Ukrajna ugyanis egyre agresszívebben viselkedik úgy, mint a virtigli náci vagy kommunista országok, amelyekben a működés alapértelmezett elemét képezte a polgárok egy részének származás alapján történő listázása, megbélyegzése, fenyegetése és zaklatása. Emellett – minden bizonnyal az európai értéknek minősülő tolerancia jegyében – a nem ukrán nemzetiségű diákok anyanyelven való tanulása ellehetetlenítésének céljával elfogadott oktatási törvény mellé most egy nyelvtörvény is készül, amely drasztikusan korlátozná az őshonos közösségek anyanyelv-használatát a hivatalokban. Míg ez utóbbiak az összes kisebbség ellehetetlenítését szolgálják, az egyes kisebbségi polgárok listázásával és zaklatásával csupán a magyarokat „tüntetik ki” – legalábbis egyelőre.

A kormány és Petro Porosenko elnök a jelek szerint úgy értékeli, hogy a jövő évi elnök- és parlamenti választások előtt valamilyen sikert kellene felmutatni. Mivel azonban az ország keleti részében az oroszokkal zajló fegyveres konfliktusban ilyen fejlemény nincs kilátásban, úgy döntöttek hát, hogy gyorsan gerjesztenek egy másik konfliktust, amelyben nagyobb eséllyel győzhetnek. Legalábbis ezt hiszik.

A stratégia átlátszó, mint az, hogy az Ukrajnát az elmúlt évtizedekben tönkretevő oligarchák közül azért lehet éppen Porosenko hatalmon, mert úgy döntött: a következőkben éppen Nyugat-, főleg pedig Amerika-barát politikust fog játszani. Kipécéztek egy kis szomszédot, amely éppen konfliktusban áll az EU jelenlegi ideológiai vezetőivel, és mesterségesen tovább gerjesztették az egy ideje amúgy is meglévő konfliktust.

A beregszászi konzulátuson egy állampolgári eskütételen készített rejtett kamerás felvétel egyértelműen titkosszolgálati akció, és egyértelműen a magyar–ukrán konfliktus elmélyítésének kiprovokálását célozta. Annak nyomán ugyanis a kijevi külügy – az előre megírt forgatókönyv alapján – légből kapott érvekre hivatkozva kiutasította a magyar konzult, mintha Ukrajnában súlyos bűncselekmény volna más ország állampolgárságának a felvétele.

Pedig ez nincs így, és ezt a héten éppen az Ukrán Biztonsági Szolgálat ismerte el, amikor közölte: az ukrán törvények alapján nem vonhatók felelősségre a kettős állampolgárok. Mindeközben azért tovább zajlanak a magyarok megfélemlítését célzó akciók. A parlament honlapján elindított, a magyarok Magyarországra való deportálását követelő petíciótól legalábbis tudomásunk szerint eddig az ukrán kormánypártok egyike sem határolódott el. Ugyanilyen felháborító, hogy egy szélsőjobboldali szervezet, a Mirotvorec (ami magyarul Béketeremtőt jelent, de pontosan annyi köze van a békéhez, mint az 1984 című regényben az Igazság-minisztériumnak az igazsághoz) magyar állampolgársággal rendelkező kárpátaljaiakról készült, törvénytelen listája alapján az ukrán állami hatóságok nem azt a szervezetet vonják felelősségre, amely visszaélt a polgárok adataival, hanem a listát felhasználva átvilágítják az érintetteket.

És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy egyre több magyar értelmiségit – helyi tisztségviselőket, újságírókat – vegzálnak pitiáner módon, hosszasan várakoztatva őket a határon, ugyancsak egy lista alapján. A legújabb támadást pedig egy ukrán képviselő indította, aki betelepítéssel fordítaná meg az etnikai arányokat Beregszászon. Márpedig az ország keleti részén zajló állóháború ide vagy oda, ilyesmit csakis egy utolsó, ordenáré diktatúra követ el a polgárai ellen.

A helyzet viszont az, hogy Kijev alighanem rosszul választotta meg az aktuális „mumust”, akit könnyen legyőzhet. Magyarország ugyanis az EU és a NATO tagjaként annyiban előnyösebb helyzetben van, hogy mindaddig megvétózhatja az ukrán csatlakozást, amíg az ukrán hatóságok üldözik a magyarokat. Jó lenne persze ebbe más uniós tagállamokat is bevonni – a több százezres ukrajnai román közösség miatt a legkézenfekvőbb már csak azért is Románia lenne, mert Bukarest már az oktatási törvény ellen is fölemelte a szavát. És bár Kijev az ukrajnai románokat nem zaklatja úgy, mint a magyarokat, egyrészt ez bármikor megváltozhat, másrészt a fasisztoid oktatási törvény után az ugyanolyan fasisztoid nyelvtörvény ugyanúgy sújtaná az ukrajnai román közösség tagjait is.

Tudjuk persze, hogy mind az EU-, mind a NATO tagországai között szép számmal akad olyan, amely enyhén szólva is szelektíven alkalmazza az amúgy mindkét szervezetben alapértéknek számító emberi és kisebbségi jogi előírásokat. Viszont az újonnan csatlakozni kívánó országoktól rendszerint megkövetelik a tiszteletben tartásukat, ezért egyértelmű: Ukrajnát mindenképpen rá kell szorítani arra, hogy az esetleges csatlakozás feltételként hagyja abba magyarok vegzálását, és szavatolja a kisebbségek oktatási és anyanyelvhasználati jogait. Azokat ugyanis még az sem írhatja felül, hogy a kijevi kormány az orosz befolyás terjeszkedésének egyetlen akadálya szerepében tetszeleg.