Rosé-fesztivál a Gesztenyés-kertben

A tévésztárság nem jelent garantált sikert sem a borok világában, sem a gasztronómiában. Havas Henrik szabályosan belebukott a borászkodásba, hiába hirdette a tőle megszokott szerénységgel a hátcímkéin, hogy „boraim legalább olyan jók, mint a könyveim”. Lajsz András étterme működik, de telt házat még nem fogtunk ki, Kovács Kokó Istvánnak fel kellett adni a Box utcát, Buday Péternek pedig bizony be kellett zárnia korábbi éttermét, a Mattheót. A népszerű sztárséfnek nemrégiben a Larus vendéglőtől is elváltak útjai, de ettől még a hely szépen prosperál, első ott jártunkkor impozáns halak és egy gyönyörű szarvasgerinc feküdt jégágyon kedvcsinálónak. Ugyanakkor remek rendezvényeknek is otthon ad, legutóbb a Rosalia nevű rosé-borfesztiválnak.

A festői környezetben, a budai hegyek lábánál egy park szélén működő étterem teraszát a borfesztiválokról ismert hangulatos kis fabódék vették körül: itt lehetett megannyi rosét megkóstolni, hozzá elérhető áron kínáltak rusztikus ételeket is Buday Péter megkomponálásában. Ár-érték arányban azok jártak a legjobban, akik befizettek a sétáló rosé-bemutatóra, melyet a Magyar Borakadémia főtitkára, Zilai Zoltán vezetett fel, beavatva a közönséget a rosé-készítés rejtelmeibe és ismertetve a legutóbbi rosé világverseny magyar eredményeit. A Rosalia rosé-fesztivál eme rendezvényén 3700 ft ellenében korlátlanul lehetett kóstolgatni megszámlálhatatlan rosét (mi harmincnyolcat kóstoltunk, ennyire futotta az időből, s még maradt vagy két tucat bor megkóstolatlan), amit nem ritkán személyesen a borász töltött a vendég poharába.

Hogy messzebb ne menjünk, ott volt Dúzsi Tamás, a magyar rosékirály és felesége, akik az utóbbi években már nem kevesebb, mint 9 féle rosét készítenek. Boraikat idén is éremeső fogadta a Cannes-ban 2013. április 20. és 22. között megrendezett Le Mondial du Rosé világversenyen: Dúzsiék egy arannyal és négy ezüsttel tértek haza. A kilenc rosé közül nyolcat lehetett kóstolni a mustrán, Kadarkából, Pinot Noir-ból, Merlot-ból, Cabernet Sauvignon-ból, Cabernet Franc-ból, Kékfrankosból és Shiraz-ból készítettet, valamint egy házasítást is. Nehéz lenne e mesterműveket rangsorolni, e sorok írójának ízlésvilágához a Shirazból készült állt a legközelebb.

Kiemelkedő rosét készít Pinot Noir-ból évről évre és jó versenyeredményekkel büszkélkedhet az egri Dula Bence is, aki szintén személyesen tisztelte meg a rendezvényt. Ott volt a badacsonyi Borbély Tamás, aki talán legfiatalabb borász a rendszerváltás utáni bortörténelemben, és akit Év borászának is jelöltek. Feltétlen említést érdemel a szigetcsépi Gál pincészet, mely négy roséval jelentkezett a bemutatóra. (Egy zárójel erejéig hadd szúrjuk ide, hogy Csepel sziget történelmi jelentősége nemcsak a munkásmozgalmi múltban s a fegyveres magyar honvédelemben mérhető, hanem a szőlőkultúrában is: a csepeli szőlők egykori királyi birtokok voltak, s királyaink bizony itták is a csepeli nedűket. A Gál pincészet borászát, Gálné Dignisz Évát tavaly immár harmadik alkalommal jelölték az Év borásza díjra, versenyeredményeik pedig egyenesen lenyűgözőek: 2008-ban két kategóriában is – rosé és száraz fehér műfajban – Champion díjat kaptak a Vinagorán.) A mátrai borvidékhez tartozó farkasmályi Bárdos és fia pincészetet a borász Kovácsik Krisztián képviselte, boruk színe már-már silleres volt, karaktere viszont egyértelműen rosés. S ide hadd szúrjunk be röviden egy gyors különbségtételt: a siller „majdnem-vörösbor” színe mélyebb a rosénál, hosszabb ideig ázik héjon, míg a rosé egy „kékszőlőből fehérborfilozófiával” készített bor, hogy Dúzsit idézzük. A sillerhez inkább hozzátesz egy rövid ideig tartó fahordós érlelés a roséből inkább elvesz. A siller lenyugodott műfaj, remek gasztro-bor minden évszakra, a rosé pedig rakoncátlan, pajkos, üde, friss nyáresti bor, mely fröccsnek is kiváló. Kóstoltuk a villányi sztárborász Bockék roséit, egy Kékfrankost, egy cuvée-t valamint a Fanni becenévre hallgató habzóbort. Izgalmas volt még a Szent Gaál pince két roséja, a Juhász testvérek egri roséja hozta a szokásos jó formáját, és szerettük a Kiskőrösről érkezett Szentpéteri pince Néró roséját is.

A rendezvény összefoglaló tanulsága: a megmaradt Magyarországon 2012-ben is igen szép rosékat készítettek a borászok.

Aki kételkedik abban, hogy a rosék is igen sokfélék tudnak lenni, kóstoljon meg egy alkalommal két tucatot egymás után s rájön, hogy ez is egy igen színes és megnyerő, külön világ. S a kísérlettel ne várjon a jövő nyáron minden bizonnyal ismét megrendezésre kerülő 2014-es Rosáliára.