Balogh Levente

2018. május 14., 23:18

Történelmi nap Jeruzsálemben

Az majd csak az utókor számára derül ki, hogy összességében véve pozitív vagy negatív következményekkel jár a közel-keleti konfliktus rendezése szempontjából az Egyesült Államok izraeli nagykövetségének Jeruzsálembe költöztetése, és ezzel a palesztinok által is saját fővárosuknak tekintett város de facto elismerése a zsidó állam fővárosaként. Annyi ugyanakkor bizonyos, hogy a hétfői hivatalos költöztetési ceremónia történelmi jelentőségű lépés.

Az már a döntés hónapokkal ezelőtti bejelentésekor sokak számára valószínűnek tűnt, hogy Donald Trump amerikai elnök ezzel a több tízmilliós egyesült államokbeli neoprotestáns, evangéliuminak mondott keresztény szavazótábornak tett gesztust a támogatásért, ők ugyanis a Bibliára hivatkozva kritikátlan támogatói Izraelnek és az izraeli politikának. Az is világos, Washington számára elsődleges fontosságú, hogy stabilan megvethesse a lábát a térségben, ezzel szavatolva befolyását az energiahordozókban gazdag térségben, ehhez pedig nélkülözhetetlen egy elkötelezett szövetséges a régióban.

Ettől eltekintve nehezen elképzelhető, hogy a döntést a nemzetközi jogi, geopolitikai körülmények figyelmen kívül hagyásával, a várható következmények mérlegelése nélkül hozták meg. A jelenlegi washingtoni vezetők a jelek szerint úgy értékelik: az eddig mérsékelt eredményeket hozó izraeli–palesztin tárgyalások folytatásának erőltetése helyett átvágják a gordiuszi csomót, és ezzel a radikális lépéssel ösztönzik a probléma érdemi rendezésére a feleket, illetve késztetik viszonyulásra a világ többi országát, illetve hatalmi tényezőjét.

A lépés bírálói ugyan a palesztin radikalizmus felerősödésével riogatnak, ugyanakkor azt figyelmen kívül hagyják, hogy mindez még nem jelenti automatikusan azt, hogy kizárólag Izrael fővárosának ismerik el Jeruzsálemet. A nagykövetség átköltöztetése nem egyenértékű azzal, hogy nem támogatják a megállapodást arról, hogy a város egyszerre legyen a palesztinok és az izraeliek fővárosa. Inkább impulzus arra, hogy végre szülessen valós, erre vonatkozó megállapodás a szemben álló felek között.

Már csak ezért is elhamarkodott és káros lett volna, ha sikerül az a francia terv, hogy az Európai Unió egységesen ítélje el az amerikai lépést. A túlmozgásos Emmanuel Macron és számos más nyugat-európai uniós vezető már csak ideológiai alapon is szembe kíván szállni Trumppal, ugyanakkor könnyen megtörténhet, hogy döntésük mozgatórugói közt az is ott van, hogy ezzel szerettek volna gesztust tenni az országukban élő, immár több milliósra duzzadt nagyságrendű, bevándorlói háttérrel rendelkező, muzulmán hitű polgárnak. Márpedig az nehezen elfogadható, hogy ilyen belpolitikai okok miatt kötelezzék el az egész EU-t az ügyben.

Vélhetően ezért – meg persze a Washington és Telv-Aviv részéről begyűjthető jó pontokért – is szállt szembe sikerrel ezzel a döntéssel Magyarország, Csehország és Románia. Amelyek következetesek ebben a témában, hiszen Ausztriával kiegészülve az uniós tagállamok közül csupán az ő képviselőjük volt jelen a nagykövetsége költözése alkalmából megtartott izraeli külügyi fogadáson.

Igaz, Bukaresten és Prágán kívül egyikük sem kötelezné el magát a saját nagykövetség elköltöztetése mellett, de az irányvonal egyértelmű: az ügyben az európai polgárok érdekeit, illetve a hagyományos európai érdekeket szem előtt tartva kell állást foglalni. Persze nem kell fejjel rohanni a falnak, hiszen a térségben az Egyesült Államok mellett Oroszország és Törökország is szívesen sütögetné a saját pecsenyéjét – hogy Iránról és Szaúd-Arábiáról ne is beszéljünk, bár utóbbi most Washington és Tel-Aviv oldalán áll, legalábbis ami az Iránnal való szembenállást illeti.

