek kimaradtak). A kiadványban mindezzel együtt érezni minőség-központúságot s rengeteg jó tippet kap az, aki nyitott az egzotikumokra, a kulináris különlegességekre.

Megtudjuk, hogy a szerkesztők szerint melyik a 10 legjobb utcai étkezde, hogy ekként magyarítsuk a street foodot kínáló helyet (a legjobb ötöt hadd idézzük is: óbudai Gyradiko, Blaha Lujza téri Montenegroi Gurman, Kazinczy utcai Bors Gasztrobár, Kertész utcai Kandalló, Nagykörúti Szeráj, a legjobb vidéki utcai ennivalót kínáló helyeket. Külön fejezet szól a „streeet food” pozicionálásáról a magyarországi magas gasztronómiában, megtudhatjuk, hogy a Gresham palotában működő Four Seasons Hotel éttermében, a debreceni Ikonban, a Kempinsky szálló keretében található És bisztróban, a Bock bisztróban, valamint az utóbbi időben Pesti István sztárséf nevével fémjelzett Baldaszti Grand-ban adnak hamburger-variációkat, persze ínyenc átiratban. Olvashatunk a tejivó műfaját felfuttató, természetes ízeket nyújtó, mindenféle ipari borzadványtól mentes tejtermékeket kínáló Cserpes Istvánról, fejezet szól a lángosról és eme ikonikus utcai eledel magas gasztronómiában való átemelésétől A lángos színeváltozásai címmel, külön toplistát kaptak a hamburgerezők, melyeknek produkcióját összetevőnként is elemzi a kiadvány, kezdve a húspogácsától a „bucin” keresztül az egyéb belevalókig.

Megtudhatjuk azt is, hogy a szerkesztők szerint hol kapjuk a legjobb szendvicseket, hol adják a legjobb leveseket, mit ehetünk a romkocsmákban, s külön kalauzt kapott a „város a városban” jellegű Józsefvárosi piac és raktársor. Nem állom meg, hogy ide ne szúrjam személyes élményemet: kifejezetten e kalauz hatására látogattunk ki oda, ahol a legkellemesebb meglepetésünk az 5. számmal jelölt célpont, a Mare Due feliratú fehér furgon volt: tökéletes frissességű tengeri herkentyűket és halakat vásárolhattunk jóval olcsóbban, mint akár a nagyáruházakban, akár a budaőrsi Halpiacon. De érdemes kilátogatni ide a különleges távolkeleti zöld növényekért a pok choitól a kígyópadlizsánig vagy ha másért nem, azért, hogy megtapasztaljuk: az, amit a kínaiak számára fenntartott kínai gyorsbüfékben kínálnak, nem is hasonlít ahhoz, amit Temesvártól Bécsen át Göteborgig kínálnak az európai gyomornak.

Külön tízes toplistát kapott a vietnami konyha legismertebb s mára világszerte elterjedt levese a Pho, kilences listát a kínai éttermek. Nem is lepődtünk meg, amikor ott találtuk azokat az éttermeket, melyek nekünk is a legtöbbet nyújtották a műfajban, a Momotarot (legfeljebb az első helyezés volt váratlan), a Taiwant, a Hong Kongkongot, a Lanzout s Wang mester éttermét. (Tizediknek azért belefért volna a Nefrit vagy Wang másik étterme). A portrésorozatban egy autentikus és egy magyar kezdeményezésű, de szintén eredeti ízharmóniák elénk varázslására törekvő vietnami büfé működtetőivel köthetünk ismeretséget.

Gyors, rövid kritikát kapott a pesti Nagykörúton működő tizenegy gyrosos, de közlik az öt legjobb gyroslelőhely listáját is, hadd idézzük: az első helyen nem meglepő módon a már említett Gyradiko áll, utána a belvárosi Kerkyra, az újlipótvárosi Kyros, a már szintén említést nyert Szeráj s végül a XVII. kerületi Big Gyros Taverna. Két indiai éttermet is részletesen bemutatnak, a Vígszínház tőszomszédságában működő Pandzsáb tandoorit valamint a Teve utcai Hathit.

Nem meglepő, hogy az egzotikus boltok tízes listáját a már-már legendás, a nemrégiben a Fővám téri Vásárcsarnok alagsorából a Pipa utca és a Nagykörút sarkára költözött Ázsia fűszerbolt vezeti. „Legjobb Street-evő városok” címszó alatt vázlatszerű ismereteket szerezhetünk öt kontinens utcai ételkultúrájáról, majd végigtekinthetjük a street food tíz legjellemzőbb fogását, ezúttal planetáris viszonylatban, persze a szerkesztőség szűrőjén keresztül. Gyors rekonstrukció: palacsinta, fagylalt, nápolyi pizza, waffle, fish and chips, burrito/gordita/taco, curry wurst, takoyaki (ropogós tésztabundában sütött tintahal), churros (fánkszerű délamerikai édesség), szamósza.

Megtudhatjuk, hogy hol kaphatók és miből készülnek a világ legdrágább hamburgerei (gyorsan ideszúrjuk, hogy a rekorder a Fleur de Lys étterem Las Vegasban, ahol Hubert Keller kobe marha húsából, kacsamájjal és szarvasgombával készíti hamburgerét és Chateau Petrust ad mellé, a számla 5000 dollár), rövid összefoglalót kapunk Vietnam, Kambodzsa, Thaiföld, Guatemala, Argentína, az Egyesült Államok, Egyiptom, Portugália, Ukrajna és Románia utcai ételkultúrájáról. Végül kapunk még két tízes toplistát, egyet a legbizarrabb ételekről (tücsök és bogár, kifejlett csirkeembriós tojás, erjedt, büdös tofu, gyík, patkány, kígyó stb.) és utcai italokról – utóbbiak sora a vízzel kezdődik, s a jakvajas teán át a japán különös italokig tart.

A Dining Guide ismét adatgazdag, kulináris kalandozásra sarkalló kiadványt tett olvasói asztalára.