Egyél szépen! – Albert Bea gasztroblogger szilveszteri ajánlatai

– Milyen ételeket készítsz szívesen?

– Legtöbbször szemügyre veszem a meglévő alapanyagokat és azokból tervezem meg az aktuális menüt. Vagy az üzletben, piacon meglátott hozzávalóhoz igazítom a fogás többi elemét. Nincsenek kimondott kedvenc ételeim. Sokkal inkább kedvelt alapanyagaim vannak, de nyáron szívesen főzök lecsót, friss zöldségekből főzeléket. Megemlíthetem a tésztafélékre alapozó ételeket is, melyeket magam gyúrok.

– Előre megírt recepteket használsz vagy saját magad találod ki ezeket?

– Nagyon ritkán főzök recept szerint. Ad némi fogódzót a hozzávalók listáját illetően, ha valami teljesen újat próbálnék ki, de mindent a saját kamrámra, pénztárcámra és ízlésemre szabok. Legtöbbször egy teljesen új ételt alkotok.

– Ételeidet hetente megosztod az Egyél szépen! nevű közösségi oldaladon. Hogyan született ez a kezdeményezés?

– Egyél szépen! Mindannyian hallottuk gyermekkorunkban az intelmet. Szójátékkal élve a névadás arra próbál rávilágítani, hogy a szép evés – a magyar nyelvhasználatba is beépülő fine dining – otthonainkban is megvalósulhat, ha fantáziával, kreatívitással közelítünk a gasztronómia világához. Ez egy hétköznapi átlagos étkezésünket is kulináris élménnyé emelheti. Ilyen alkalmakhoz igyekszem ötleteket adni a közösségi felületeken a konyhámban készülő ételekből a róluk szóló képekkel, rövid leírásokkal és pontosabb receptekkel is. Alkotó folyamatként tekintek az ételkészítésre, ami feltölt és kicsit kiemel a hétköznapokból. Minthogy ez nálam szinte napi tevékenység, lehetőséget ad egy kis aktív énidőre is. Amikor hétvégén főzök vagy összeállítok egy tálat, az méginkább relaxáló és meditatív tevékenység számomra. Ilyenkor tálalásra is van időm, legtöbbször ekkor készülnek ételfotóim is.

– Hogyan zajlik egy-egy étel elkészítése vagy fotózása? Tekintsünk be kicsit a kulisszák mögé.

– Különbözőképpen jön létre egy-egy ételfotó. Van, hogy spontán módon lefotózom az éppen megfőtt, gőzölgő ételt, kiválasztva hozzá a leginkább passzoló tányért. Olyan is van, hogy már pár nappal előtte képzeletben megtervezem az ételt és vizuálisan megalkotom, amit a fotón látni szeretnék. Ilyenkor szoktak megszületni a kézimunkával készült szalvéták, terítők. Van, amikor az alapanyagok vagy a tálalási kellékek jelentik a kiindulópontot. Más esetben a maradék mentése a téma: például úgy születik valami új, hogy több adag gránátalmamagom van…

– Mi szükséges egy gasztrooldal jól működéséhez? Kik követik figyelemmel alkotásaidat?

– A személyes érdeklődés fennmaradásában mérem az oldal sikerességét. Szerencsére több év után is vannak receptkérések vagy elkészült ételek utáni visszajelzések. Az igazi kihívás számomra, hogy ne vesszek el a közösségi felületekről rám zúduló gasztrotartalmak sokaságában, és megtaláljam az önazonos és hiteles hangot, valamilyen szinten az egyediség felmutatásával. Számomra az Egyél szépen! főként egy szabadidős tevékenységből kinövő projekt. Azt is mondhatnám, hogy főztjeim kiszélesedett baráti körhöz jutnak el. A gasztronómia a finom falatok mellett olyan kaland, melyben benne van a gyermekkor iránti nosztalgia, különböző kultúrákba való betekintés, és nem utolsó sorban önkiteljesítő eszköz a kreativitás és képzelőerő gyakorlatba ültetésével. Azzal, hogy mindezt másoknak is igyekszem megmutatni, számos pozitív élményt adott. Több különböző gasztronómiai témában kaptam megkeresést, melyeknek örömmel tettem eleget.

– Egy őszi piknikezés alkalmával találkoztunk, ahol rengeteg finomságot készítettél, de úgy gondolom, ezek nagyrésze bármilyen eseményen megállná a helyét. Milyen ételeket ajánlanál egy kisebb családi vacsorára, piknikre vagy akár a közelgő szilveszterre, amelyeket profi gasztronómiai tudás nélkül is bárki elkészíthet?

– A különböző szendvicskrémeket kedvelem, melyeket az év bármelyik időszakában el lehet készíteni zöldségekből, tejtermékekből, tojásból, de májpástétomokkal is kísérleteztem. Szilveszter alkalmából akár egy könnyed peszternákos mousse-t is egyszerű elkészíteni. Miután a peszternákot meghámozzuk, szalagokra szeleteljük, majd nagyon kevés vajon pár percig karamellizáljuk serpenyőben, ezután összekeverjük egy doboz natúr vajkrémmel, és sózzuk, borsozzuk ízlés szerint. De készíthető rizslapba csomagolt lazacos tekercs-különlegesség is. A tekercsekhez szükségünk lesz rizslapokra – melyet a nagyobb üzletben szerezhetünk be –, avokádóra, sárgarépára, uborkára, füstölt lazacra, főtt rizsre, pörkölt földimogyóróra és fekete szezámmagra. A rizslapot langyos vízbe megmártva nagyobb méretű tányérra helyezzük, a közepére szezámmagot szórunk, majd ráhelyezzük az avokádószeleteket, a vékony pálcikákra vágott uborkát és sárgarépát. Végül rákerül egy bő evőkanálnyi főtt rizs, amelyet előtte összekevertünk darált mogyoróval, arra tesszük a lazacdarabkákat és szójaszósszal locsoljuk meg, mielőtt felcsavarnánk.

– Vajon hogyan lehet megszerettetni a főzést azokkal, akik csak most ismerkednek az alapokkal? Milyen recepteket, praktikákat ajánlasz számukra?

– A saját példámat tudnám említeni. Megszámlálhatatlan gasztrooldal, recept, az elkészítési folyamatokat bemutató videó jön szembe velünk a világhálón. Én mégis azt ajánlanám, hogy