A 2005-ben elhunyt, 2014-ben szentté avatott II. János Pál 1999-ben történelmet írt romániai vendégeskedésével, hiszen az 1054-es egyházszakadás óta az első római katolikus egyházfő volt, aki egy többségében ortodoxok lakta országba látogatott.

Bár normális körülmények között természetes lett volna, hogy a szentatya ott is tiszteletét teszi, ahol romániai híveinek zöme él, erdélyi útja végül meghiúsult: a szentszéki diplomácia – figyelembe véve a kommunizmus ideje alatt mesterségesen szított felekezeti és az ettől elválaszthatatlan etnikai feszültségeket – „beáldozta” ezt az ortodox egyházzal való megbékélési szándék oltárán. Ugyanakkor bizonyára a szentatyának sem volt könnyű megkötnie a vendéglátók által kikövetelt kompromisszumot. Hiszen a látogatás előtt az erdélyi katolikus püspökök levélben kérlelték a pápát, hogy romániai látogatása alkalmával ne mulassza el felkeresni az erdélyi római és görögkatolikus egyházközpontokat se, miközben a gyulafehérvári főegyházmegye nyilvánosan emlékeztetett a katolikusokat ért, szűnni nem akaró hatalmi jogtiprásokra. Az egyházi-világi diplomácia kompromisszumkötésébe azonban nem fértek bele az erdélyi kérések, aminek az lett a következménye, hogy a szentatya bukaresti szabadtéri miséjén a várt százezrek helyett csupán néhány tízezren vettek részt: az erdélyi római katolikusok szervezett utazása elmaradt.

Az akkori beszámolók szerint II. János Pál sajnálatát fejezte ki mindezek miatt, és együttérzéséről biztosította püspökeit, híveit, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy legközelebb Erdélybe is eljut. Ez sajnos nem történt meg, és utódjának, XVI. Benedeknek sem adatott meg. A 2013-ban megválasztott Ferenc pápa azonban most igen közel áll ahhoz, hogy Romániába látogasson, ám rengeteg a kérdőjel, esetleges erdélyi útját pedig még nagyobb homály fedi. Ugyanakkor a pápalátogatás ügyében az a legszomorúbb, hogy a legutóbbi vizit óta csaknem húsz év telt el, a katolikusoknak (és nem csak) pedig ma is ugyanazokról a sérelmekről, az egyházi javak visszaszolgáltatásának ellehetetlenítéséről kell beszámolniuk.

„Akkor válik lehetővé a pápa romániai látogatása, ha Bukarest biztosítja, hogy a hívek gyakorolhassák az alkotmányos kisebbségi és felekezeti jogaikat” – szögezte le tavaly tavasszal a gyulafehérvári főegyházmegye, miután egyes bukaresti egyházi és politikai illetékesek „szinte biztosra” vették, hogy Ferenc pápa idén – a román centenárium évében – Romániába látogat. Ez (szerencsére) már biztos nem történik meg, de a diplomáciai látványkonyhán ügyködő bukaresti kormány nem csügged: idén már azt hangoztatták többször is, hogy jövőre eljön a katolikus egyházfő.

Bár a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia még tavaly meghívta Ferenc pápát többek között Csíksomlyóra, Máriaradnára, az erdélyi híveknek most nem szabad csalódásként megélniük a késlekedést. Szívből reméljük, hogy a csendes imádkozás, várakozás, a türelem meghozza a gyümölcsét, és a halogatás csakis azért történik, mert most valóban a pápalátogatáshoz méltó romániai és legfőképpen erdélyi körülmények kialakításán dolgoznak. Hiszen bizonyára a Vatikán is tudja: II. János Pál pápa látogatásakor adósok maradtak.

Az ellentétek kibékítése, a sérelmek gyógyítása, az egység igazságos elősegítése pedig nemcsak imáinkon múlik, hanem a szentszéki diplomácián is.