Húsvéti csoda Mária néni módra

Szomszédasszonyomat, Mária nénit megismerkedésünkkor amolyan habókos, fura szokásokkal és még furább elvekkel teli asszonynak gondoltam. Már hogy is ne, amikor minden bánatát dalba öntötte – onnan lehetett tudni, ha valami bántja, hogy olyankor gyönyörűen énekelt – és még senkit nem hallottam olyan ropogósan nevetni saját esetlenségén, hibáin vagy éppenséggel kárán, mint őt. Az évek során aztán rájöttem, nem is annyira habókos, mint amennyire eleinte hittem, sok mindent tanultam tőle, az emberek közti kapcsolatokról, meg úgy általában az életről. Így egyebek mellett néhány olyan főzési trükkjét leshettem el, amit addig nem ismertem.

A történet még az átkosban játszódott harminc évvel ezelőtt a nagy sorállások idején, néhány nappal húsvét előtt. Épp amiatt zsémbeltem, hogy sehol nem jutottam hozzá sonkához, pedig három helyen is sort álltam, de mindig az orrom előtt fogyott el. Némi reményem volt arra, hogy szüleimtől majd kapunk egy darabocskát kóstolónak, de én azt szerettem volna, hogy sok legyen, mivel vendéget is vártunk. Mária néni, aki épp nálunk volt – csak úgy egy kicsit, mert ez is a szokásai közé tartozott – rezignáltan mondta, ő biza nem aggódik a sonka miatt, már egy hete vett két füstölt csülköt és abból lesz neki a húsvéti sonkája. Igencsak furcsa ábrázattal nézhettem rá, mert menten nevetni kezdett jellegzetes gurgulázó kacagásával, közben a térdét paskolta a tenyerével örülve a „sikernek”: megint tudott olyat mondani, amivel ámulatba ejtett. Mivel én messze nem találtam annyira viccesnek a helyzetet, mint ő, meg is mondtam neki: olyanról hallottam, hogy a bort vízzé változtatják, de aki ezt tette, Jézus volt és mindez jó kétezer évvel ezelőtt történt. De azt, hogy hogyan lesz a csülökből sonka, el sem tudom képzelni. Megjegyzendő, hogy akkoriban a főzési tudományom még olyan szinten volt, hogy a csülökről csak annyit tudtam, hogy a paszulylevesben landolhat. Ezt is közöltem Mária nénivel, aki ekkor már úgy nevetett, hogy a könnyei is potyogtak. Aztán komolyra váltott, „utasított”, hogy vegyek két csülköt, s „ne se búsuljak”, mert az ő segítségével abból is sonkát csinálunk. Úgy is lett… Igaz, szerintem a csülökből továbbra sem lett sonka, de lett belőle annál is jobb étel, ami nálunk a húsvéti menüsorban ma már lekörözi a legfinomabb sonkát is. Vagyis ma az már biztos, hogy minden húsvétkor van nálunk az asztalon göngyölt csülök, de nem biztos, hogy sonka is van.

Göngyölt csülök
Hozzávalók: 1 nagy vagy 2 kisebb füstölt csülök (kb. 2–2,5 kg), bors, 4–5 cikk fokhagyma
Elkészítés: A csülköket – főleg ha házi – kb. 12 órával korábban megmossuk és hideg vízben beáztatjuk. Másnap ezt a levét letöltjük és annyi vízben, amennyi bőven ellepi, odatesszük főni. Lassú tűzön addig főzzük, amíg a hús leválik a csontról, ekkor szűrőkanál segítségével kivesszük, egy nagy tálba tesszük és még forrón kicsontozzuk. A húsról óvatosan lefejtjük a bőrt és egy nagy ív kiterített celofánra rendezzük, a megmaradt húsdarabokat ízlés szerint fűszerezzük borssal és finomra zúzott fokhagymával. Ráöntünk egy-két merőkanálnyit a csülök főzőlevéből a húsra, óvatosan összeforgatjuk, majd a celofánra kiterített bőrre halmozzuk hosszúkás alakban. A celofán segítségével felgöngyöljük a csülök húsát, a két végét megcsavarjuk, és zsineggel szorosan megkötjük, majd két vágódeszka közé tesszük és nehezékkel megnyomtatjuk. Így hagyjuk kihűlni, másnap pedig éles késsel szeleteljük. Főtt tojással és citromkarikákkal tálaljuk.