HIRDETÉS

Balogh Levente

2018. május 14., 23:18

Történelmi nap Jeruzsálemben

Az majd csak az utókor számára derül ki, hogy összességében véve pozitív vagy negatív következményekkel jár a közel-keleti konfliktus rendezése szempontjából az Egyesült Államok izraeli nagykövetségének Jeruzsálembe költöztetése, és ezzel a palesztinok által is saját fővárosuknak tekintett város de facto elismerése a zsidó állam fővárosaként. Annyi ugyanakkor bizonyos, hogy a hétfői hivatalos költöztetési ceremónia történelmi jelentőségű lépés.

Az már a döntés hónapokkal ezelőtti bejelentésekor sokak számára valószínűnek tűnt, hogy Donald Trump amerikai elnök ezzel a több tízmilliós egyesült államokbeli neoprotestáns, evangéliuminak mondott keresztény szavazótábornak tett gesztust a támogatásért, ők ugyanis a Bibliára hivatkozva kritikátlan támogatói Izraelnek és az izraeli politikának. Az is világos, Washington számára elsődleges fontosságú, hogy stabilan megvethesse a lábát a térségben, ezzel szavatolva befolyását az energiahordozókban gazdag térségben, ehhez pedig nélkülözhetetlen egy elkötelezett szövetséges a régióban.

Ettől eltekintve nehezen elképzelhető, hogy a döntést a nemzetközi jogi, geopolitikai körülmények figyelmen kívül hagyásával, a várható következmények mérlegelése nélkül hozták meg. A jelenlegi washingtoni vezetők a jelek szerint úgy értékelik: az eddig mérsékelt eredményeket hozó izraeli–palesztin tárgyalások folytatásának erőltetése helyett átvágják a gordiuszi csomót, és ezzel a radikális lépéssel ösztönzik a probléma érdemi rendezésére a feleket, illetve késztetik viszonyulásra a világ többi országát, illetve hatalmi tényezőjét.

A lépés bírálói ugyan a palesztin radikalizmus felerősödésével riogatnak, ugyanakkor azt figyelmen kívül hagyják, hogy mindez még nem jelenti automatikusan azt, hogy kizárólag Izrael fővárosának ismerik el Jeruzsálemet. A nagykövetség átköltöztetése nem egyenértékű azzal, hogy nem támogatják a megállapodást arról, hogy a város egyszerre legyen a palesztinok és az izraeliek fővárosa. Inkább impulzus arra, hogy végre szülessen valós, erre vonatkozó megállapodás a szemben álló felek között.

Már csak ezért is elhamarkodott és káros lett volna, ha sikerül az a francia terv, hogy az Európai Unió egységesen ítélje el az amerikai lépést. A túlmozgásos Emmanuel Macron és számos más nyugat-európai uniós vezető már csak ideológiai alapon is szembe kíván szállni Trumppal, ugyanakkor könnyen megtörténhet, hogy döntésük mozgatórugói közt az is ott van, hogy ezzel szerettek volna gesztust tenni az országukban élő, immár több milliósra duzzadt nagyságrendű, bevándorlói háttérrel rendelkező, muzulmán hitű polgárnak. Márpedig az nehezen elfogadható, hogy ilyen belpolitikai okok miatt kötelezzék el az egész EU-t az ügyben.

Vélhetően ezért – meg persze a Washington és Telv-Aviv részéről begyűjthető jó pontokért – is szállt szembe sikerrel ezzel a döntéssel Magyarország, Csehország és Románia. Amelyek következetesek ebben a témában, hiszen Ausztriával kiegészülve az uniós tagállamok közül csupán az ő képviselőjük volt jelen a nagykövetsége költözése alkalmából megtartott izraeli külügyi fogadáson.

Igaz, Bukaresten és Prágán kívül egyikük sem kötelezné el magát a saját nagykövetség elköltöztetése mellett, de az irányvonal egyértelmű: az ügyben az európai polgárok érdekeit, illetve a hagyományos európai érdekeket szem előtt tartva kell állást foglalni. Persze nem kell fejjel rohanni a falnak, hiszen a térségben az Egyesült Államok mellett Oroszország és Törökország is szívesen sütögetné a saját pecsenyéjét – hogy Iránról és Szaúd-Arábiáról ne is beszéljünk, bár utóbbi most Washington és Tel-Aviv oldalán áll, legalábbis ami az Iránnal való szembenállást illeti.

