Balogh Levente

2019. május 17., 07:58

Itt a nagykövetség, hol a nagykövetség?

A jelenlegi bukaresti kormány tevékenységéről már sokszor leírtuk, hogy tragikomikus, de van egy téma, amelyre jobban tényleg nem is passzolhatna ez a jelző: az izraeli román nagykövetség elköltöztetésének ügye.

Döbbenetes és elképesztő, amit az elmúlt év során a kabinet, illetve főleg annak igazi feje, Liviu Dragnea, a nagyobbik kormánypárt elnöke művelt a témában, olyan diplomáciai dilettantizmusról téve tanúbizonyságot, amit bukaresti politikusoktól azért nemigen várna az ember. Mint emlékezetes, Dragnea minden előzmény nélkül még tavaly bejelentette, hogy Románia az Egyesült Államok példáját követve Jeruzsálembe költözteti külképviseletét Tel-Avivból.

Az ötlet önmagában véve támogatandó, hiszen minden olyan lépés üdvözlendő, amely a közel-keleti térségben a nyugati kultúrát és civilizációt egyedüliként képviselő, az arab terrorizmus elleni küzdelemben élen járó zsidó állam nemzetközi státusának erősítését szolgálja. Azonban a bukaresti vezetőkéhez hasonló előkészítetlen, meggondolatlan ötletelések nemhogy javítanának, hanem csak rontanak a helyzeten.

Hiszen azóta már többször is kiderült, hogy a bejelentést semmilyen előzetes egyeztetés vagy tanulmány nem előzte meg, a román szociáldemokrata vezető csupán azért állt elő vele, hogy a korrupciós ügyei miatti európai elszigeteltségét ellensúlyozza az Izrael mellett a Trump-érában ismét teljes mellszélességgel kiálló Washingtonban megszerzendő jó pontokkal. Emellett abban reménykedett, hogy a gesztusért cserében akár még az amerikai fővárosba is meghívják. Az előzetes tárgyalások hiánya azonban megbosszulta magát, hiszen amit a világ vezető katonai és gazdasági nagyhatalma megtehet, azt egy egyre romló megítélésű, részben balkáni, részben közép-kelet-európai állam aligha. És nem csupán azért, mert az Európai Unió – elsősorban a jelentős muzulmán kisebbségek lakta nyugat-európai tagállamok miatt – ellenezné a lépést, mivel továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Jeruzsálem a majdan létrejövő Palesztina és Izrael megosztott fővárosa legyen. Hanem azért is, mert az ügyben teljes belpolitikai konszenzus is szükséges, ám az, hogy elmulasztották az egyeztetést a külpolitikai ügyekben az alkotmány értelmében jelentős befolyással bíró államfővel, borítékolta a konfliktust a kormánnyal szemben álló politikai oldalt képviselő Klaus Johannis elnökkel, aki ebben a témában inkább az európai szövetségesek mellett tört lándzsát.

Az incidens ráadásul megismétlődött, amikor Viorica Dăncila kormányfő nemrég eldöntött tényként beszélt a nagykövetség költöztetéséről – holott akkor sem volt előzetes egyeztetés, konszenzus meg pláne. És innen jutottunk el az újabb, hajmeresztő fordulatig: kiszivárgott hírek szerint Dragnea egy négyszemközti találkozón ígéretet tett a palesztin nagykövetnek, hogy nem költöztetik el a nagykövetséget. Ezt a diplomata közleményben meg is erősítette, Dragnea pedig cáfolta.

Ez a helyzet példátlan, hiszen nehéz feltételezni, hogy egy nagykövetség ekkorát ferdítsen. Inkább az feltételezhető: szándékosan hozták nyilvánosságra a beszélgetésen elhangzottakat, hogy lejárassák az ide-oda pávatáncoló Dragneát az amerikaiak és a nagykövetség elköltöztetését már több ízben is üdvözlő Izrael előtt. A jelek szerint ugyanis Dragnea most is aprópénzre akarta váltani az ügyet, csak most ellentétes előjellel: a költözés lefújása árán az arab országok támogatását próbálta megszerezni ahhoz, hogy Románia az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagjai közé kerüljön.
Persze a diplomácia olyan művészet, amelyben nem árt a háttérben több vasat is tartani a tűzben, és minden potenciális partnerrel tárgyalni kell. Azonban a nyilvánosság előtt csak olyan döntéseket érdemes bejelenteni, amelyek egyrészt megvalósíthatóak, másrészt az ésszerűség határán belül következetesen, kompromisszumok nélkül képviselhetőek. Ellenkező esetben nem művészetről, hanem diplomáciai ámokfutásról, szánalmas pancserségről van szó.

Az ilyen húzásokkal a kormányoldal legfeljebb annyit ér el, hogy az összes külföldi partner végképp megbízhatatlannak könyveli el Romániát.

És egyáltalán nem ok nélkül.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Makkay József 2019. május 16., csütörtök

A kisajátított Úzvölgye

Tanulságos történet volt számomra a napokban eljutni az Úzvölgyébe, és testközelből látni mindazt, amiről immár bő két hete beszél az erdélyi magyar közvélemény. A haditemetőjéről ismert település Erdély és Moldva határán ma már lakatlan végvárként áll a keleti végeken.

Kiss Judit 2019. május 15., szerda

Mindennapi medvéink, mindennapi tévedéseink

Hogy mi minden húzódik a fölöttébb összetett, folyton napirenden lévő medvekérdés mélyén és mögött, abban igencsak könnyen eltévedhet az, aki tisztábban akar látni az okok, okozatok és megoldási lehetőségek labirintusában.

Pataky István 2019. május 14., kedd

Az USR-lufi és a lájkok

Itt van ez a Mentsétek meg Romániát (USR) nevű, pártnak látszó valami. Új, friss erő egy olyan választási szövetségessel, aki egyetemistaként Gheorghe Funar környezetében kóstolt bele a politikába, majd egyszer csak a miniszterelnöki székben landolt.

Balogh Levente 2019. május 13., hétfő

Megússzák Iliescuék?

Egyelőre úgy tűnik, illúziónak bizonyult, hogy esély nyílhat mindazon egykori politikai és egyéb vezetők felelősségre vonására, akiknek azt „köszönhetjük”, hogy Románia közel harminc évvel ezelőtt képtelen volt végérvényesen lerázni magáról a posztkommunista elitet.

Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Makkay József 2019. május 02., csütörtök

A minden határt túllépő temetőgyalázás

Már szinte meg sem lepődik az ember, amikor a magyarellenes megnyilvánulások hosszú sorában ezúttal magyar temetőgyalázást követ el a román hatalom a Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata révén.

Vélemény
Makkay József: A kisajátított Úzvölgye

Tanulságos történet volt számomra a napokban eljutni az Úzvölgyébe, és testközelből látni ...

Kiss Judit: Mindennapi medvéink, mindennapi tévedéseink

Hogy mi minden húzódik a fölöttébb összetett, folyton napirenden lévő medvekérdés mélyén ...

Pataky István: Az USR-lufi és a lájkok

Itt van ez a Mentsétek meg Romániát (USR) nevű, pártnak látszó valami. Új, friss erő egy olyan választási ...