VEZÉRCIKK – Hiába, különleges érzék kell ahhoz, hogy valaki a legváratlanabb helyzeteket is ki tudja használni politikai marketingre.
2017. január 09., 19:312017. január 09., 19:31
És mivel ebben az országban a tél (is) váratlan jelenségnek számít, minden feltétel adott. Nem kevés televíziós újságírói pályafutással a háta mögött Bukarest főpolgármestere élőben, legalább öt hírtelevízióban egyenes adásban, adóvevővel a kezében kéri számon a beosztottaitól a fővárosi utak és járdák állapotát, a hóeltakarítás ütemét, a tömegközlekedés működését. Persze ettől még nem kerül több hóeke az utcákra, nem lesz vékonyabb a hóréteg az utakon, a cél azonban kipipálva: néhány bűnbak menesztésével és a normális állapotok színlelésével sikerült elvinni a show-t.
Amúgy semmi új a nap alatt: egy évszaknak már megint sikerült meglepnie egy egész országot. Hiába a meteorológusok figyelmeztetése, hiába az ember élettapasztalata – miszerint a tél velejárója a hó és a fagy, nem ritkán pedig a hóvihar –, az átlagos mennyiségben lehullt csapadék miatt Románia keleti megyéiben országutak, autópályák napokig járhatatlanok, települések pedig elszigetelve maradtak. Nehezen lehet felfogni, miként érheti meglepetésszerűen a hatóságokat a korszerűnek mondott 21. században, a tudomány és a technológia előrehaladása közepette az, hogy nyáron kánikula van, a nagy esőzések nyomán árvizek szoktak kialakulni, télen pedig fennakadást okozhat a közlekedésben a hó, a jég.
A különböző színskálában kibocsátott riasztásokat látva-hallva az az érzése támad az embernek, mintha soha nem tapasztalt, szélsőséges (vagy hogy sajtónk kedvenc kifejezésével éljünk: extrém) időjárás köszöntött volna kontinensünkre, ezen belül különösen szűkebb pátriánkra. Holott gondoljunk bele: évtizedekkel ezelőtt, amikor a mostaninál is nagyobb volt a hó és a hideg (apropó, tudja valaki, hogy a jelenlegi Romániában 1942-ben mérték a legalacsonyabb hőmérsékletet, mínusz 38,5 fokot a brassói Botfaluban?), és még katasztrófavédelem se létezett, nem állt le az élet, nem bénult meg a közlekedés.
Persze senki nem várja el, hogy a hóeltakarítással megbízott cégek röptében kapják el a hópelyheket, vagy hogy különleges alakulatok előmelegítsék az utakat a gépkocsik előtt. Viszont tarthatatlan, hogy az árvízvédelmi munkálatok csak akkor gyorsulnak fel ebben az országban, ha az államfő vagy a miniszterelnök gumicsizmát húzva terepszemlét folytat, a hó pedig akkor tűnik el az utakról, ha elolvad. Ennél egy kicsivel többet elvárni igazán nem jelent elrugaszkodott igényt.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!