Mindenesetre nehéz nem európai érdeknek tekinteni azt, hogy az egyre kaotikusabb Közel-Keleten legyen egy olyan stabil, erős állam, amely a klasszikus nyugati, európai demokratikus értékeket képviseli, emellett pedig jelentős tapasztalattal rendelkezik az iszlamista radikalizmus és terrorizmus elleni küzdelemben. És amely Európa szövetségese lehet a jövőbeni geopolitikai kihívások leküzdésében.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Rostás Szabolcs 2018. május 14., hétfő

Külpolitikai ballépések

A pápa esetleges jövő évi romániai látogatásával kapcsolatos bejelentésével a bukaresti kormányzati illetékesek rövid idő leforgása alatt másodszorra bizonyítják be, hogy belpolitikai érdekeiknek próbálják alárendelni a román diplomáciát, ezzel párhuzamosan sikerült jól lejáratniuk az országot nemzetközi s

Balogh Levente 2018. május 11., péntek

A kommunizmus áldozatai és a ma is élő gyilkos eszmék

Az embertelen és emberellenes kommunista rendszer megérdemelt bukása után közel három évtizeddel – remélhetőleg csak időlegesen – újabb „sikert” aratott...

HIRDETÉS
Kiss Judit 2018. május 11., péntek

Az óvoda és a jövő zenéi

Úgy tűnik, a nem is olyan távoli jövőben kötelezővé teszik az óvodai oktatást Romániában, miután a minap döntéshozó kamaraként megszavazta a szenátus plénuma a tanügyi törvényt módosító tervezetet.

Páva Adorján 2018. május 10., csütörtök

A gyalázóknak álló zászló

„Néhányan a szemközti kocsmából tétlenül végignézték az egészet. Ez jobban fáj, mint hogy letépték a zászlót” – panaszkodott múlt héten Miklós András sepsiszentgyörgyi tanácsos.

HIRDETÉS
Rostás Szabolcs 2018. május 08., kedd

Tendenciózus riport magyarokról

Az elmúlt évtizedekben megtanulhattuk, valahányszor magyar vonatkozású témához nyúl, a többségi média kevésszer törekszik kiegyensúlyozott tájékoztatásra.

Bálint Eszter 2018. május 06., vasárnap

Sztrádamizéria: már a jó hír sem feltétlenül pozitív

Ezeket a címeket adja ki a Krónika honlapjának keresője, ha beütjük azt a szót, hogy autópálya.

HIRDETÉS
Kiss Judit 2018. május 04., péntek

Páratlan kincsek, járhatatlan utak

Mindhiába áldotta meg az Isten a Székelyföldet olyan páratlan, különleges természeti kincsekkel, mint Bálványosfürdő és a Szent Anna-tó, ha az odavezető utak a kifürkészhetetlen emberi indítékok, szándékos vagy nem szándékos nemtörődömség miatt szinte járhatatlanok.

Páva Adorján 2018. május 02., szerda

A nagy egyesülés széteső hologramja

George Ivașcu, a kultúra és a nemzeti identitás minisztere szerint a „történelmi valóság” megköveteli, hogy 2020-ig meghosszabbítsák a centenáriumi ünnepségsorozatot.

Balogh Levente 2018. május 01., kedd

Johannis kampányindítója

Klaus Johannis államfő meg akar szabadulni attól az imázstól, miszerint csöndes, háttérbe húzódó államfő, ehhez azonban folyamatosan előtérben kell lennie, ha ismét elnökválasztást akar nyerni.

Balogh Levente 2018. április 27., péntek

Életbe vágó orvosképzés

A magyar nyelvű orvosképzésnek meg kell maradnia Erdélyben – ebben minden mérvadó tényező egyetért. Az azonban, hogy ez hogyan érhető el, egyelőre még homályba vész.

HIRDETÉS
Vélemény
Rostás Szabolcs: Külpolitikai ballépések

A pápa esetleges jövő évi romániai látogatásával kapcsolatos bejelentésével a bukaresti ...

Balogh Levente: A kommunizmus áldozatai és a ma is élő gyilkos eszmék

Az embertelen és emberellenes kommunista rendszer megérdemelt bukása után közel három évtizeddel – ...

Kiss Judit: Az óvoda és a jövő zenéi

Úgy tűnik, a nem is olyan távoli jövőben kötelezővé teszik az óvodai oktatást Romániában, ...

HIRDETÉS
HIRDETÉS