Minőségi ellátást, kevesebb várakozást, több megbecsülést a betegeknek és az orvosoknak!

Mi azt szeretnénk, hogy a betegek számára egy hozzáférhetőbb, biztonságosabb egészségügyi rendszert alakítsunk ki, ahol a rászorulót nem csak akkor látják el, ha van küldőpapírja, hanem csak egyszerű programálással is, legyen az akár online vagy telefonos.

Én magam orvosként, urológusként is többször szembesültem azzal, amikor nyugdíjas orvosprofesszorok páciensként jöttek hozzám, és elmondták, hogy eddig fogalmuk sem volt arról, hogy betegként mennyire kiszolgáltatott vagy ebben a rendszerben, mennyit kell várakozni, milyen nehezen kapja meg az információkat a páciens. Az egészségügyi rendszerben dolgozók – orvosok, asszisztensek – esetében azt szeretnénk, hogy a rájuk nehezedő papírmunka csökkenjen. Azt akarjuk elérni, hogy a betegek gyógyításakor elsősorban és teljes figyelmükkel a páciensre fókuszáljanak, ne kényszerüljenek fél kézzel a sztetoszkópot fogni, másik kezükkel pedig receptet írni.

– A Józan ész programja a betegeket helyezi előtérbe, azt ígérik, hogy biztosítják a háziorvost minden településen. Hogyan lehet ezt kivitelezni?

– Az egészségügyi rendszerben, egyértelműen az első számú gond az, hogy a betegek nem érzik biztonságban magukat. Ugyanígy, nem érzi biztonságban magát az egészséges ember sem, mert ha megbetegszik, milyen egészségügyi rendszer vár rá? Egy olyan, ahol gyorsan, szakszerűen ellátják, ahol tájékoztatják az állapotáról és ahol emberi hangon szólnak hozzá vagy egy olyan, ahol mindenkinek „adnia kell valamennyit”, hogy mindezekben részesüljön?

Helyette be kell vezetni azt az empatikus, szolidaritási elven alapuló ellátórendszert, ahol mindenki biztonságban érzi magát és nyugodt szívvel rábízza magát az orvosra.

– Álomszerű elképzelés. Hogy lesz ebből valóság?

– A járóbeteg- és a családorvosi rendelők számát növelni kell, mivel a családorvosok 30-40 százaléka a következő négy évben nyugdíjba megy. Ezt csak érhetjük el, ha vonzóvá tesszük a családorvosi szakmát az orvostanhallgatók körében, hogy családorvosi szakorvosi vizsgára jelentkezzenek. Ugyanez a helyzet a járóbeteg-rendelők számának növelésével is. Meg kell erősíteni ezeknek a finanszírozását, hogy érdemes legyen falun is járóbeteg-kabinetet fenntartani. Biztosítani kell helyi önkormányzati támogatást és a megyei biztosító pénztártól is kiszámítható juttatást kapjanak. Így megéri befektetni orvosi eszközökbe, ekográfot vásárolni, és hetente legalább egyszer ezekben a falvakban is urológiai, kardiológiai, ortopédiai vagy különböző pediátriai vizsgálatokat végezni, esetleg kisebb sebészeti beavatkozásokat, szűréseket.

– Ön szerint mi a teendő, mit javasolnak?

– Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a prevencióra és a szűrővizsgálatokra. Egynapos befektetésekkel kell a betegek igényeit kielégíteni, hogy a várólisták csökkenjenek. Óriási előrelépést jelentene, hogy ha a beteget már a családorvosnál beprogramálnák a kórházba vagy a járóbetegrendelőbe a következő konzultációra.

Ez az orvos és az asszisztensnő felelőssége.

(X – fizetett hirdetés)

Készült az RMDSZ megbízásából, MFC-azonosító: 13240004.
Comandat de UDMR, cod MFC: 13240004.