Tulipán könyvesbolt és borozó: a magyar kultúra végvára

Vélhetően nem sokan emlékeznek arra, hogy közvetlenül a rendszerváltozás után az RMDSZ, mint az akkori legnagyobb Kárpát-medencei magyar szervezet – félmilliós taglétszáma alighanem nagyobb volt, mint az összes többi szervezeté együttvéve – Erdély-szerte könyvesboltokat nyitott Tulipán néven. Jó irány volt ez, s közvetlenül összefüggött a Ceauşescu-rendszer kemény cenzúrájával, amibe az is beletartozott, hogy könyveket, nyomtatott anyagot a határon úgyszólván nem lehetett áthozni. Akkor sokan úgy hittük, hogy elég lehetőséget biztosítani az erdélyi magyar embereknek a valódi magyar irodalom és történelem elérésére, és ők élni fognak azzal. S így Reményik Sándor szellemében „egymásból olyan nemzedéket nevelünk, hogy az idők végezetéig megemlegettetünk”.

Sajnos nem így történt, a bulvármédia Erdélyben is tarol, mint hírlik, a legdestruktívabb bulvárcsatorna már megelőzte nézettségben a Duna Tv-t, a minőségi nemzeti irodalom és történelem pedig csak egy szűk réteget érdekel. Nem csoda, hogy a könyvesboltok nem bonyolítanak túl nagy forgalmat, s bizony egyre-másra bezárnak. Az aradi Tulipán a nagy túlélők egyike, mely „nehezített terepen”, szórványkörnyezetben 1990 óta folyamatosan működik. Kellett ehhez egy lelkes ember, Bálint Zoltán, aki a vállán vitte az üzletet, majd amikor a borszakma teljes mértékben „elszívta”, pár évvel ezelőtt eladta a boltot egy másik lelkes és céltudatos embernek, Schmak Andrásnak, aki feleségével, Jutkával működteti némi nem mellékes profilkiegészítéssel. A könyvesboltot ugyanis borozóval építették egybe, amit hangulatos dizájnelemekkel – dekorációnak is beillő esztétikus borospolc, boroshordódongák, kovácsoltvas gyertyatartó stb. – tettek otthonossá és meghitté.

A Kárpát-medence legjobb borászai

A Tulipánban nemcsak csodálatos magyar borokat lehet kóstolni böngészés közben – több mint száz bort mérnek ki decire is, lényegében a teljes választékot, leszámítva a nagyon drága, presztízsbornak számító tételeket –, hanem a vakációs időszakot leszámítva havonta két kóstolót is tartanak jobbnál jobb borászok a Kárpát-medence minden szegletéből. Volt már itt reprezentatív, mindenkit lenyűgöző borsorral Felvidékről Bott Frigyes, a Garam-mente irányadó borásza, Maurer Oszkár, Mátyás király kedvenc borvidékének, a Szerémségnek feltámasztója, s persze Balla Géza, aki saját hazájában is próféta lévén rácáfol a népszerű közmondásra. Nem véletlen, hogy pont e három borász szerepel a minap bemutatott Gault Millau Magyarország 2016 című kalauzban a Trianonban elcsatolt borvidékeken gazdálkodó több tucat pincetulajdonos közül. Ők amellett, hogy kiváló borokat tesznek az asztalra, irányt és példát mutatnak társaik számára.

Tartott kóstolót itt két ízben is Schmak Andrásnak, aki feleségével, Jutkával, a bortermelővé avanzsált kitűnő borszakíró Tállyáról – a Tokajról írott első nagymonográfiáját az egyetemes borszakma doyenje, az 1927-ben született Michael Broadbent beválasztotta a tíz valaha írt legjelentősebb borkönyv közé –, szintén két ízben járt itt Barta Károly Mádról, valamint Kis János, a Breitenbach pincészet tulajdonos-borásza Bodrogkisfaludról. De tartott kóstolót Bárdos Sarolta (Tokaj Nobilis) is Bodrogkeresztúrról, a Basilicus pincészet Tarcalról, hogy a legjelentősebb, csúcspincészetei által világszínvonalat nyújtó magyar borvidékkel, Tokajjal kezdjem.

S Tokaj után mi más jöhet, mint Eger: járt itt Vámos Attila Szomolyáról, aki szabadon idéz egy sor klasszikust Marcus Aureliustól François Villonig, Dula Bence volt hegybíró, aki amellett, hogy sorra aratja a világ nagy borversenyein a sikereket, a legjobb előadók egyike. Egerből érkezett Adamovich Károly is, aki két pincészet borait mutatta be (Balga pince, Gróf Butler pincészet).

Szekszárdról Dúzsi Tamás, a 2014 év bortermelője (ez a borvilág Kossuth-díja, e címet a Magyar Borakadémia adományozza minden évben más borásznak; elvben 5 év elteltével bárki újrajelölhető, de a jelölők azt a logikát követik, hogy kerüljön előbb sor mindenkire, aki megérdemli s nem jelölnek újra olyan borászokat, akik már egyszer elnyerték e titulust) és Halmai Csaba (Tüske pince). S ha már Szekszárd, akkor ugye Tolna: Bátaszékről érkezett a Tűzkő pince képviseletében Simon Cecília borász és Kővágó Gábor értékesítési igazgató.

A balatoni borrégióból Konyári János, a 2008-as év borásza járt Aradon, és hozott el a megbeszélt tételeken kívül több csúcsminőségű meglepetésbort. Villányból Lelovits Tamás és a Linbrunn pincészet, Mórról ifjabb Kamocsay Ákos látogatott el hozzánk.

Összeköti a kellemest a hasznossal

Mint a névsorból is kitetszik, nem az a fő célja Schmak Andrásnak és a kóstolókon a finom falatokért felelő nejének, Jutkának, hogy csak a leghíresebb borászokat, a sztárokat hívja el Aradra, hanem azokat invitálják, akik értéket teremtenek, akik minőséget produkálnak függetlenül attól, hogy mennyire híresek. S mivel a Tulipán közönsége megszokhatta azt, hogy gyenge borokat ebben az intézményben nem kóstoltatnak, az érdeklődők a meghívott ismertségétől függetlenül szép számmal össze szoktak gyűlni.

Az idei év nagy dobása a mátrai terroir-borász trió, a Tőkés társak néven ismert borászok, Szecskő Tamás, Losonci Bálint és Karner Gábor kóstolója lesz, december 17-én. S mivel a borok mellett a minőségi söröknek is tisztelője a tulajdonos, időnként a boros rendezvényeket rendszeresen látogatók körében népszerűsített zártkörű sörkóstolókat is tart a legjobb magyar kézműves sörfőzdék termékeiből. Többek között ezért is érdemes feliratkozni az értesítési listára.

A Tulipán a borkóstolók mellett könyvbemutatóknak és társadalomtudományi előadásoknak is helyszínt biztosít, gróf Mikes Borbálától (aki Csinta Samuval, az Erdély újranemesítői című méltán népszerű kötet szerzőjével érkezett) Toót Holló Tamás irodalomtörténészen keresztül Vincze Gábor faktológusig nem kevesen osztották már itt meg alkotó gondolataikat az érdeklődő közönséggel.

Túlzás nélkül állítható, hogy a Tulipán könyvesbolt az aradi magyar kultúra egyik végvára, ahol összeköthetjük a kellemeset a hasznossal, ahol minden az értékfelmutatásról és értékőrzésről szól, ahova egy magyar embernek jó érzés betérni – a Kárpát-medence bármely szegletéből is érkezzen.