Magyarokat gyalázni lehet, a különnyugdíjakat kritizálni uszítás?

Az már más kérdés, hogy ezek a kísérletek mennyire voltak őszinték, és milyen eredménnyel jártak. Miért merül fel a „hátsó szándék” a törvényhozók részéről? A kétkamarás bukaresti parlament 2023-ban – ismét – megszavazta a képviselők és szenátorok különnyugdíjának eltörlését kimondó törvényt, amelyet azonban akkor sem sikerült olyan formában megalkotni, hogy kiállja az alkotmányosság próbáját. Emiatt akárcsak egy évvel korábban, a taláros testület 2023-ban is az alaptörvénnyel ellentétesnek nyilvánította a honatyák speciális illetményének megszüntetéséről szóló jogszabályt.

Ennek következtében jelenleg is több mint 850 volt képviselő és szenátor részesül különleges nyugdíjban, aminek összege attól függ, hogy hány mandátumot húzott le a politikus a törvényhozásban. Mindez évente mintegy 12 millió euróra rúgó költségvetési kiadással jár, ami azonban eltörpül ahhoz a 440 millió euróhoz képest, amit 2024-ben folyósítottak összesen különböző speciális törvények alapján megállapított nyugdíjakra Romániában.

• Honatyáknak,
• diplomatáknak,
• légiirányítóknak,
• számvevőszéki alkalmazottaknak,
• bíráknak és ügyészeknek stb., több mint 11 ezer kedvezményezettnek.
  
  Nem véletlenül teszünk említést a speciális illetmények anyagi vonzatáról. Egy ideje ugyanis – főleg idén, a költségvetési hiány miatt kirobbant pénzügyi válság közepette – már nem csak azzal a jelszóval történik kísérlet a speciális nyugdíjak eltörlésére, hogy méltányosságra, igazságosságra, a kiváltságok megszüntetésére van szükség, hanem annak a ténynek a megállapításával is, hogy egyszerűen nincs már pénz ezeknek a folyósítására.

Nos, a bírák és ügyészek a fenti érvek közül mindegyiket elutasítják, amikor kifogásolják az Ilie Bolojan vezette kormány megszorító csomagjaiba foglalt, a nyugdíjkorhatáruk emelését és a speciális nyugdíjuk korlátozását előíró javaslatokat. Amelyek történetesen azért nem emelkedtek törvényerőre, mert az alkotmánybíróság ismét elkaszálta a kormány által kidolgozott tervezetet. Abban igaza van a bírák és ügyészek érdekvédelmét ellátó Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácsnak (CSM), hogy a miniszterelnök nem tanúsított kellő nyitottságot irányukban, és erőből, érdemi egyeztetés nélkül próbálta átverni a jogszabályt.

Az is tény, hogy a bírói és ügyészi kar függetlensége egy jogállamban szent, nem képezheti vita tárgyát, hiszen a jogbiztonság alkotmányos garanciája. A romániai igazságszolgáltatás számos magas rangú képviselője azonban olyan nyilatkozatra ragadtatta magát a végrehajtó hatalommal támadt, hónapok óta dúló, a bíróságok és törvényszékek működésének részleges beszüntetésében kicsúcsosodó konfliktus során, ami méltán váltott ki ellenszenvet a társadalom részéről, sajnálatos módon hozzájárulva az igazságszolgáltatásba vetett bizalom csökkenéséhez is. Amikor a CSM elnöke alacsonynak nevezi a 2200 eurós nyugdíjat, nem válthat ki szimpátiát egy olyan országban, ahol kétjegyű az infláció, adóemelések, megszorítások és elbocsátások érik egymást, és ahol a háborús veteránok özvegyei 160 euróra jogosultak havonta, nem beszélve a kisnyugdíjasok százezreiről.

A bírói testület ama érvelése is sántít, de mindenekelőtt szegénységi bizonyítványról árulkodik, miszerint szakmai függetlenségük csakis a kiugróan magas fizetéssel, majd nyugdíjjal garantálható. Hiszen ezzel a bírák és ügyészek önmagukat tüntetik fel potenciálisan korrumpálható kategóriaként, azt sugallva, hogy adott esetben más, akár illegális bevételi forrásra kényszerülhetnek, ha utolsó nettó bérük 70 százalékát kapnák meg nyugdíjként a jelenlegi 100 százalék helyett.

(Még ha a civil szférából érkezett kormányfőhelyettes populista húrokat is pendítgetett az „éhező gyerekek” emlegetésével). A testület harcias és fenyegető állásfoglalása azért is veszélyes, mert megkérdőjelezi a szabad véleménynyilvánítás jogát; nem beszélve arról, hogy Gheorghiu megállapításai politikai nyilatkozatnak (is) minősülnek, éppen ezért sem valószínű, hogy az államfő jóváhagyná a kormány tagja elleni bűnvádi eljárást, ha a CSM feljelentése alapján a főügyész erre kérné. Viszont a bírói testület állásfoglalása egyúttal felháborító is, mégpedig annak ismeretében, hogy bezzeg azt nem tekintette erőszakra, gyűlöletre vagy diszkriminációra való uszításnak a román ügyészség, hogy egy Tulcea megyei férfi a májusi államfőválasztást követően válogatott szitokszavakkal gyalázta, „átkozott bűnöző leprásoknak”, „büdös bozgoroknak” titulálta a magyarokat. „Szarkazmus, elszigetelt eset” – vonta le a következtetést a vádhatóság, azzal lezárta az ügyet.

A román igazságszolgáltatás képviselői jobban tennék, ha a privilégiumaikhoz való foggal-körömmel ragaszkodás és a társadalom ellenszenvét kiváltó állásfoglalások helyett arra törekednének, hogy konstruktív párbeszédre késztessék az államelnököt és a kormány vezetőit. A hatalmi ágak közötti konfliktussal ugyanis sokkal többet kockáztat az ország annál a néhány százmillió eurónál, amit az EU megvonhat a nyugdíjreform végrehajtásának elmaradása esetén.

Végül, de nem utolsósorban a bíráknak és ügyészeknek azon is érdemes elgondolkodniuk, segíti-e ügyük előmenetelét, szolgálja-e a kedvező megítélésüket, hogy a különnyugdíjukat és nyugdíjazásukat övező vitában Sorin Grindeanu, a PSD immár teljhatalmú elnöke kritikátlanul nekik ad igazat. Nem felejthették el ugyanis, hogy miniszterelnökként Grindeanu bocsátotta ki 2017-ben a hírhedt 13-as számú, a korrupcióellenes harc fékezését és a PSD akkori vezetőjének, Liviu Dragneának az érdekeit szolgáló kormányrendeletet, ami ellen százezrek tiltakoztak országszerte. Kiállva elsősorban az igazságszolgáltatás függetlensége mellett...