Street food-turné: hamburger Budapesten

Már több ízben szóltam e hasábokon az egyre divatosabb, egyre nagyobb teret hódító street foodról, azaz az utcai étkekről, melyek sajnos beleilleszkednek korunk egyik legnegatívabb jelenségének, az állandó rohanásnak a kontextusába. S bármennyire igaz, hogy jobban kellene figyelnünk magunkra, egymásra, életmódunkra, környezetünkre, hogy lassítanunk kellene, a street food-jelenségnek vannak pozitív vonatkozásai is.

Kezdjem talán a legmeglepőbbel: ha tudjuk hová menjünk, jól választjuk ki célpontunkat, nagyobb esélyünk van friss és egészséges ételhez jutni, mint egy átlagos, a fősodorban helyet kapó vendéglőben. Az utcai étkezdék tekintélyes része friss alapanyagokból dolgozik, és az elkészített étel mennyiségét a várható forgalomhoz szabja, így megkímélhetjük magunkat a fagyasztókban „érlelt” savanyú húsoktól, avas halaktól és másodfelhasználású fasírtoktól, hortobágyi palacsintáktól. Másik előny, hogy az utcai étkezés mindenkihez szól, így az árak bárki számára elérhetőek. Végül, ami a hátrány, az az előny is: az ember gyorsan jut hozzá az ételhez, és így időt tud spórolni. Kispénzű turista-szemmel vagy diákzsebbel nézve pár száz forintért még akár kulináris különlegességeket is kaphat az ember például a levesbárokban, legyen szó akár a nemes egyszerűséggel „Leves”-re keresztelt, a Kálvin tér tőszomszédságában, a Vámház körúton működő egységről, vagy a kárpátaljai fiatalok által szintén a belvárosban, az Október 6. utcában működtetett Soup Culture-ről, vagy akár a Street-Toplista élén tanyázó, Kazinczy utcai Bors gasztrobárról.

Legutóbbi fővárosi kiruccanásaimat többek között arra használtam fel, hogy a már bemutatott Dining Guide kiadványt Street Food-útikalauznak használva minél több „utcai étkezdét” teszteljek. Lássuk, mi a helyzet a hamburgerek budapesti világában!

Vegyipar vagy konyhaművészet?

Ami a hamburgert illeti, sokan automatikusan azonosítják azt az igénytelen junk fooddal, a McDonald’s világával, mely inkább a vegyipar terméke, mint a konyhaművészeté. Holott hamburgert lehet úgy is készíteni, hogy az kiállja a legmagasabb elvárások próbáját is. A Dining Guideban külön fejezet hallgat például a Street food hazai TOP éttermekben címre, melynek keretében megismerhetjük – elméletben legalábbis – a Bock Bisztró Big Bock Beef Burgerét, a Nu bisztró tarja burgerét, továbbá a Gresham palota luxuséttermének és a debreceni Ikonnak a hamburgereit, de a cikk ajánlja még a Baldaszti, a Knrdy és az ÉS bisztró hamburgerét is. Jelzésértékű, hogy a magyar gasztronómiai forradalom vezéralakja, Molnár B. Tamás is nekifogott, hogy az egyik legjobb magyar séffel, Lithauszki Zsolttal közösen kikísérletezze a „tökéletes hamburgert”, amiről film is készült.

A kiadvány hamburgeres top tízéből három helyet sikerült meglátogatni, a Kandalló pubot, a Black Cab Burgert és a Spílert. A Kertész utca 33. alatti Kandallóban úgy rendeltünk hamburgert, hogy még nem tudtuk: a pár hónap múlva megjelenő kiadvány e fogást a maga műfajában az ötödik helyre tartja majd méltónak. Különösebb előzetes reklám nélkül is értékeltem a minőségi, az amerikai cukrozott, habosított zsemlékkel köszönőviszonyban nem levő tisztességes házi jellegű bucit (zsemlét) és a minőségi belevalókat a húspogácsától a zöldségekig. A Kandalló egyébként nem tipikus street food hely, épp ellenkezőleg: hangulatos, ügyesen berendezett, igényes pub-foodot, továbbá kézműves borokat és söröket kínáló leülős egység.

