Kreativitás kényszerből

Távol álljon tőlem, hogy visszasírjam azokat az időket, amikor fejadagra adták az alapélelmiszereket, jegyre osztották a húst, a kenyeret és órákig kellett sort állni egy kis kétes minőségű felvágottért! De ennek az időszaknak is volt egy nagy előnye: rendkívül jótékony hatással volt az asszonyok kreativitására a sütés-főzés terén. Aki pedig készített már szalámiból töltött káposztát, sütött fasírtot zúzából és főzött kocsonyát „csirkekaparóból”, pontosan tudja, mire gondolok. Bizony, nem kis fejtörést okozott beosztani a kevés élelmiszert, hogy kihúzzuk vele a hónapot, amíg adták a következő fejadagot. Egy alkalommal sort álltunk az akkoriban igencsak „népszerű”, általunk az előkelő japán hangzású „takamuri” névvel illetett csirkeaprólékért, aminek nevét a román „tacâmuri” megnevezésből származtattuk. Amikor a sor végére beálltam, az üzletből kijövő emberek mondták, hogy a csirkeaprólék mellé csatolt áruként adnak még valami ehetetlen mocskot is, de hát ez van, a csirkehátból jó leves fő. A közel háromórás sorállás után, mire rám került a sor, épp az orrom előtt fogyott el a csirkeaprólék, de volt még abból, amit csatolt áruként adtak és „mocsok” megnevezéssel illettek az emberek. Dühömben kértem belőle egy csomaggal, ha már annyi időt eltöltöttem a sorállással, ne menjek üres kézzel haza. Otthon láttam meg, hogy amit vettem, az tulajdonképpen halaprólék, a csomagban volt két jókora pontyfej és négy pontyfarok. Nosza, hamar áttanulmányoztam az összes szakácskönyvet, ami kézügyben volt, a fejből halászlét főztem, de semmilyen receptet nem találtam, amihez halfarok kellett volna. Gondolkodtam egy ideig, aztán nekiláttam: levágtam az uszonyt róla, kiszálkáztam és ledaráltam. Első gondolatom az volt, hogy fasírtot sütök belőle, de tudtam: senki nem szereti a halfasírtot a családból. Aztán végül úgy döntöttem, paradicsomos mártást készítek, hiszen mindannyian szeretjük a paradicsomos halkonzervet, gondoltam, teszek bele egy kis csípős paprikát is, hogy még pikánsabb legyen és ebben a mártásban főzöm ki a halgombócokat. És úgy lőn! A paradicsomos halgombóc azóta igen előkelő helyre került a családi menüben, azóta minden évben legalább egyszer biztos megfőzöm, főleg a nagyböjt időszakában. Nyilván már régóta nem halfarokból készítem, hanem lehetőleg filézett halból, hogy ne kelljen a szálkákkal vesződni.

Pikáns halgombóc
Hozzávalók a gombóchoz: 40 dkg szálkamentes halhús, 1-2 evőkanál zsemlemorzsa, 2 cikk fokhagyma, fél kisfej hagyma, só, bors, bazsalikom, ízlés szerint; a mártáshoz: 1 nagyfej fehérhagyma, 1 sárgarépa, 1-2 evőkanál napragforgóolaj, kb. 1 dl ketchup (házi), 2 dl paradicsomlé, 1-2 babérlevél, só, bors, cukor, chilliszósz vagy chillipaprika ízlés szerint
Elkészítés: a hagymát és a sárgarépát megpucoljuk, a répát finomra reszeljük, a hagymát pedig vékony szeletekre vágjuk. Mindkettőt egy kis olajon üvegesre dinszteljük, aztán kevés vizet hozzáadva fedő alatt puhára pároljuk. Amikor a víz már teljesen elpárolgott, hozzáadjuk a ketchupot, a paradicsomlevet, a babérlevelet és a borsot, majd felforraljuk. Miután felforrt, megsózzuk, majd fedő alatt lassú tűznél pároljuk, míg sűrű mártást nyerünk. Ekkor tehetünk bele kevés borsot, chilliszószt vagy chillipaprikát, illetve kevés cukrot. Míg mindez finom, pikáns mártássá áll össze, elkészítjük a halgombócokat: a halat ledaráljuk a fokhagymával és hagymával együtt, mély tálacskába tesszük, zsemlemorzsát szórunk rá, sózzuk, borsozzuk, bazsalikomot hintünk rá, összegyúrjuk és diónyi nagyságú gombócokat formálunk belőle. A gombócokat lassú tűzön kb. 10 perc alatt a mártásban kifőzzük. Kifőtt tésztával vagy párolt rizzsel tálaljuk.