„A szomorkodóval szomorkodni, a nevetővel nevetni”. Terheket vesz le az állam válláról a Máltai Szeretetszolgálat Kisiratoson is

A betegek és idősek gondozása embert próbáló feladat – mondta Heinrich József, a Temes megyei Ótelek plébánosa, az ünnepi szentmise főcelebránsa a Máltai Szeretetszolgálat emberöltőnyi helyi munkássága kapcsán. „A legfontosabb a keresztény ember életében a szeretetnek a gyakorlása. S akik ezt tudják vállalni, olyan valutát visznek magukkal az örökkévalóságba, amely biztos bebocsátást ad” – fogalmazott prédikációjában a tavaly rubinmisés plébános, aki több Arad megyei gyülekezetben is szolgált pályája során.

A szentmisét követően a meghívottak a Máltai Házban, az 1998-ban megnyitott mozgássérült-otthonban emlékeztek az alapítókra. Köztük néhai dr. Almási Béla körorvosra, aki megálmodója és alapítója volt a szociális intézménynek, vagy például néhai Sándor István építészre, akinek a tervei nyomán készült el az épületegyüttes. A helyi kultúrházban vetített képes előadással idézték fel a kezdeteket, a „munkatáborokat”, amelyekben önkéntesek, helyi fiatalok (ma már középkorúak) kétkezi munkával segítettek az otthon felépítésén.

A szeretetszolgálat országos vezetőségi tagjai is jelen voltak az ünnepségen, mint például Dénes Mihály elnök és Puskás Bálint máltai lovag, volt RMDSZ-es szenátor, nyugalmazott alkotmánybíró, a szervezet tiszteletbeli elnöke. Utóbbi elmondta: a Romániában 33 éve működő Máltai Szeretetszolgálat 17 településen tevékenykedik, és olyan feladatokat lát el, amelyeket a különböző állami hatóságok nem tudnak teljesíteni, vagy ha el is végzik, az adminisztratív teendőkre összpontosítanak, nem az emberközpontúságra.

„Olyan terheket vettünk le az állam válláról, mint a hajléktalanok ellátása, a betegek, idősek, fogyatékosok segítése, és az a szép ebben, hogy a szeretet a mozgatórugó. Nem kötelezettség, közigazgatási megfontolás vezérli önkénteseinket, hanem a segítségnyújtás önzetlen szándéka. Sok olyan feladatot oldunk meg, amit az állam nem tudna, mert mi az emberek közt élünk, velük együtt tevékenykedünk” – fogalmazott a tiszteletbeli elnök. Puskás Bálint kiemelte: a Máltai Szeretetszolgálat sokrétű tevékenységét a román állam érdemrenddel ismerte el, de a társadalom megbecsülését is érzik.

„A 33 év alatt a szeretetszolgálat példaképpé vált az emberek számára, és sok gondot csak a társadalom összefogásának köszönhetően tudunk megoldani. Például egy Barót mellett élő nehéz sorsú családnak nem volt lakhatási lehetősége, és egy hónap alatt összegyűlt a pénz egy ház megvásárlására. Jelenleg Szovátán folyik gyűjtés öt árván maradt gyerek megsegítésére: talán tíz napja hirdettük meg, hogy felajánlásokat várunk, és a ház már épül. Az emberek segítenek, odaállnak a rászorulók mellé, ha látják, hogy egy megbízható szervezet karol fel egy ügyet” – sorolta a példákat.

A szervezet és a Máltai Ház vezetője elmondta azt is, hogy kezdetben több szociális tevékenységet folytattak, idősek napközi otthonaként is működött a ház és otthoni betegellátást is nyújtottak, de jelenleg kizárólag bentlakásos mozgássérültközpontként szolgál. 21 alkalmazottja van (beleértve a takarító és konyhai személyzetet, illetve a gondozókat és szociális munkásokat), és az évek alatt a kezdeti húszról negyvenre nőtt a betegágyak száma. Jelenleg 38 lakója van az intézménynek, de a várólistán is vannak hárman-négyen, úgyhogy teltházról lehet beszélni. A beutaltak többsége idős személy, de vannak a húszas, illetve negyvenes éveikben lévők is, és nemcsak Arad környékéről, hanem például Háromszékről is – sorolta László Lajos.

Az otthonban dolgozók naponta szembesülnek tragédiákkal, szomorú sorsokkal, de a hit erőt ad számukra a munka folytatásához. „Valóban vannak nehéz pillanatok, de amikor látjuk, hogy a munkánknak van eredménye, jobb egészségügyi állapotba kerül valaki, vagy olyan is megtörtént, hogy visszatérhetett az otthonába, ezek feltöltenek. S mivel katolikus szervezet vagyunk, a hit minket mindig megerősít” – mondta László Lajos.

Nagy Rozália a megnyitás óta az otthon lakója. Az Arad-hegyaljai Gyorokról származik, és születésétől fogva mozgássérült. Közel nyolc évet az aradi szociális otthonban töltött, majd 1998-ban beköltözött a kisiratosi Máltai Házba, amelyet kifejezetten mozgássérültek számára alakítottak ki, és az is szempont volt számára, hogy magyar környezetbe kerülhetett. „Nem egyszerű többféle helyzetben lévő emberrel együtt lenni, megéljük egymás hol könnyebb, hol nehezebb sorsát. De próbálok, ahogy a szentmisében is volt szó róla, a szomorkodóval szomorkodni, a nevetővel nevetni” – mesélt a mindennapokról a ház „rangidős” lakója.