Második élményemet már kifejezetten a Dining Guide kiadvány ihlette. Nem messze a tavalyi kalauz által ajánlott kultikus sörözőtől, a Beer-Bier-től, a Mester utca 46. alatt található a modern berendezésű és látványvilágú, a sorok írójának ízlésvilágától távolabb eső Black Cab Burger, mely az említett toplistán a nyolcadik helyen található. Van néhány asztal bent is, kint is a járdán, a székek nem magasítottak, amit értékeltünk. A vendég szeme láttára frissen formázzák és sütik a húspogácsát, a buci „klasszikus” s csak remélni lehet, hogy nincs telenyomva mindenféle vegyszerrel, a majonéz sem tűnt átlag felettinek, házinak meg főleg nem. Összességében élvezhető volt a produkció, de nem leszünk itt törzsvendégek.

Tizedik helyen végzett a Dining Guide listáján a Gozsdu udvarbeli Spíler, melyet még negyedmagammal teszteltünk le alaposan. Rendeltünk ráknyársat, hamburgert és sült kolbászt steak krumplival körítve, valamint kenyérlángost a különféle kézműves sörökön kívül. A Spíler felettébb népszerű a fiatalok körében, a zene ennek megfelelő, a hangulat amerikaias, de stílusos és élvezhető, a tömeg esténként hatalmas, asztalhoz is csak szerencsével jutottunk, az árak a színvonalhoz képest barátságosak, az ételek pedig realisták. Más szóval nem csalódtunk, azt kaptuk, amit vártunk, bevett street-food ételeket korrekt szinten elkészítve. Katarzis nem volt, elégedettség igen. A Kandallóhoz hasonlóan a Spíler sem street food-os hely, hanem egy tágas, hatalmas befogadóképességű pub.

 Amerikai stílusban

Hadd illesszünk ide egy saját ambícióból a külső csalogató dizájn hatására meglátogatott egységet, melybe csak úgy beleütköztünk. Ez a Hercegprímás utca 4. alatti Jack’s Burger, mely teljesítménye alapján igazán beleférne a Top Tízbe. Ha képesek vagyunk eltekinteni attól, hogy az amerikai popkultúra zenében, mentalitásban, film-„művészetben” és gasztronómiában egyaránt messze nagyobb súllyal van jelen a Kárpát medencében, mint kellene, akkor a Jack’s Burger kifejezetten tetszetős, élvezhető hely: nyers téglafalak, pácolt fából készült bútorok, látványkonyha, frissen készült, az átlagnál lényegesen magasabb szinten megvalósított street food ételek (hamburger, fish and chips, sült kolbász, stb.), és élvezhető zene, mely stílusosan country- és néger blues klasszikusokból áll össze, de a brit blues boom s a legendás Cream zenekar is belefér a repertoárba. A sült kolbász ízletes volt és házi jellegű. Adnak „csórékolbászt” is, ahogy Székelyföldön a miccset nevezik, de ez csak formára hasonlít egy kicsit az ikonikus bukaresti eredetű street foodhoz, „vakon tesztelve” kolbásznak saccolná az ember, annak is nevezik. A sült krumpli mirelitnek tűnik, de jobbacskának, megfelelően is sütötték meg és a hamburger is rendben találtatott.

 Szempontok

Végül említésre érdemes az Akácfa utca 24 alatti Pig 37 Blitz-Grill, mely az eddigi legkellemesebb élményem volt a hamburger műfajban. Ide az egyik legjobb magyar pékség, a Marmorstein szállítja a bucit, a húst itt is rendeléskor sütik a vendég szeme láttára, a parányi helységben az egyik tulajdonos tüsténkedett, név szerint György Gábor, akinek gyorséttermét a Street arcok rovatból ismertük, a hamburger Top Tízbe (szerintünk méltatlanul) nem került bele.

Zárszóként annyit: ha hétvégén vágunk neki a street food-turnénak, akkor vagy válasszunk olyan környéket, ahol egyik hely veri le a másikat – mint amilyen a Gozsdu udvar vagy a Kazinczy utca –, és ebben az esetben nem is kell előzetes útiterv, a logo, a külső dizájn irányíthatja lépteinket, s ha az egyik hely nem nyerte el a tetszésünk, a következő pár lépésnyire van. Vagy nézzünk alaposan utána az interneten esetleg az említett kalauzban, a nyitva tartásnak, hogy ne érjen meglepetés – a Dining Guide-kiadványban szereplő helyek tekintélyes része például vasárnap zárva tart.