Mindenesetre nehéz nem európai érdeknek tekinteni azt, hogy az egyre kaotikusabb Közel-Keleten legyen egy olyan stabil, erős állam, amely a klasszikus nyugati, európai demokratikus értékeket képviseli, emellett pedig jelentős tapasztalattal rendelkezik az iszlamista radikalizmus és terrorizmus elleni küzdelemben. És amely Európa szövetségese lehet a jövőbeni geopolitikai kihívások leküzdésében.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Páva Adorján 2019. március 07., csütörtök

Rareș Vasilicáék udvarhelyi építkezése

Különleges látogatók érkeztek a minap Székelyudvarhelyre: tizenhat craiovai középiskolást látott vendégül a Tamási Áron Gimnázium. A találkozót a Hargita és a Dolj megyei tanfelügyelőség „hozta össze”, hogy a diákok testközelből ismerhessék meg egymás kultúráját.

Kiss Judit 2019. március 06., szerda

Mi normális, mi nem az

Biztosan sokan hallották már a magyar abszurd humor egyik legjelesebb képviselőjeként ismert Laár András „alteregójának”, Besenyő Pista bácsinak a „Mi hülyeség, mi nem az” című, emberi mivoltunk fonákságait görbe tükörben láttató eszmefuttatását.

Makkay József 2019. március 05., kedd

Pofonterápia-mentes EP-választást

Az európai parlamenti választások romániai esélyeit taglaló egyik Facebook-csoportban egy liberális világnézetű magyar értelmiségi teljes mellszélességgel az USR + PLUS listáját ajánlja bizonyosságként arra, hogy ennél jobb társaságot senki nem kínál.

Bálint Eszter 2019. március 04., hétfő

És a végén senki sem felel

Az év végéig elkészül 180 kilométer autópálya – mondta fel a leckét Răzvan Cuc újonnan kinevezett közlekedésügyi miniszter. Hisszük, ha látjuk – válaszolhatnánk, de valljuk be, az eddigi tapasztalataink alapján nemigen tudjuk elhinni.

Balogh Levente 2019. március 01., péntek

A Fogarasföldtől a Székelyföldig

Harminchárom Brassó, illetve Szeben megyei település a napokban bejelentette, hogy létre kívánják hozni a Fogarasföld mikrorégiót.

Pataky István 2019. február 28., csütörtök

Sóhivatalok Európája

Politikai szimpátia alapján lehet örülni, illetve keseregni azon, hogy Laura Codruța Kövesit, a DNA korábbi vezetőjét tartja a legalkalmasabbnak az európai főügyészi tisztségre az Európai Parlament (EP) belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi szakbizottsága.

Kiss Judit 2019. február 27., szerda

Számszerűség, bizalmatlanság

Nem kevesen ódzkodnak attól a romániai lakosok közül, hogy rendszeresen járjanak orvoshoz, fogorvoshoz. Erről most újfent „van papírunk”.

Balogh Levente 2019. február 26., kedd

Szimbolikus politizálás

Abban nincs sok meglepő, ha olyan szervezetek állnak elő újabb és újabb magyarellenes megnyilvánulásokkal, amelyek illetékeseit éppen azért ejtőernyőzték Erdélybe, hogy folyamatosan mérgezzék a magyar–román viszonyt. 

Rostás Szabolcs 2019. február 25., hétfő

Jövőkép, erődemonstráció

Ahhoz képest, hogy jövőképformáló iránymutatások felsorakoztatásának szánták, az RMDSZ Kolozsvárt rendezett kongresszusán sokszor olyan érzése támadt a külső szemlélőnek, mint amikor egykori katonatársak közös élménybeszámolóját hallja.

Balogh Levente 2019. február 22., péntek

Jelképérték

„Ha történetesen akkorra jelentenék be az elkövető kézre kerítését, amikor ez az írás megjelenik, már akkor is késő lenne” – írtuk pontosan három héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon.

Vélemény
Páva Adorján: Rareș Vasilicáék udvarhelyi építkezése

Különleges látogatók érkeztek a minap Székelyudvarhelyre: tizenhat craiovai középiskolást látott ...

Kiss Judit: Mi normális, mi nem az

Biztosan sokan hallották már a magyar abszurd humor egyik legjelesebb képviselőjeként ismert Laár András ...

Makkay József: Pofonterápia-mentes EP-választást

Az európai parlamenti választások romániai esélyeit taglaló egyik Facebook-csoportban egy liberális ...

Hallgassa online rádióinkat