Búcsú a margarintól

Egy időben majd minden sütemény margarinos krémmel készült. Ez volt az aktuális divat. Szerencsére édesanyám nem hódolt be ennek és maradt a jól bevált almás tésztái, kalácsai, főzött krémmel készült édességei mellett. Aztán mégiscsak bevett néhány újdonságot a repertoárjába. Így lett ismerős az asztalunkon a diókrémes Vuk, a citromos hólabda és a cseles külsejű méteres.

A margarinos krémeket ma sem szívlelem, cukrászdából sem veszek olyat, ami ezt a növényi zsiradékokból készült emulziót tartalmazza. A tésztalappal persze más a helyzet, abba olykor indokolt ez az összetevő, ettől lesz omlós a végeredmény. Pedig kisgyerekként igencsak kötődtem a kockaformájú Rama-margarinhoz. A múlt rendszerben még a román–magyar határ mellett is kiemelt finomságnak számító tömbökből születtek édesapám keze alatt a „füttyösök”: egy-egy kocka kenyérre késsel vékony, fodros margarindíszt helyezett, az így nyert „katonákat” szívesen faltam én is, húgom is. De később sem távolodtam nagyon el a margarintól: iskolásként – amikor nem épp zsíros kenyér volt soron – margarinos kenyeret ettem lekvárral vagy valamilyen felvágottal, kolbásszal, esetleg sonkával. Középiskolás koromra aztán elegem lett a sárga kenőcsből és igyekeztem változatosabbá tenni napi menümet. Kolozsváron pedig vajimádó lettem, otthon valamiért ritkán ettük, pedig sosem kerültük a tejtermékeket. A legviccesebb margarinos történetem mégis Amerikához kötődik: évfolyamtársnőmmel közösen töltöttünk három munkával teli hónapot az újvilágban, ahol az egyik ehető kencét úgy reklámozták, hogy „almost butter”, vagyis majdnem vaj. Tetszett nekünk a furfangos megfogalmazás, hát alkalmaztuk is. Mikor a New-York állambeli George-tó partján helyi fiúk hevesen érdeklődtek barátnőm iránt, ő kijelentette: „I can’t go, I’m almost wife”, vagyis: nem mehetek, majdnem feleség vagyok (azóta egyébként akkori udvarlója hűséges felesége lett).

Múlt héten édesapámat vártam vendégségbe. Valami finommal szerettem volna kedveskedni, így esett a választásom a tejfölös „csodasütire”. Édesapámnak kettes típusú cukorbetegsége van, így az is szempont volt, hogy ne legyen sok cukor a süteményben. Az öcsém kedvencének számító édességet a közös ebéden édesapámmal, sőt apósommal is megszerettettem, úgyhogy biztosan készítek majd nekik a tejföl savanykásságától friss ízű, margarinkrém-mentes süteményből, ami ráadásul viszonylag könnyen elkészíthető.fölö

Tejfölös csodasüti
Hozzávalók a tésztához: 40 dkg liszt, 1 tojás, 25 dkg margarin, 1 kk szódabikarbóna, 10 dkg cukor, 2 evőkanál kakaó, 1 evőkanál tejföl. Hozzávalók a krémhez: fél liter tej, 20 dkg cukor, 2 csomag vaníliás pudingpor, 1 csomag vaníliás cukor, 1 nagy és 1 kis doboz tejföl, vagyis nagyjából 60 dkg
Elkészítés: a fél liter tejben elkészítjük a pudingot a cukorral és a vaníliás cukorral. Mivel a szokásos tejmennyiség felét használjuk, egy igen sűrű masszát kapunk, de erre szükségünk is lesz. Ha kihűlt a puding, hozzáadjuk a tejfölt. A kétféle állagú hozzávalót kézi habverővel a legkönnyebb egyneműsíteni. Így sem kapunk tökéletesen sima krémet, de az íz kárpótol az állagért.
A lisztet a cukorral, szódabikarbónával, kakaóval összemorzsoljuk a margarinnal, az így nyert keverékhez hozzáadjuk a tojást és a tejfölt. Összegyúrjuk a hozzávalókat, majd az eredményt két részre osztjuk. Az első felet méretre nyújtva a vajazott, lisztezett tepsi aljára helyezzük, ezen egyengetjük el a krémet. A második kinyújtott tésztalapot a rétegek tetejére helyezzük, villával megszurkáljuk, majd az egészet kb. 40 perc alatt 180 fokon készre sütjük. A kész süteményt ízlés szerint megszórhatjuk porcukorral. Ha egy napnál tovább kitart, tejföltartalma miatt ajánlatos hűtőben tárolni.