Makkay József

2018. november 13., 06:21

Manfred Weber és Európa jövője

Nem vitás: Manfred Weber, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) politikusa és az Európai Parlament néppárti frakciójának vezetője – az Európai Néppárt (EPP) csúcsjelöltjeként – a lehető legjobb választás az Európai Bizottság elnöki posztjára.

A jobboldali-konzervatív pártokat tömörítő EPP múlt heti, helsinki kongresszusán Weber gond nélkül győzött, kihívója, Finnország korábbi miniszterelnöke, Alexander Stubb esélytelen volt. A finn politikus a baloldali-liberális pártok retorikáján is túltéve, keményen bírálta a renitenskedő „keleti” országokat – elsősorban Magyarországot és Lengyelországot –, azt követelve, hogy az Unió intézményei ne bánjanak kesztyűs kézzel sem Budapesttel, sem Varsóval.

Stubb leszavazása azt is jelzi, hogy az Európai Néppárt a huszonnegyedik órában felébredt. Orbán Viktor szavaival élve: „Európa a nemzetek Európája lesz vagy nem lesz”. Akik pár hete még azt ünnepelték az Európai Parlamentben, hogy a Magyarország ellen benyújtott Sargentini-féle politikai jelentés vitája mennyire megosztja a néppártot – amely már nem tud falazni a „magyar diktatúrának” –, most keserű szájízzel kell megtapasztalják, hogy a jövő májusi EP-választásokat követően Manfred Weber a legesélyesebb jelölt az Európai Bizottság elnöki posztjára. Az a német politikus, aki nemcsak a magyar kormány barátja, hanem határozott víziója van az Európai Unió jövőjével – így Kelet-Európa felzárkóztatásával – kapcsolatban is.

A szocialistáknak, a zöldeknek, a liberálisoknak – egyszóval a balliberálisoknak – a lehető legrosszabb hír ez, hiszen egy markánsan konzervatív-jobboldali vezetésű Európai Bizottság gyökeresen szakíthat a szintén néppárti Jean-Claude Juncker mai EB-elnök politikájával, amely egyféle kormányozhatatlan hajóvá tette az Európai Uniót. Józan (és főként ezen van a hangsúly) politikai ítélőképességét befolyásoló szenvedélyén túl Junckernek az a legnagyobb baja, hogy semmiféle víziója nincs Európa jövőjével kapcsolatban, és ez többek között a migránskérdés felelőtlen kezelésében nyilvánult meg, amikor – a tagországok akarata ellenére – folyamatosan igyekezett elosztani az unió határait átlépő illegális bevándorlókat. A határait kerítéssel védő magyar kormányt közellenségnek kikiáltó EB feje mára rájött, hogy politikája tarthatatlan, így a négy évvel ezelőtti megválasztását támogató néppárti lobbi kihátrált hasonszőrű társai mögül.

Az Európai Unió történetében még soha nem volt annyi belső viszály és feszültség, mint az utóbbi négy esztendőben. Az Unióból egyre jobban kiábránduló kelet-európai országok állampolgárai csak azt látják, hogy társulásukért cserébe a nyugati tagországok egy minden szempontból könnyen megszerezhető és olcsó piachoz jutottak, beleértve a munkaerőpiacot is. Ezekből a keleti régiókból gyakorlatilag bármilyen mennyiségben elszipkázható a számukra szükséges munkavállalói tömeg. De ez mégsem elegendő: a „keletieknek” Brüsszel abban is diktálni akar, hogyan éljenek, miben higgyenek, és milyen színezetű kormányt válasszanak maguknak.

Érthető, hogy ez a fajta együttműködés hosszabb távon halálra van ítélve. Nagy-Britannia kilépése az Európai Unióból rég figyelmeztető jel kellett volna hogy legyen, de Brüsszel nem a Brexit kiváltó okaival foglalkozott, inkább a bennmaradó országok fölötti autoritását akarta erősíteni. Miután Lengyelországban is egyre erősödő körök vetik fel az EU-ból történő lehetséges kilépés forgatókönyvét, a tagországok és Brüsszel viszonyában átfogó reformokat tervező Manfred Weber valóban a huszonnegyedik órában foglalhatja el az Európai Bizottság vezetői székét. Persze, abban az esetben, ha a néppárt nagy családjához tartozó pártok zöme győz a tagországokban, és a 705 EP-képviselő több mint fele az EPP soraiból fog kikerülni. Abba ugyanis rossz belegondolni, hogy egy új Jean-Claude Juncker, vagy egy nála is rosszabb balliberális jelölt kerül 2019-ben az Európai Bizottság élére.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Makkay József 2019. május 02., csütörtök

A minden határt túllépő temetőgyalázás

Már szinte meg sem lepődik az ember, amikor a magyarellenes megnyilvánulások hosszú sorában ezúttal magyar temetőgyalázást követ el a román hatalom a Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata révén.

Balogh Levente 2019. április 26., péntek

Románia, káoszország

A román belpolitikai életben ma már egyetlen, biztosnak nevezhető elem van: a mindent egyre jobban eluraló káosz.

Pataky István 2019. április 24., szerda

Biztos-e Johannis győzelme?

Laza cicázásnak számít a politikai küzdelem szereplői számára az európai parlamenti választásokat megelőző kampány a Cotroceni-palotáért folytatott meccshez képest, pedig egyelőre csak egyetlen olyan jelöltet ismerünk, aki nyilvánosan bejelentette indulási szándékát az államfői pozícióért.

Balogh Levente 2019. április 19., péntek

A Notre-Dame és a feltámadás

Azt mondják, rendszerint mindenki emlékszik arra, éppen hol volt, és mivel foglalkozott, amikor valamilyen világrengető jelentőségű esemény – például a Kennedy-gyilkosság vagy a 9/11-es terrortámadás – történt.

Kiss Judit 2019. április 17., szerda

Szemetelők és bizakodók

Úgy tűnik, mintha az igazi, napsütéses tavasz érkeztével egyre többeket kezdene zavarni a természetben és a lakott területeken is szétterjedő szemét.

Vélemény
Balogh Levente: Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális ...

Makkay József: Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy ...

Balogh Levente: Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még ...