Hiszen nem akármilyen országok diplomatái voltak ott jelen: Zákonyi Botond részvétele ugyan „alapértelmezettnek” tekinthető egy magyar rendezvényen, de az, hogy Hans Klemm, az Egyesült Államok, Paul Brummel, Nagy-Britannia és Thomas Baekelandt, Belgium nagykövete is elfogadta a magyar elöljárók meghívását a többségében magyarok lakta régióba, megkülönböztetett fontosságúvá avatja a székely télbúcsúztatást.

Persze nem kell a valósnál nagyobb jelentőséget tulajdonítani a diplomaták jelenlétének, azonban azt is érdemes figyelembe venni, hogy egy nagykövet még akkor is országa hivatalos képviselőjeként jár el, ha éppen kürtőskalácsot készít vagy farsangi fánkot kóstol. És ha ezt történetesen egy olyan régióban teszi, amelyben a többséget egy nemzeti kisebbség alkotja, és amelynek létezését a hivatalos román kommunikáció következetesen kétségbe vonja – lásd román politikusok és média által előszeretettel használt „az úgynevezett Székelyföld” fordulatot –, akkor ennek mindenképpen üzenetértéke van.

Természetesen nem kell arra számítani, hogy mostantól Washington vagy London az erdélyi magyar autonómiatörekvések lelkes támogatójává válik – a két ország geopolitikai, stratégiai játszmáiban Romániának szánt szerep miatt ez jelenleg a legkevésbé sem számít valós, komolyan vehető forgatókönyvnek. Ugyanakkor a NATO- és az EU vezető erőinek is az az érdeke, hogy a keleti végeken stabilitás legyen, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a körülményekhez képest rendezett legyen a többségi és az őshonos kisebbségi lakosság viszonya.

Az amerikai, a brit és a belga nagykövet látogatása így üzenetértékkel bírhat, hiszen jelzi: tudomásul vették, hogy Románia nem annyira homogén nemzetállam, amilyennek azt egyes román politikusok az alkotmányban rögzített hamis kép alapján szeretnék elhitetni, és ezt a mindenkori bukaresti kormányok sem hagyhatják figyelmen kívül.

Ezért is jó ötlet, ha a magyar közösség nem csupán Bukarestben lobbizik az őt megillető jogokért, hanem a külföldi diplomáciai képviseleteken és kancelláriákon is. Ha kell, a kisebbségek valós helyzetének, illetve jogköveteléseinek ismertetésével, de ha indokolt, akkor kürtőskaláccsal, gulyással, borral és pálinkával is, ezek ugyanis maradandóbb és kellemesebb emléket hagyhatnak, mint egy rakás, mégoly jogos követelésekkel is teleírt papír.

Vagyis a kürtőskalács-diplomácia néha hatékonyabbnak, de legalábbis ugyanolyan hatékonynak bizonyulhat, mint a hagyományos.